A pontmátrixnyomtatók talán a múlté, de néhány iparágban, például a banki és a logisztikai szektorban még mindig használják őket. A tintasugaras és lézernyomtatókkal ellentétben a pontmátrixnyomtatók mechanikus módszerrel nyomtatják a szöveget és a grafikát a papírra. Ebben a cikkben közelebbről megnézzük, hogyan működnek a pontmátrixnyomtatók.
A pontmátrixnyomtatók nyomtatási folyamata egy nyomtatófejet foglal magában, amely egy sor rácsmintázatban elhelyezett fémtüskével rendelkezik. Amikor a csapok a tintaszalagot a papírhoz ütik, pontok sorozatát hagyják maguk után, amelyek karaktereket és képeket alkotnak. A nyomtatófej előre-hátra mozog az oldalon, és a csapok meghatározott sorrendben ütköznek a szalaghoz és a papírhoz, hogy a kívánt kimenetet létrehozzák.
A pontmátrixnyomtatóknak két típusa van: ütéses és nem ütéses. Az ütközéses nyomtatók a fémtüskékkel fizikailag ütik a festékszalagot a papírhoz, míg a nem ütközéses nyomtatók hőátviteli eljárással viszik át a festéket a szalagról a papírra. Az ütközéses nyomtatók általában hangosabbak és lassabbak, mint a nem ütközéses nyomtatók, de tartósabbak is, és a hordozók szélesebb körére képesek nyomtatni.
A pontos nyomtatás biztosítása érdekében a pontmátrixnyomtatók egy sor érzékelőre és motorra támaszkodnak a nyomtatófej mozgásának és a papír adagolásának vezérléséhez. Az érzékelők érzékelik a nyomtatófej és a papír helyzetét, míg a motorok a mozgás sebességét és irányát szabályozzák. A papírt egy sor görgő segítségével juttatják be a nyomtatóba, amelyek megragadják a papírt, és szabályozott sebességgel mozgatják azt a nyomtatón keresztül.
Összefoglalva, a pontmátrixnyomtatók elavultnak tűnhetnek, de még mindig van helyük bizonyos iparágakban, ahol megbízható és tartós nyomtatásra van szükség. Mechanikus nyomtatási módszerük talán nem olyan gyors és csendes, mint a tintasugaras vagy lézernyomtatók, de olyan pontosságot és sokoldalúságot kínálnak, amelyhez nehéz felérni. Ha valaha is találkozik egy pontmátrixnyomtatóval, szánjon rá egy pillanatot, hogy értékelje a bonyolult működést, amely lehetővé teszi, hogy tinta kerüljön a papírra.
A pontmátrixnyomtató egy olyan típusú ütéses nyomtató, amely apró csapok sorozatát használja a tintaszalag megütéséhez, így pontokat hoz létre a papíron, amelyek karaktereket és képeket alkotnak. A csapok mátrixban helyezkednek el, innen a „pontmátrix” elnevezés.
Amikor egy karaktert küldünk a nyomtatónak, elektromos jelek sorozata érkezik a csapokhoz, amelyek a tintaszalagra ütköznek, és létrehozzák a kívánt karaktert a papíron. A tintaszalag általában nejlonból készül, maga a tinta pedig általában viasz és pigment kombinációja.
A pontmátrixnyomtatókat az 1980-as és 1990-es években széles körben használták, különösen számlák, nyugták és egyéb, több példányban történő nyomtatására. Az ipari környezetben is népszerűek voltak, ahol robusztus kialakításuk és többrészes nyomtatványokra való nyomtatási képességük megbízható választássá tette őket.
Napjainkban a pontmátrixnyomtatók kevésbé elterjedtek a jobb minőséget és gyorsabb nyomtatási sebességet biztosító tintasugaras és lézernyomtatók elterjedése miatt. Néhány iparágban azonban még mindig használják őket, például a banki és logisztikai ágazatban, ahol még mindig szükség van többrészes nyomtatványokra. Egyes országokban hivatalos dokumentumok és számlák nyomtatására is használják őket, amelyek több példányt igényelnek.
