A készletgazdálkodás a pénzügyi gazdálkodás kritikus eleme, különösen a termékeket értékesítő vállalkozások esetében. Míg az eladott áruk költsége az egyik legfontosabb mérőszám, amely befolyásolja a vállalat jövedelmezőségét, a készlet értéke szintén hatással van a pénzügyi kimutatásokra. A készletek átértékelése bonyolult folyamat lehet, és a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy az átértékelést megfelelően elosztják a pénzügyi kimutatásaikban.
A készletek átértékelése a készletek értékének kiigazítása a piaci érték vagy az előállítási költség változásainak tükrözése érdekében. Erre különböző okokból kerülhet sor, például az árfolyamváltozások, az infláció vagy az elavulás miatt. A készletek átértékelésekor az értékváltozásnak tükröződnie kell a vállalat pénzügyi kimutatásaiban. A kérdés az, hogyan kell a készletek átértékelését a pénzügyi kimutatásokban elterjeszteni?
A készletek átértékelésének a pénzügyi kimutatásokban való elosztásának első lépése az átértékelés jellegének meghatározása. Ha az átértékelés az árfolyamok változása miatt következik be, akkor azt az eredménykimutatásban az eladott áruk bekerülési értékének részeként kell elszámolni. Ez azért van így, mert az árfolyamváltozások befolyásolják az előállítási költséget, ami viszont befolyásolja az eladott áruk költségét. Másrészt, ha az átértékelés oka az elavulás, akkor azt az eredménykimutatásban külön soron kell szerepeltetni, mivel az nem befolyásolja az előállítási költséget.
A második lépés az átértékelés időzítésének meghatározása. Ha az átértékelésre a pénzügyi év végén kerül sor, akkor azt az év végi pénzügyi kimutatások részeként kell elszámolni. Ha azonban az átértékelésre év közben kerül sor, akkor azt az évközi pénzügyi kimutatásokban kell rögzíteni. Ennek oka, hogy az évközi pénzügyi kimutatásokat arra használják, hogy a befektetőket és más érdekelt feleket időben tájékoztassák a vállalat pénzügyi teljesítményéről.
A harmadik lépés az átértékelés számviteli kezelésének meghatározása. Ha az átértékelés értékesítésre tartott készletekre vonatkozik, akkor azt a mérlegben a készletegyenleg módosításaként kell elszámolni. Másrészt, ha az átértékelés nem értékesítésre tartott készletre történik, akkor azt a mérlegben az eszközszámla korrekciójaként kell elszámolni.
Összefoglalva, a készletek átértékelése összetett folyamat lehet, és a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy az átértékelést megfelelően elosztják a pénzügyi kimutatásaikban. Az átértékelés jellegét, időzítését és számviteli kezelését alaposan meg kell fontolni annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi kimutatások pontosan tükrözzék a vállalat pénzügyi helyzetét. Ezen irányelvek betartásával a vállalkozások biztosíthatják, hogy hatékonyan kezeljék készleteiket és megőrizzék pénzügyi kimutatásaik integritását.
A készleteket a bekerülési érték vagy a nettó realizálható érték (NRV) közül az alacsonyabbikon kell értékelni a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban. A bekerülési érték magában foglalja a készlet jelenlegi helyére és állapotába való eljuttatásához felmerült összes költséget, beleértve a beszerzési árat, a szállítási költségeket és minden egyéb, a készlet beszerzéséhez és értékesítésre való előkészítéséhez közvetlenül hozzárendelhető költséget.
A nettó realizálható érték a szokásos üzletmenet során becsült eladási ár, csökkentve a becsült értékesítési költségekkel és a készlet befejezésének költségeivel. Ez azt jelenti, hogy ha a készlet NRV értéke alacsonyabb, mint a bekerülési érték, a készletet le kell írni a NRV értékére, és az ebből eredő veszteséget az eredménykimutatásban kell elszámolni.
Fontos megjegyezni, hogy a készletek értékelésének módszere számviteli időszakonként következetes kell, hogy legyen. A választott módszert a pénzügyi kimutatásokban is közzé kell tenni, a készletek bekerülési értékének vagy NRV-értékének meghatározásakor alkalmazott jelentős feltételezésekkel együtt.
A készletértékelés azt a folyamatot jelenti, amelynek során a vállalkozás készleteihez egy adott időpontban értéket rendelnek. Ez az értékelés számos módon befolyásolja a vállalat pénzügyi kimutatásait.
Először is, a készlet értéke a mérlegben forgóeszközként jelenik meg. A készlethez rendelt érték hatással lesz a mérlegben szereplő eszközök összértékére. Ezért, ha a készleteket túlértékelik, az a vállalat eszközeinek túlértékeléséhez, míg a készletek alulértékelése alulértékeléshez vezet.
Másodszor, a készletértékelést az eladott áruk költségének (COGS) kiszámításához használják az eredménykimutatásban. A COGS azoknak az áruknak vagy termékeknek a költsége, amelyeket a vállalat egy adott időszak alatt értékesít. A készleteknek az időszak elején és végén történő értékelését használják az adott időszakban eladott áruk költségének kiszámításához. Ezért, ha a készlet túl van értékelve, az a COGS alulértékeléséhez vezet, ami magasabb bruttó nyereséget eredményez, és fordítva.
Harmadszor, a készletértékelés hatással lehet a vállalat által fizetett adókra. A vállalatoknak adót kell fizetniük a nyereségük után. A készletek túlértékelése alacsonyabb COGS-t és magasabb nyereséget eredményez, ami növeli az adókötelezettséget. Ezzel szemben a készletek alulértékelése magasabb COGS-t és alacsonyabb nyereséget eredményez, ami csökkenti az adókötelezettséget.
Összefoglalva, a készletek értékelése döntő szerepet játszik a vállalat pénzügyi kimutatásaiban. Befolyásolja az eszközök értékét, az eladott áruk költségét és a vállalat által fizetett adókat. Ezért elengedhetetlen, hogy a vállalatok pontosan értékeljék készleteiket, hogy pénzügyi kimutatásaik megbízható és valós képet adjanak pénzügyi helyzetükről.