Az üzleti jövedelmezőség minden üzleti tevékenység létfontosságú szempontja. A nyereségtermelő képesség nemcsak a túléléshez szükséges, hanem ahhoz is, hogy egy vállalkozás növekedni tudjon, és teljes potenciálját ki tudja aknázni. A nyereségesség mérésére használt egyik legfontosabb mérőszám a bruttó árrés. A bruttó árrésnek két típusa van – a standard és a bruttó árrés -, amelyek különböző következményekkel járnak egy vállalkozás számára. A nyereségesség maximalizálása érdekében elengedhetetlen, hogy megértsük a két mérőszám közötti különbségeket.
A standard árrés olyan mérőszám, amely az eladott áruk költségei (COGS) és az eladási ár közötti különbséget méri. Ez a mérőszám nem vesz figyelembe semmilyen más költséget, például általános költségeket, béreket vagy bérleti díjakat. Csak a termék költségét és az eladási árat veszi figyelembe. A standard árrés hasznos annak a minimális árnak a meghatározásához, amelyen egy terméket el kell adni ahhoz, hogy nyereséget termeljen.
Másrészt a bruttó árrés egy olyan mérőszám, amely figyelembe veszi a termék előállításával és értékesítésével kapcsolatos összes költséget. Figyelembe veszi az önköltséget, az általános költségeket, a béreket, a bérleti díjat és minden egyéb, a termék előállításával és értékesítésével kapcsolatos költséget. A bruttó árrés a termék értékesítéséből származó bevétel és az előállítás és értékesítés teljes költsége közötti különbség.
Amikor a nyereségesség maximalizálásáról van szó, alapvető fontosságú megérteni a standard és a bruttó árrés közötti különbségeket. Általában a magasabb bruttó árrés jobb egy vállalkozás számára, mivel azt jelzi, hogy a vállalkozás több bevételt termel, mint amennyit a termelésre és értékesítésre költ. Fontos azonban a standard árrést is figyelembe venni, különösen a termékek árának meghatározásakor. Ha egy vállalkozás az árakat kizárólag a bruttó árrés alapján határozza meg, előfordulhat, hogy a termékeket a standard árrés alatt értékesíti, ami veszteséghez vezethet.
Egy másik figyelembe veendő tényező az iparág, amelyben a vállalkozás működik. Egyes iparágakban magasabbak a rezsiköltségek, mint másokban, ami befolyásolhatja a bruttó árrést. Ilyen esetekben a vállalkozásnak a nyereségesség biztosítása érdekében a bruttó árrés helyett inkább a standard árrés növelésére kell összpontosítania.
Összefoglalva, a standard és a bruttó árrés közötti különbségek megértése elengedhetetlen a vállalkozások számára a nyereségesség maximalizálásához. Bár a magasabb bruttó árrés általában jobb, a termékek árának meghatározásakor fontos figyelembe venni a standard árrést. Ezenkívül az iparág, amelyben a vállalkozás működik, szintén befolyásolhatja a bruttó árrést, és a vállalkozásoknak ilyen esetekben a standard árrés növelésére kell összpontosítaniuk. Mindkét mérőszám figyelembevételével a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak, amelyek segítik őket pénzügyi céljaik elérésében.
Az üzleti életben a standard árrés a termék vagy szolgáltatás előállítási vagy beszerzési költsége és az eladási ár közötti különbséget jelenti. Ez egy általánosan használt pénzügyi mérőszám, amely segít a vállalkozásoknak meghatározni jövedelmezőségüket és általános pénzügyi helyzetüket.
A standard árrést általában az eladási ár százalékában fejezik ki, és az iparágtól, a versenytől és egyéb tényezőktől függően változhat. Például egy erősen versenyző piacon működő vállalkozás standard árrése alacsonyabb lehet, mint egy olyan vállalkozásé, amely kevés versennyel rendelkező réspiacon tevékenykedik.
A standard árrés kiszámításához az eladott áruk költségét (COGS) le kell vonni az eladási árból, és az eredményt el kell osztani az eladási árral. Ez egy százalékos értéket ad, amely a standard árrést jelenti.
