Amikor egy vállalkozás irányításáról van szó, az egyik legfontosabb mérőszám, amelyet meg kell értenünk, a nullszaldópont. Ez az a pont, amikor a vállalat bevételei megegyeznek a kiadásaival, és döntő fontosságú annak meghatározásához, hogy mekkora értékesítési volumenre van szükség a nyereség eléréséhez. A nullszaldópont kiszámításával a vállalkozások meghatározhatják az árakat, pénzügyi előrejelzéseket készíthetnek, és megalapozott döntéseket hozhatnak a működésükkel kapcsolatban. Ebben a cikkben azt tárgyaljuk, hogyan kell kiszámítani a nullszaldópontot a műveletirányításban.
A nullszaldópont kiszámításának első lépése a vállalkozással kapcsolatos állandó és változó költségek meghatározása. Az állandó költségek olyan kiadások, amelyek a termelés szintjétől függetlenül azonosak maradnak, mint például a bérleti díj, a bérek és a biztosítások. A változó költségek ezzel szemben a termelés szintjével arányosan növekednek vagy csökkennek, mint például a nyersanyagok, a szállítási költségek és a munkaerő. Miután ezeket a költségeket azonosítottuk, a következő lépés a fedezeti hozzájárulás meghatározása, amely a termék ára és a változó költségek közötti különbség.
A nullszaldópont kiszámításához használja a képletet: Break-even pont = állandó költségek / fedezeti fedezet. Például, ha egy vállalatnak 50 000 $ fix költségei és egységenként 20 $ fedezeti fedezete van, akkor a nyereségességi pont 2500 darab (50 000 $ / 20 $). Ez azt jelenti, hogy a vállalatnak 2500 darabot kellene eladnia ahhoz, hogy fedezze az állandó költségeit és nyereséget termeljen.
A nyereségességi pont kiszámítása után a vállalkozások ezt az információt felhasználhatják arra, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az árképzésről, a termelési szintekről és a költségcsökkentő intézkedésekről. Ha például egy vállalat nullszaldópontja magasabb, mint a jelenlegi értékesítési volumene, akkor a nyereségesség elérése érdekében növelnie kell marketingtevékenységét vagy csökkentenie kell költségeit. Ha viszont a nyereségességi pont a vártnál alacsonyabb, a vállalatnak lehet mozgástere az árak emelésére vagy a növekedési lehetőségekbe való befektetésre.
A nyereségességi pont kiszámítása mellett a vállalkozásoknak más olyan tényezőket is figyelembe kell venniük, amelyek hatással lehetnek a nyereségességükre, mint például a piaci kereslet, a verseny és a gazdasági feltételek. E tényezők nyomon követésével és a nyereségességi pont rendszeres újraszámításával a vállalkozások mozgékonyak maradhatnak, és megalapozott döntéseket hozhatnak, amelyek maximalizálják nyereségességüket.
Összefoglalva, a nullszaldópont kiszámítása a műveletirányítás egyik kulcsfontosságú lépése, amely segíthet a vállalkozásoknak abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az árképzéssel, a termelési szintekkel és a költségcsökkentő intézkedésekkel kapcsolatban. A vállalkozásukkal kapcsolatos állandó és változó költségek megértésével és a nullszaldós képlet használatával a vállalkozások reális célokat tűzhetnek ki, és megalapozott döntéseket hozhatnak a nyereségességük maximalizálása érdekében.
A nullszaldó a műveletirányításban azt a pontot jelenti, amikor a vállalat összes árbevétele megegyezik az összes költséggel, és így a nyereség nullához vezet. Lényegében ez az a pont, amikor a vállalat sem nyereséget, sem veszteséget nem termel.
A nullszaldópont kiszámításához a vállalatnak figyelembe kell vennie az állandó és változó költségeit. Az állandó költségek olyan költségek, amelyek a termelés vagy az értékesítés mennyiségétől függetlenül állandóak maradnak, mint például a bérleti díj vagy a fizetések. A változó költségek viszont olyan költségek, amelyek a termelés vagy az értékesítés volumenétől függően ingadoznak, mint például a nyersanyagok vagy a jutalékok.
A fix és változó költségek meghatározása után a vállalat kiszámíthatja a nullszaldópontját, ha az összes fix költséget elosztja az egységenkénti fedezeti hozzájárulással. A fedezeti hozzájárulás a változó költségek levonása után a teljes bevételből fennmaradó bevétel összege.
A nullszaldópont ismerete fontos az operatív menedzsment számára, mivel segít a vállalatoknak megalapozott döntéseket hozni az árképzési stratégiákról, a termelési volumenekről és az általános nyereségességről. A nullszaldópont ismeretében a vállalat meg tudja határozni azt a minimális bevételt, amelyet meg kell termelnie ahhoz, hogy fedezze költségeit és elkerülje a veszteségeket.
A nullszaldópont kiszámítására több módszer is létezik, de a leggyakrabban használtak a következők:
1. Egyenletmódszer: Ez a módszer egy egyszerű képletet használ a nullszaldópont kiszámításához. A képlet a következő: A nullpont = állandó költségek / (egységenkénti ár – egységenkénti változó költségek)
2. egyenlet. Hozzájárulási árrés módszer: Ez a módszer az egységenkénti fedezeti fedezetet használja a nullszaldópont kiszámításához. A képlet a következő: 3. Grafikus módszer: Ez a módszer az összbevétel és az összköltség vonalak grafikonon történő ábrázolását és annak a pontnak a meghatározását jelenti, ahol ezek metszik egymást, ami a nullszaldópontot jelenti.
4. Excel-módszer: Ez a módszer az Excel segítségével egy nullszaldós elemzési táblázat létrehozását jelenti, amely kiszámítja a nullszaldós pontot az állandó költségek, az egységenkénti ár és az egységenkénti változó költségek bemeneti értékei alapján.
A módszer kiválasztása a rendelkezésre álló adatoktól, a vállalkozás összetettségétől és az elemző preferenciáitól függ. Fontos megjegyezni, hogy a nullszaldópont kritikus mérőszám a vállalkozás pénzügyi helyzetének megértéséhez, és azt pontosan és rendszeresen kell kiszámítani.
A nullszaldópont képlete egy olyan vezetői számviteli képlet, amely segít a vállalkozásoknak meghatározni azt a minimális árbevételt, amelyet ahhoz kell realizálniuk, hogy fedezni tudják az állandó és változó költségeiket. A képletet egységben vagy dollárban lehet kifejezni, és úgy számítják ki, hogy az összes fix költséget elosztják az egységenkénti fedezeti hozzájárulással vagy a teljes fedezeti hozzájárulással.
A nullszaldópont képlete a következő:
Tőkemegszüntetési pont (egység) = összes állandó költség / (egységenkénti ár – egységenkénti változó költségek)
Tőkemegszüntetési pont (dollár) = összes állandó költség / fedezeti fedezet aránya
A fedezeti fedezet arányát úgy számítják ki, hogy az egységenkénti változó költségeket kivonják az egységenkénti árból, és a különbözetet elosztják az egységenkénti árral.
Fontos megjegyezni, hogy a nullszaldópont nem egy nyereségcél, hanem egy minimális értékesítési cél, amely minden költséget fedez. Ha egy vállalkozás nyereséget akar elérni, akkor a nullszaldópont feletti értékesítésre kell törekednie.