A leltárkezelés minden vállalkozás számára létfontosságú, függetlenül annak méretétől vagy iparágától. Ez a vállalat leltárkészletének – beleértve a nyersanyagokat, késztermékeket és készleteket – nyomon követésének és kezelésének folyamatát jelenti. A készletgazdálkodás egyik legkritikusabb lépése a pontos leltárszámlálás. Ennek elmulasztása készletkimaradásokhoz, túlkínálathoz, elmaradt nyereséghez és számtalan más problémához vezethet. Ebben a cikkben a helyes leltárszámlálásról és annak fontosságáról lesz szó.
A készletszámlálásnak két fő módszere van: az időszakos és a folyamatos. Az időszakos leltárszámlálásra meghatározott időközönként kerül sor, például negyedév vagy pénzügyi év végén. Ezzel szemben az állandó leltárszámlálás folyamatos, és folyamatosan frissül egy szoftver vagy más rendszer segítségével. Az Ön üzleti igényeitől függően választhatja az egyik módszert a másik helyett, vagy a kettő kombinációját.
A leltárszámlálás megkezdése előtt fel kell készítenie a munkaterületet és az alkalmazottakat. Ez magában foglalja annak biztosítását, hogy az összes leltárkészlet hozzáférhető legyen, a tételek rendszerezését, valamint az alkalmazottak meghatározott területekre történő kijelölését a duplikációk vagy a kimaradt tételek elkerülése érdekében. Rendelkeznie kell a szükséges felszereléssel is, például vonalkódolvasóval, vágólapokkal és tollakkal.
Miután felkészült a leltárszámlálásra, megkezdheti a tényleges számlálási folyamatot. Fontos, hogy alapos, következetes és pontos legyen. Használja a kiválasztott leltárszámlálási módszert, és győződjön meg arról, hogy minden tételt számba vett, beleértve a sérült vagy lejárt termékeket is. Emellett rögzítsen minden eltérést vagy eltérést, és vizsgálja meg a kiváltó okot.
A leltárszámlálás befejezése után a fizikai leltárszámlálást össze kell egyeztetnie a leltárnyilvántartással. Ez segít azonosítani az esetleges eltéréseket, és biztosítja a leltár pontosságát. A leltárnyilvántartást is frissítenie kell, hogy az tükrözze a leltározás során bekövetkezett változásokat. Ez magában foglalja a sérült vagy lejárt termékek eltávolítását, új tételek hozzáadását és a mennyiségek kiigazítását.
Összefoglalva, a pontos leltárszámlálás minden vállalkozás számára létfontosságú. A megfelelő leltárszámlálási módszer kiválasztásával, a számlálás előkészítésével, a számlálás pontos elvégzésével, valamint a leltári nyilvántartások egyeztetésével és frissítésével biztosíthatja, hogy leltára pontos legyen, és elkerülheti az olyan problémákat, mint a készletkimaradás, a túlkínálat és az elmaradt nyereség.
Három fő leltárszámlálási módszer létezik, amelyeket a vállalkozások a leltárkészletük nyomon követésére használhatnak:
1. First-In, First-Out (FIFO): Ez a módszer azt feltételezi, hogy a vállalat készletében lévő legrégebbi készletet adják el vagy használják fel először. Ez azt jelenti, hogy a legrégebbi készlet bekerülési értékét az eladott áruk költségeként (COGS), míg a legfrissebb készlet bekerülési értékét a zárókészletként könyvelik.
2. Last-In, First-Out (LIFO): Ez a módszer azt feltételezi, hogy a vállalat készletében lévő legfrissebb készletet adják el vagy használják fel először. Ez azt jelenti, hogy a legfrissebb készlet bekerülési értékét a COGS-ként, míg a legrégebbi készlet bekerülési értékét a zárókészletként tartják nyilván.
3. Átlagköltség módszer: Ez a módszer kiszámítja a készleten lévő összes leltári tétel átlagköltségét, és ezt az átlagköltséget használja a COGS és a végkészlet meghatározásához.
Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a vállalkozásoknak azt a módszert kell választaniuk, amelyik a legjobban megfelel az egyedi igényeiknek és céljaiknak. A FIFO-t gyakran használják, ha a vállalat el akarja kerülni az inflációs nyereséget, a LIFO-t gyakran használják, ha a vállalat csökkenteni akarja az adókat, az átlagköltség-módszert pedig gyakran használják, ha a vállalat egyszerűségre és pontosságra törekszik.
A készletgazdálkodás aranyszabálya, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a vevői igények kielégítéséhez elegendő készlet megléte és a tőkét és raktárterületet lekötő felesleges készletek elkerülése között. Ezt nevezzük optimális készletszint fenntartásának. Ez magában foglalja a kereslet pontos előrejelzését, az értékesítési tendenciák nyomon követését és a készletszintek nyomon követését annak biztosítása érdekében, hogy mindig legyen elegendő készlete a vevői igények kielégítésére, de ne legyen annyi, hogy a végén olyan felesleges készlete legyen, amelyet nem tud eladni.
Az optimális készletszintek elérésének kulcsa egy hatékony készletgazdálkodási rendszer megléte. Ennek a rendszernek magában kell foglalnia a készletgazdálkodási szoftver használatát, a rendszeres leltárszámlálást és auditálást, valamint a készletkimaradások és a túlkínálat kezelésére szolgáló folyamatot.
Összességében a készletgazdálkodás aranyszabálya, hogy mindig megfelelő mennyiségű készlet álljon rendelkezésre a vevői igények kielégítésére anélkül, hogy túl sok tőkét kötne le a felesleges készlet. Ez gondos tervezést, nyomon követést és a készletszintek kezelését igényli annak biztosítása érdekében, hogy Ön mindig ura legyen a készletének, és képes legyen hatékonyan és költséghatékonyan kielégíteni a vevői igényeket.
A 80/20-as készletszabály, más néven a Pareto-elv azt állítja, hogy egy vállalat értékesítésének vagy nyereségének 80%-a a termékek 20%-ából származik. Ez az elv azt sugallja, hogy a vállalatnak a figyelmét és erőforrásait a készletében lévő legjövedelmezőbb tételekre kell összpontosítania. Ezáltal a vállalat optimalizálhatja készletgazdálkodását, csökkentheti költségeit és növelheti nyereségét.
Például, ha egy vállalat 100 különböző terméket értékesít, akkor a 20 legjövedelmezőbb tétel az értékesítés vagy a nyereség 80%-át teszi ki. Ezért a vállalatnak erre a 20 termékre kell összpontosítania, és gondoskodnia kell arról, hogy ezek mindig raktáron legyenek, és könnyen elérhetőek legyenek a vásárlók számára.
A 80/20-as készletezési szabály a vevőkre is alkalmazható, amikor a vállalat értékesítésének 80%-a a vevők 20%-ától származik. Ebben az esetben a vállalatnak prioritásként kell kezelnie az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megtartsa és kiszolgálja ezeket a legjobb ügyfeleket.
A 80/20 készletszabály alkalmazásával a vállalat racionalizálhatja működését, csökkentheti a felesleges készleteket, és maximalizálhatja a nyereséget. Ez egy hasznos elv minden olyan cégtulajdonos vagy menedzser számára, aki optimalizálni szeretné készletgazdálkodási stratégiáját.