Vállalkozás tulajdonosaként vagy pénzügyi szakemberként a különböző számviteli módszerek megértése elengedhetetlen a pénzügyi beszámoláshoz és a döntéshozatalhoz. Két gyakori számviteli módszer az amortizáció és az elhatárolás. Bár mindkét módszer a kiadások és bevételek egy bizonyos időszak alatt történő elszámolását jelenti, az időzítés és az alkalmazás tekintetében különböznek egymástól.
Az amortizáció egy eszköz költségének a hasznos élettartamra történő elosztásának a módszere. Ezt a módszert általában tárgyi eszközök, például épületek, berendezések és járművek esetében alkalmazzák. Az eszköz bekerülési értékét elosztják a hasznos élettartam éveinek számával, majd a bekerülési érték egy részét minden évben ráfordításként számolják el. Például, ha egy vállalat 50 000 dollárért vásárol egy új teherautót, amelynek várható hasznos élettartama 5 év, akkor évente 10 000 dollár értékcsökkenési leírást számol el.
Az időbeli elhatárolás ezzel szemben egy olyan módszer, amely a bevételek és a ráfordítások elszámolására szolgál, amikor azok felmerülnek, függetlenül attól, hogy a fizetés ténylegesen mikor érkezik vagy történik. Ezt a módszert általában olyan ráfordításoknál alkalmazzák, mint a bérek, bérleti díjak és közüzemi díjak, valamint olyan bevételeknél, mint az értékesítés és a nyújtott szolgáltatások. Például, ha egy vállalat decemberben nyújt tanácsadási szolgáltatásokat, de csak januárban kapja meg a fizetést, a bevételt még decemberben elhatároláson keresztül kell elszámolni.
Az amortizáció és az elhatárolás közötti egyik legfontosabb különbség az alkalmazásuk. Az amortizációt jellemzően olyan tárgyi eszközök esetében alkalmazzák, amelyeknek meghatározott hasznos élettartamuk van, míg az elhatárolásokat olyan ráfordítások és bevételek esetében alkalmazzák, amelyeknek nincs meghatározott élettartamuk. Továbbá, az amortizációt arra használják, hogy egy eszköz költségét időben eloszlassák, míg az elhatárolásokat arra használják, hogy a kiadásokat és bevételeket abban az időszakban számolják el, amikor azok felmerülnek.
Egy másik különbség a két módszer között az időzítésükben van. Az amortizációt jellemzően lineárisan számolják el, ami azt jelenti, hogy minden évben ugyanazt az összeget számolják el ráfordításként. Az elhatárolások azonban az adott ráfordítástól vagy bevételtől függően eltérő alapon is elszámolhatók. Például egyes ráfordításokat havonta, míg másokat negyedévente vagy évente lehet elszámolni.
Összefoglalva, az amortizáció és az elhatárolás közötti különbségek megértése elengedhetetlen a pontos pénzügyi beszámoláshoz és döntéshozatalhoz. Bár mindkét módszer a kiadások és bevételek egy bizonyos időszak alatt történő elszámolását foglalja magában, alkalmazásuk és időzítésük tekintetében különböznek egymástól. Ezen árnyalatok megértésével a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak és pontos pénzügyi kimutatásokat nyújthatnak be.
Az amortizációra példa lehet egy immateriális eszköz értékének idővel történő fokozatos csökkentése. Az immateriális javak olyan nem fizikai eszközök, amelyek véges hasznos élettartammal rendelkeznek, mint például a szabadalmak, a szerzői jogok, a védjegyek és a goodwill.
Vegyük például a szabadalmat, amely a kormányzat által a feltalálónak adott olyan jog, amely kizárja mások számára a találmány előállítását, felhasználását vagy értékesítését. Tegyük fel, hogy egy vállalat szabadalmat szerez egy új termékre, amelyet várhatóan a következő 10 évben fog értékesíteni. A szabadalom hasznos élettartama 20 év, amely után lejár.
