Az éttermi ágazatban a haszonkulcsok igen csekélyek lehetnek. Ezért kulcsfontosságú, hogy tisztában legyen a nullszaldós pontjával – azzal a ponttal, amikor a bevételei megegyeznek a kiadásaival. Ha ezt tudja, megalapozott döntéseket hozhat az árképzésről, a menüfejlesztésről és más, az eredményt befolyásoló tényezőkről. Íme, hogyan számítsa ki étterme nullszaldós pontját:
1. Határozza meg az állandó költségeit
Az állandó költségek olyan kiadások, amelyek nem változnak az értékesítési volumen alapján. Ilyen például a bérleti díj, a közüzemi díjak, a biztosítás és a fizetések. Az állandó költségek kiszámításához adja össze az összes olyan kiadást, amelyet minden hónapban ki kell fizetnie, függetlenül attól, hogy hány vendéget szolgál ki.
2. Változó költségeinek kiszámítása
A változó költségek azok a kiadások, amelyek az értékesítési volumen alapján nőnek vagy csökkennek. Ilyenek például az étel- és italköltségek, a vendégellátás és a hitelkártya-feldolgozási díjak. A változó költségek kiszámításához szorozza meg az értékesítési volumenét a változó költségek százalékos arányával. Például, ha az étel- és italköltségei az eladások 30%-át teszik ki, és egy hónapban 10 000 $-t ad el, akkor a változó költségei 3000 $-t tesznek ki.
3. Határozza meg az ön fedezeti hozzájárulását
Az ön fedezeti hozzájárulása az az összeg, amely a változó költségek levonása után megmarad. A fedezeti hozzájárulás kiszámításához vonja le a változó költségeket az értékesítésből. A fenti példánkat használva, ha 10 000 dollárt adtál el, és a változó költségeid 3000 dollárt tettek ki, akkor a fedezeti hozzájárulásod 7 000 dollár lenne.
4. Számítsa ki a nullszaldópontját
A nullszaldópont kiszámításához ossza el az állandó költségeit a fedezeti hozzájárulással. Például, ha az állandó költségei havi 6.000 $, és a fedezeti fedezete 7.000 $, akkor a nullszaldópontja 0,86 – ami azt jelenti, hogy 8.600 $ étel- és italértékesítésre van szüksége a nullszaldó eléréséhez.
Ha már ismeri a nullszaldós pontját, akkor ezt az információt felhasználhatja arra, hogy megalapozott döntéseket hozzon az árképzéssel, a menü kialakításával és más, az eredményt befolyásoló tényezőkkel kapcsolatban. Ha például nem éri el a nullszaldós pontot, akkor lehet, hogy módosítania kell az árképzést vagy csökkentenie kell az állandó költségeket. Ha viszont túllépi a nullszaldópontot, akkor lehet, hogy van helye új berendezésekbe való beruházásra vagy vállalkozásának bővítésére.
Összefoglalva, étterme nullszaldójának kiszámítása alapvető lépés a jövedelmezőség maximalizálásában. Az állandó költségek, a változó költségek, a fedezeti hozzájárulás és a nyereségességi pont ismeretében megalapozott döntéseket hozhat, amelyek segítenek pénzügyi céljai elérésében.
A nullszaldópont az éttermi üzletben az az értékesítési szint, amelynél az étterem bevételei megegyeznek az összes kiadással, és nem eredményeznek sem nyereséget, sem veszteséget. Más szóval, ez az a pont, ahol az étterem az összes állandó és változó költségét fedezi, és ezen a ponton túl már nyereséget termel.
Az éttermi vállalkozás nullszaldójának kiszámításához az étterem tulajdonosának először meg kell határoznia az állandó költségeket, például a bérleti díjat, a biztosítást, a fizetéseket és a közüzemi költségeket, amelyek az eladások szintjétől függetlenül állandóak maradnak. Ezután ki kell számítania a változó költségeket, például az ételek, italok és készletek költségeit, amelyek az eladások szintjétől függően változnak.
Miután ezeket a költségeket azonosították, az étteremtulajdonos meg tudja határozni a fedezeti fedezetet, amely az egyes eladásokból származó bevételből levonva az adott eladáshoz kapcsolódó változó költségeket. A fedezeti hozzájárulás felhasználható a nullszaldópont kiszámításához, ha az összes fix költséget elosztjuk az egységenkénti fedezeti hozzájárulással.
Például, ha egy étterem összes fix költsége 10 000 USD havonta, és az egységenkénti fedezeti hozzájárulás 20 USD, akkor a nullpont 500 darab, vagy 10 000 USD osztva 20 USD-vel. Ez azt jelenti, hogy az étteremnek 500 egységet kell eladnia, például ételeket vagy italokat, ahhoz, hogy minden költségét fedezze, és elkezdjen nyereséget termelni.
A nullszaldópont ismerete fontos az étteremtulajdonosok számára, mivel segít meghatározni az árképzési stratégiákat és az értékesítési célokat a nyereségesség biztosítása érdekében. A nullszaldópont feletti értékesítési célok kitűzésével az étterem több bevételt generálhat és növelheti nyereségét.
A nullszaldópont az az értékesítési szint, amelyen egy vállalkozás sem nyereséget nem termel, sem veszteséget nem termel. Egy szolgáltatási vállalkozás nullszaldópontjának kiszámításához ismernie kell az állandó költségeket, a változó költségeket és a szolgáltatás eladási árát.
Az állandó költségek olyan költségek, amelyek nem változnak az értékesítés szintjéhez képest, mint például a bérleti díj, a fizetések és a biztosítás. A változó költségek azok a kiadások, amelyek az értékesítés szintjétől függően változnak, mint például az anyagok, a munkaerő és a jutalékok.
A nullszaldópont kiszámításához a következő képletet használhatja:
A nullpont = Fix költségek / (eladási ár – egységenkénti változó költség)
Például tegyük fel, hogy egy szolgáltatási vállalkozás fix költségei havi 10 000 USD, eladási ára egységenként 100 USD, változó költségei pedig egységenként 50 USD. A nullszaldópont kiszámításához az állandó költségeket el kell osztani a fedezeti résszel, amely az eladási ár és az egységenkénti változó költség különbsége:
A nullpont = 10 000 $ / (100 $ – 50 $) = 200 darab
Ez azt jelenti, hogy a vállalkozásnak havonta 200 darabot kellene eladnia a szolgáltatásából ahhoz, hogy nullpontot érjen el, vagy fedezze az állandó és változó költségeit. A 200 darab feletti értékesítés nyereséget, míg a 200 darab alatti értékesítés veszteséget eredményezne.