A pontmátrixnyomtatók a karaktereket az ütközéses nyomtatásnak nevezett eljárással alakítják ki. Az ütközéses nyomtatás olyan nyomtatási módszer, amely során a nyomtatófej fizikailag ütközik a szalaggal, hogy a tinta a papírra kerüljön. A pontmátrixnyomtatók esetében a nyomtatófej egy tűmátrixot tartalmaz, amelyet szelektíven ki lehet lőni a karakterek kialakításához.
Ahogy a nyomtatófej áthalad az oldalon, a szalagot a papírhoz ütközteti, és pontok sorozatát hagyja maga után, amelyek karakterekké állnak össze. A nyomtatófejben lévő csapok száma határozza meg a nyomtatás felbontását, a nagyobb csapszámú csapok jobb minőségű nyomatokat eredményeznek.
A nyomtatófej csapjait egy sor szolenoid vezérli, amelyeket a nyomtató vezérlője aktivál. A vezérlő beolvassa a nyomtatandó adatokat, és jeleket küld a szolenoidoknak, megmondva nekik, hogy mely csapokat és milyen sorrendben kell működtetni. Ez a folyamat a szöveg minden egyes sora esetében megismétlődik, amíg az egész oldal ki nem nyomtatásra nem kerül.
A pontmátrixnyomtatók az 1980-as és 1990-es években népszerűek voltak megbízhatóságuk, alacsony üzemeltetési költségük és többrészes nyomtatványok nyomtatására való képességük miatt. Bár a tintasugaras és lézernyomtatók nagyrészt felváltották őket, a pontmátrixnyomtatókat még mindig használják speciális alkalmazásokban, például ipari és eladáshelyi nyomtatásban.
Nem, a pontmátrixnyomtatók nem használnak folyékony tintát. Szalagkazettát használnak, amely egy tintával impregnált anyaggal ellátott szövet- vagy műanyagcsíkot tartalmaz. A szalag előre-hátra mozog, miközben a papírhoz ütközik, és apró pontokat hoz létre, amelyek karaktereket és képeket alkotnak. A szalagról származó tinta a nyomtatófej ütközésével kerül a papírra. Ezt a nyomtatási módszert ütéses nyomtatásnak nevezik, és különbözik a tintasugaras vagy lézernyomtatástól, amelyek folyékony tintát, illetve tonert használnak. A pontmátrixnyomtatókat általában ipari és kiskereskedelmi alkalmazásokban használják, ahol a tartósság és a megbízhatóság alapvető fontosságú, mivel képesek szénmásolatok készítésére és többrészes nyomtatványok kezelésére.
A pontmátrixnyomtatók több okból is elavultak. Először is, a modern nyomtatókhoz képest lassúak és rossz minőségű nyomatokat készítenek. Ennek oka, hogy olyan nyomtatási mechanizmust használnak, amely egy festékszalagnak a papírhoz való ütögetéséből áll, ami zajos és kevésbé pontos kimenetet eredményez. Másodszor, a pontmátrixnyomtatók terjedelmesek és sok helyet foglalnak, ami miatt kevésbé alkalmasak a modern irodákban és a korlátozott helyű otthonokban. Harmadszor, karbantartásuk és javításuk költséges, mivel rendszeresen cserélni kell a szalagot, a nyomtatófejet és más alkatrészeket, amelyek gyorsan elhasználódnak. Negyedszer, nem kompatibilisek a modern technológiákkal, például a vezeték nélküli nyomtatással és a felhőalapú nyomtatással, ami korlátozza hasznosságukat a digitális korban. Végül, a pontmátrixnyomtatók iránti kereslet jelentősen csökkent, mivel hatékonyabb és költséghatékonyabb nyomtatók, például tintasugaras és lézernyomtatók jelentek meg a piacon, ami elavulttá tette őket. Ennek eredményeképpen a legtöbb vállalkozás és magánszemély áttért a modern nyomtatókra, amelyek gyorsabb, jobb minőségű és kényelmesebb nyomtatási megoldásokat kínálnak.