A vállalkozások általában egészséges standard árrés fenntartására törekednek, hogy biztosítsák a nyereségességet és fedezzék működési költségeiket. A standard árrés rendszeres nyomon követésével a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak az árképzéssel, a termeléssel és a működésük egyéb szempontjaival kapcsolatban, hogy maximalizálják a nyereségességüket.
A standard árrésszázalék a nyereség azon százalékára utal, amelyet egy vállalat vagy vállalkozás az eladott áruk költségén (COGS) felül keres. Ezt úgy számítják ki, hogy egy termék vagy szolgáltatás eladási árából kivonják a COGS-t, majd az így kapott értéket elosztják az eladási árral, százalékban kifejezve.
Például, ha egy vállalkozás 100 dollárért ad el egy terméket, és a termék előállítási költsége 70 dollár, akkor a standard árrés százalékos értéke 30% (azaz 30 dollár osztva 100 dollárral, szorozva 100-zal).
A standard árrés százalékos értéke fontos mérőszám a vállalkozások számára, mivel az egyes eladott egységek jövedelmezőségi szintjét jelzi. A magasabb árrésszázalék azt jelenti, hogy a vállalat több nyereséget termel egy eladott egységre vetítve, ami segíthet fedezni az állandó költségeket és befektetni a növekedési lehetőségekbe.
A standard árrésszázalék iparáganként és terméktípusonként változhat, egyes iparágakban magasabb az árrés, mint másokban. Fontos, hogy a vállalkozások rendszeresen figyelemmel kísérjék árrésüket, hogy biztosítsák a nyereségesség fenntartását, és megalapozott döntéseket hozzanak az árképzéssel, a marketinggel és a műveletekkel kapcsolatban.
A standard árrés és a fedezeti hozzájárulás mindkettő fontos fogalom a pénzügyekben és a számvitelben. A fő különbség a kettő között az, hogy hogyan számítják ki őket, és mit képviselnek.
A standard árrés a jövedelmezőség mérőszáma, amely a bevétel és az összes költség közötti különbséget számítja ki. Ez magában foglalja mind a változó költségeket (mint például az anyagok és a munkaerő), mind az állandó költségeket (mint például a bérleti díjak és a fizetések). A standard árrést úgy számítják ki, hogy a bevételből kivonják az összes költséget, majd elosztják a bevétellel, hogy százalékos értéket kapjanak. Ez a százalékos arány a bevétel minden egyes dollárjára jutó nyereség összegét jelenti.
A fedezeti fedezet ezzel szemben a jövedelmezőség olyan mérőszáma, amely csak a bevétel és a változó költségek közötti különbséget számítja ki. Ez a bevételnek azt az összegét jelenti, amely az állandó költségek fedezésére és a nyereséghez való hozzájárulásra rendelkezésre áll. A fedezeti fedezetet úgy számítják ki, hogy a változó költségeket kivonják a bevételből, majd elosztják a bevétellel, hogy százalékos értéket kapjanak. Ez a százalékos arány az állandó költségek fedezésére és a nyereséghez való hozzájárulásra rendelkezésre álló bevétel összegét jelenti.
A fedezeti hozzájárulás használatának fő előnye, hogy pontosabb képet ad az egyes termékek vagy szolgáltatások jövedelmezőségéről. Azáltal, hogy csak a változó költségekre összpontosít, segít a vállalkozásoknak azonosítani, hogy mely termékek vagy szolgáltatások a legjövedelmezőbbek, és melyeket kell esetleg kiigazítani vagy megszüntetni.
Összefoglalva, a standard árrés és a fedezeti hozzájárulás mindkettő a jövedelmezőség mérőszáma, de különböznek a számítási módjukban és abban, hogy mit képviselnek. A standard árrés az összes (változó és fix) költséget tartalmazza, míg a fedezeti hozzájárulás csak a változó költségeket. A vállalkozások mindkét mérőszámot felhasználhatják arra, hogy jobban megértsék jövedelmezőségüket, és stratégiai döntéseket hozzanak termékeikkel és szolgáltatásaikkal kapcsolatban.