A szabadalom elszámolásához a vállalatnak a hasznos élettartam alatt kell amortizálnia a szabadalom bekerülési értékét. Ha a vállalat 100 000 $-t fizetett a szabadalom megszerzéséért, akkor ezt a költséget el kell osztania a szabadalom várható használatának 10 éves időszakára. Ez azt jelenti, hogy a vállalat évente 10 000 USD amortizációs költséget fog elszámolni (100 000 USD/10 év).
A vállalat minden évben elszámolja az amortizációs költséget az eredménykimutatásában, és csökkenti a szabadalom értékét a mérlegében. A 10 éves időszak végére a szabadalom értéke teljesen amortizálódik, és a vállalat többé nem számol el amortizációs költséget a szabadalommal kapcsolatban.
Az amortizáció egy fontos számviteli koncepció, amely segít a vállalatoknak abban, hogy az immateriális javak költségét hasznos élettartamuk alatt osszák el, és pontosan tükrözzék értéküket a pénzügyi kimutatásokban.
A számvitelben és a könyvelésben az elhatárolásra példa a hitelkamatok elhatárolása. Tegyük fel, hogy egy vállalat 10 000 dollárt vesz fel kölcsönt egy banktól 5%-os éves kamatláb mellett. Az első hónap végén a vállalatnak 41,67 $ kamatot kellene fizetnie (10 000 $ x 5% / 12 hónap). A vállalat azonban még nem fizette ki a kamatot a banknak.
Ebben a forgatókönyvben a vállalat által fizetett kamat elhatárolt kamat. Annak ellenére, hogy a társaság még nem fizette ki a kamatot, a költséget abban a hónapban kell elszámolnia a pénzügyi kimutatásaiban, amelyben az felmerült. Ez a kamatráfordítás számla megterhelésével és a fizetendő kamatszámla jóváírásával történik.
Az időbeli elhatárolások azért fontosak a számvitelben, mert biztosítják, hogy a kiadások és bevételek a megfelelő elszámolási időszakban kerüljenek elszámolásra, még akkor is, ha a kifizetés vagy a bevétel egy későbbi időpontban történik. Ez segít biztosítani, hogy a pénzügyi kimutatások pontosan tükrözzék a vállalat pénzügyi helyzetét és teljesítményét.
Az amortizáció és az értékcsökkenés egyaránt olyan módszer, amelyet egy eszköz bekerülési értékének a hasznos élettartamra történő felosztására használnak. Van azonban néhány alapvető különbség a kettő között.
Az értékcsökkenési leírás a tárgyi eszközök (például épületek, berendezések és járművek) bekerülési értékének a hasznos élettartamra történő felosztására szolgáló módszer. Ez az eszköz időbeli elhasználódásának mérőszáma, és általában lineáris vagy gyorsított módszerrel számítják ki. Az értékcsökkenési leírás költsége az eredménykimutatásban kerül elszámolásra, és csökkenti az eszköz értékét a mérlegben.
Az amortizáció viszont az immateriális javak (például szabadalmak, védjegyek és szerzői jogok) költségének a hasznos élettartamra történő felosztására használt módszer. A tárgyi eszközökkel ellentétben az immateriális javaknak nincs fizikai formájuk, és nem mérhető könnyen az elhasználódásuk. Ehelyett értékük a várható jövőbeni gazdasági hasznukon alapul. Az amortizációs ráfordítás szintén az eredménykimutatásban kerül elszámolásra, és csökkenti az eszköz mérlegben szereplő értékét.
A két módszer közötti másik lényeges különbség az adóügyi kezelésük. Az értékcsökkenés a vállalkozások számára adólevonható kiadás, ami azt jelenti, hogy az adóköteles jövedelem csökkentésére használható. Az amortizáció szintén levonható az adóból, de az immateriális javak levonásának szabályai bonyolultabbak, és az eszköz típusától és az adóhatóságtól függően változnak.
Összefoglalva, bár mindkét módszert arra használják, hogy az eszközök költségét hasznos élettartamuk alatt osszák el, a tárgyi eszközök esetében az értékcsökkenési leírást, az immateriális javak esetében pedig az amortizációt alkalmazzák.