A sikeres vállalkozás működtetésének egyik legkritikusabb szempontja a pontos költségszámítás. Annak pontos ismerete nélkül, hogy mennyibe kerül a termékek vagy szolgáltatások előállítása és szállítása, lehetetlen megalapozott üzleti döntéseket hozni. Az utóbbi években a tevékenységalapú költségszámítás (ABC) népszerű módszerré vált a költségek vállalkozáson belüli konkrét tevékenységekhez történő hozzárendelésére. A költségadatok pontosságának és megbízhatóságának biztosításához azonban elengedhetetlen, hogy az ABC megfeleljen az általánosan elfogadott számviteli elveknek (GAAP).
A tevékenységalapú költségszámítás a költségelszámolás olyan módszere, amely a költségeket konkrét tevékenységekhez rendeli, nem pedig tág termék- vagy szolgáltatáskategóriákhoz. Ez a megközelítés elismeri, hogy a különböző termékek és szolgáltatások előállításához különböző tevékenységek szükségesek, és hogy ezek a tevékenységek különböző költségtényezőkkel rendelkeznek. A költségek konkrét tevékenységekhez rendelésével az ABC pontosabb és részletesebb képet ad a termék előállításának vagy szolgáltatás nyújtásának valódi költségeiről.
A tevékenységalapú költségszámítás alkalmazásának számos előnye van. Az egyes termékekhez vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó konkrét tevékenységek és költségtényezők azonosításával a vállalkozások pontosabban meghatározhatják a termelés valódi költségeit. Ez jobb árképzési döntéseket és hatékonyabb költséggazdálkodást tesz lehetővé. Ezenkívül az ABC segíthet azonosítani azokat a területeket, ahol a költségek csökkenthetők vagy megszüntethetők, ami a nyereségesség növeléséhez vezet.
Bár a tevékenységalapú költségszámításnak számos előnye van, fontos biztosítani, hogy megfeleljen a GAAP-nak. A GAAP olyan számviteli alapelvek és standardok összessége, amelyeket az Egyesült Államokban minden nyilvánosan jegyzett vállalatnak követnie kell. Ezek az elvek biztosítják, hogy a pénzügyi kimutatások pontosak, megbízhatóak és következetesek legyenek minden vállalatnál.
A GAAP egyik legfontosabb követelménye, hogy a pénzügyi kimutatásoknak megbízható és ellenőrizhető adatokon kell alapulniuk. Ez azt jelenti, hogy a tevékenységalapú költségszámításban használt költségadatoknak pontosnak és szilárd dokumentációval alátámasztottnak kell lenniük. Emellett a GAAP megköveteli, hogy minden költséget egy következetes módszertan alapján rendeljenek hozzá konkrét termékekhez vagy szolgáltatásokhoz. Ez biztosítja, hogy a pénzügyi kimutatások összehasonlíthatóak legyenek a különböző vállalatok és iparágak között.
Összefoglalva, a tevékenységalapú költségszámítás hatékony módszer a költségek pontos hozzárendelésére a vállalkozáson belüli konkrét tevékenységekhez. A költségadatok pontosságának és megbízhatóságának biztosítása érdekében azonban elengedhetetlen, hogy az ABC megfeleljen a GAAP-nak. Ezáltal a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak, amelyek a nyereségesség és a siker növeléséhez vezetnek.
Az ABC-t, vagyis a tevékenységalapú költségszámítást az US GAAP (általánosan elfogadott számviteli alapelvek) nem tiltja. Valójában az ABC bizonyos körülmények között hasznos eszköz lehet a költségek pontosabb felosztásához és a költségcsökkentést igénylő területek azonosításához.
Az ABC-hez azonban bizonyos korlátozások és bonyolultságok kapcsolódnak, amelyek megnehezítik a GAAP-nak megfelelő módon történő végrehajtását. Például a költségek ABC szerinti felosztása szubjektív megítélést és becsléseket igényelhet, ami nem biztos, hogy megfelel a GAAP objektivitásra és ellenőrizhetőségre vonatkozó követelményének.
Továbbá az ABC nem feltétlenül szükséges bizonyos iparágak vagy vállalatok esetében, ahol a költségstruktúra viszonylag egyszerű és egyértelmű. Ilyen esetekben a költségfelosztás egyszerűbb módszerei, mint például a hagyományos költségszámítás, elegendőek lehetnek a GAAP-nak való megfeleléshez.
Összességében, bár az ABC-t a US GAAP nem tiltja, bevezetése alapos megfontolást és elemzést igényelhet a GAAP elveinek és követelményeinek való megfelelés biztosítása érdekében.
Az általánosan elfogadott számviteli alapelvek (GAAP) szerint a készletértékeléshez engedélyezett bekerülési értékelési módszer a bekerülési érték módszer. Ez a módszer a készlet eredeti bekerülési értéken történő nyilvántartását jelenti, amely magában foglalja az összes közvetlen költséget, például az anyagköltséget, a bérköltséget és az általános költséget. A bekerülési érték módszer tekinthető a készletértékelés legobjektívebb és legmegbízhatóbb módszerének, mivel a készlet beszerzése és előállítása során felmerült tényleges költségeket rögzíti.
A bekerülési érték módszer szerint a készletet a bekerülési értéken tartják nyilván, és a készlet piaci értékében bekövetkező bármely későbbi változást nem veszik figyelembe a készlet értékesítéséig. Ezt a módszert annak biztosítására használják, hogy a készleteket ne értékeljék túl, ami pontatlan pénzügyi kimutatásokhoz és a vállalat pénzügyi helyzetének hamis bemutatásához vezethet.
Összefoglalva, a bekerülési érték módszer az egyetlen olyan költségszámítási módszer, amelyet a GAAP a készletek értékelésére engedélyez. Más módszerek, mint például a FIFO (first-in-first-out) vagy a LIFO (last-in-first-out) módszer nem engedélyezett a GAAP szerint, de belső gazdálkodási célokra használhatók.
A US GAAP (általánosan elfogadott számviteli elvek) szerint nem megengedett költségszámítási módszer a LIFO (Last In, First Out) módszer. A LIFO-módszer azt feltételezi, hogy a legutoljára vásárolt vagy előállított leltári tételeket adják el vagy használják fel elsőként, ami azt eredményezi, hogy a legrégebbi leltári tételek maradnak a leltár egyenlegében. Ez a módszer alacsonyabb adóköteles jövedelmet eredményezhet, mivel az eladott áruk költségét a legfrissebb, és ezért potenciálisan magasabb készletköltségek alapján számítják ki. A US GAAP azonban a FIFO (First In, First Out) vagy a súlyozott átlagköltség módszer alkalmazását írja elő a készletköltségszámításhoz. A FIFO módszer azt feltételezi, hogy a legrégebbi leltári tételeket adják el vagy használják fel először, míg a súlyozott átlagköltség módszer az összes leltári tétel átlagköltsége alapján számítja ki az eladott áruk költségét. Ezeket a módszereket pontosabbnak és a GAAP alapelvekkel összhangban lévőnek tartják.