Az eredménytartalék a vállalat azon nettó jövedelmét jelenti, amelyet a részvényeseknek történő kifizetés helyett visszaforgatott a vállalkozásba. Mint ilyen, a visszatartott nyereség a befektetők és a pénzügyi elemzők számára kulcsfontosságú mérőszám a vállalat pénzügyi egészségének és hosszú távú fenntarthatóságának meghatározásában. Az immateriális javak elszámolásakor azonban felmerül a kérdés: ki lehet-e igazítani a GAAP szerinti eredménytartalékot az immateriális javakra?
Az immateriális javak olyan nem fizikai eszközök, amelyeket nem lehet látni vagy megérinteni, mint például a szabadalmak, a védjegyek és a goodwill. Az olyan tárgyi eszközökkel ellentétben, mint az ingatlanok vagy berendezések, az immateriális javaknak nincs meghatározott élettartamuk, és sok éven keresztül értéket biztosíthatnak a vállalat számára. Ezért fontos szempontot jelentenek a vállalat összes eszközének kiszámításakor és a vállalat általános értékének meghatározásakor.
A GAAP (általánosan elfogadott számviteli elvek) azonban nem teszi lehetővé az eredménytartalék módosítását az immateriális javakra vonatkozóan. Ehelyett az immateriális javakat a mérlegben eredeti bekerülési értékükön (vagy valós piaci értékükön, ha üzleti kombináció során szerezték meg őket) tartják nyilván, és hasznos élettartamuk alatt amortizálják őket. Ez azt jelenti, hogy az immateriális eszköz bekerülési értékét arra az időszakra osztják el, ameddig az várhatóan értéket biztosít a vállalat számára.
Bár ez hátrányosnak tűnhet a jelentős immateriális javakkal rendelkező vállalatok számára, ennek a megközelítésnek vannak előnyei. Az immateriális javak amortizációjával a vállalatok eloszthatják költségeiket, és elkerülhetik, hogy egy évben jelentős csapást mérjenek az eredménytartalékra. Ezenkívül ez a megközelítés pontosabb képet ad a vállalat pénzügyi helyzetéről, mivel figyelembe veszi az immateriális javak értékének idővel történő fokozatos csökkenését.
Ennek ellenére vannak olyan helyzetek, amikor az immateriális javakat át lehet értékelni, és értéküket a mérlegben ki lehet igazítani. Például, ha egy vállalat szabadalmat vagy védjegyet szerez, és megállapítást nyer, hogy az eszköz értéke az eredeti beszerzés óta növekedett, az eszközt át lehet értékelni, és értékét a mérlegben ki lehet igazítani. Ebben az esetben a kiigazítás nem a felhalmozott eredményre, hanem a társaság nettó nyereségére lenne hatással.
Összefoglalva, bár a GAAP nem teszi lehetővé a felhalmozott eredmény módosítását az immateriális javak esetében, ezek az eszközök még mindig fontos szempontot jelentenek a vállalat általános értékének és pénzügyi egészségének meghatározásakor. Azáltal, hogy az immateriális javakat eredeti bekerülési értékükön tartják nyilván, és hasznos élettartamuk alatt amortizálják őket, a vállalatok eloszthatják költségeiket, és pontosabb képet adhatnak pénzügyi helyzetükről. Bár vannak olyan helyzetek, amikor az immateriális javakat át lehet értékelni, ezek a kiigazítások inkább a vállalat nettó nyereségét, mint az eredménytartalékát befolyásolják.
Nem, az eredménytartalék nem minősül immateriális eszköznek. Az eredménytartalék a vállalat mérlegében a saját tőke részét képezi, és a vállalat felhalmozott nyereségét jelenti, amelyet nem osztottak ki osztalékként a részvényeseknek. Az immateriális javak viszont olyan nem fizikai eszközök, amelyeknek nincs fizikai tartalma, mint például a szabadalmak, védjegyek, szerzői jogok és a goodwill. Ezeket jellemzően eszközként jelenítik meg a vállalat mérlegében, és hasznos élettartamuk alatt amortizálják vagy értékcsökkentik. Ezzel szemben az eredménytartalékot nem kell amortizálni vagy értékcsökkenteni, mivel az a vállalat folyamatos nyereségét képviseli. Bár mind a felhalmozott nyereség, mind az immateriális javak hozzájárulhatnak a vállalat általános értékéhez, eltérő módon kerülnek besorolásra és elszámolásra.
A goodwill olyan immateriális eszköz, amely egy vállalkozásnak a tárgyi eszközökön – például a márka ismertségén, az ügyfélkapcsolatokon és a szellemi tulajdonon – túlmutató értékét képviseli. A számvitelben a goodwill akkor jelenik meg eszközként a mérlegben, amikor egy vállalat a nettó eszközeinek valós piaci értékénél magasabb áron szerez meg egy másik vállalatot.
Amikor az üzleti és cégérték leírására kerül sor, a válasz nem, az üzleti és cégértéket nem írhatja le az eredménytartalékba. A goodwillt legalább évente, vagy gyakrabban értékvesztés-vizsgálatnak kell alávetni, ha az események vagy a körülmények változásai azt jelzik, hogy az eszköz valós értéke értékvesztett lehet. Ha értékvesztést jeleznek, a goodwillt a valós értékére írják le, ami az az összeg, amelyet egy ügyleti szándékkal rendelkező vevő fizetne az eszköz megszerzéséért.
A goodwill leírását ráfordításként számolják el az eredménykimutatásban, ami csökkenti a nettó eredményt és a felhalmozott eredményt. A goodwillt nem lehet közvetlenül az eredménytartalékba leírni anélkül, hogy előbb értékvesztés miatti veszteséget jelenítenének meg az eredménykimutatásban.
Összefoglalva, bár a goodwill olyan eszköz, amely értékvesztésre és leírásra kerülhet, nem írható le közvetlenül az eredménytartalékba. Bármilyen értékvesztés miatti veszteséget ráfordításként kell elszámolni az eredménykimutatásban, ami végső soron az eredménytartalékot csökkenti.
Igen, az immateriális javakat az Egyesült Államokban a GAAP (általánosan elfogadott számviteli elvek) szerint amortizálják. Az immateriális javak olyan nem fizikai eszközök, amelyeknek nincs fizikai tartalma, mint például a szabadalmak, szerzői jogok, védjegyek, goodwill és ügyféllisták. Ezek az eszközök hosszú távú eszközöknek minősülnek, amelyek várhatóan több éven keresztül fognak gazdasági hasznot hozni.
A GAAP szerint az immateriális javak beszerzési költségét aktiválják, majd szisztematikusan felosztják az eszköz hasznos élettartama alatt. Az alkalmazott felosztási módszert amortizációnak nevezik, amely hasonló a tárgyi eszközök értékcsökkenéséhez. Az amortizációs ráfordítás nem pénzbeli ráfordításként jelenik meg az eredménykimutatásban, és csökkenti az immateriális eszköz könyv szerinti értékét a mérlegben.
Az immateriális eszköz hasznos élettartama olyan tényezőkön alapul, mint a jogi vagy szerződéses feltételek, az eszköz várható felhasználása, valamint minden olyan jogi, szabályozási vagy technológiai tényező, amely befolyásolhatja az eszköz hasznos élettartamát. A hasznos élettartam néhány évtől több évtizedig terjedhet.
Fontos megjegyezni, hogy bizonyos immateriális javak, mint például a goodwill, meghatározatlan hasznos élettartamúak lehetnek, és nem tartoznak az amortizáció hatálya alá. Ehelyett ezeket az eszközöket évente értékvesztési tesztnek vetik alá annak megállapítására, hogy a könyv szerinti érték meghaladja-e az eszköz valós értékét. Ha a könyv szerinti érték nagyobbnak bizonyul a valós értéknél, akkor értékvesztés miatti veszteséget számolnak el az eredménykimutatásban.