A lemorzsolódás az a kifejezés, amely arra az arányra utal, amellyel az alkalmazottak egy adott időszak alatt elhagynak egy szervezetet. Bár a lemorzsolódás bizonyos szintje elkerülhetetlen, két kategóriába sorolható: pozitív és negatív lemorzsolódás. Pozitív lemorzsolódásról akkor beszélünk, amikor a szervezet olyan alkalmazottakat veszít el, akik nem teljesítik a teljesítménynormákat, míg negatív lemorzsolódásról akkor, amikor a szervezet elégedetlenség, kiégés vagy más tényezők miatt veszíti el a magasan teljesítő alkalmazottakat.
A pozitív lemorzsolódást gyakran jó dolognak tekintik egy szervezet számára. Ez azért van így, mert lehetővé teszi a szervezet számára, hogy kiszűrje azokat az alkalmazottakat, akik nem felelnek meg az elvárt normáknak. Ezeknek az alkalmazottaknak lehet, hogy hiányos a képzettségük, nem nyújtanak megfelelő teljesítményt, vagy egyszerűen nem illeszkednek a vállalati kultúrába. Amikor ezek az alkalmazottak távoznak, helyet teremt az új alkalmazottak számára, akik jobban megfelelnek a munkakörnek, ami végső soron a szervezet általános termelékenységének javulásához vezethet.
Negatív lemorzsolódás viszont az, amikor a jól teljesítő alkalmazottak elhagyják a szervezetet. Ezt gyakran rossz dolognak tekintik egy szervezet számára. A produktív, innovatív és motivált alkalmazottak elvesztése jelentős hatással lehet a szervezet általános teljesítményére. Ezek az alkalmazottak olyan tényezők miatt távozhatnak, mint a fejlődési lehetőségek hiánya, a rossz vezetés, az alacsony fizetés vagy egyszerűen a kiégés.
A lemorzsolódás, akár pozitív, akár negatív, jelentős hatással lehet egy szervezetre. Ha a jól teljesítő alkalmazottak távoznak, az az intézményi tudás elvesztéséhez, a termelékenység csökkenéséhez és a megmaradó alkalmazottak moráljának romlásához vezethet. Megnövekedett toborzási és képzési költségekhez is vezethet, mivel a szervezet igyekszik pótolni az elvesztett tehetséget.
Másrészt, ha az alacsonyan teljesítő alkalmazottak távoznak, az ésszerűbb munkaerőhöz, jobb termelékenységhez és erősebb szervezeti kultúrához vezethet. Lehetőséget teremthet olyan új alkalmazottak számára is, akik jobban megfelelnek a munkakörnek, és akik új ötleteket és perspektívákat hozhatnak a szervezetbe.
Összefoglalva, a pozitív és negatív lemorzsolódás fogalmának megértése kulcsfontosságú minden szervezet számára. Bár a lemorzsolódás bizonyos szintje elkerülhetetlen, a szervezetek számára alapvető fontosságú, hogy felismerjék a kétféle lemorzsolódás közötti különbséget, és lépéseket tegyenek az egyes típusokkal kapcsolatos kockázatok mérséklésére. Ezáltal a szervezetek produktívabb, motiváltabb és elkötelezettebb munkaerőt hozhatnak létre, ami végső soron nagyobb sikerhez és növekedéshez vezethet.
Egy új vállalkozás létrehozásával összefüggésben a lemorzsolódás azt az arányt jelenti, amellyel a munkavállalók elhagyják a vállalatot. A jó lemorzsolódási arány nem túl magas és nem is túl alacsony.
A magas lemorzsolódási arány a vállalaton belüli problémákra utalhat, mint például a rossz vezetés, az alacsony munkamorál vagy a nem megfelelő kompenzáció és juttatások. Ez annak a jele is lehet, hogy a vállalat nem a megfelelő tehetségeket vonzza vagy tartja meg. Másrészt az alacsony lemorzsolódási arány arra utalhat, hogy a vállalat nem növekszik, vagy hogy a munkavállalók nem kapnak elég kihívást.
Az ideális lemorzsolódási arány az iparágtól, a vállalat méretétől és egyéb tényezőktől függően változik. Általában az a jó lemorzsolódási arány, amely alacsonyabb az iparági átlagnál, de nem olyan alacsony, hogy stagnálásra utaljon. Azt is fontos megjegyezni, hogy némi fluktuáció elkerülhetetlen, sőt egészséges egy vállalkozás számára, mivel lehetővé teszi, hogy új ötletek és perspektívák kerüljenek be a vállalatba.
Annak meghatározásához, hogy az adott vállalkozás számára milyen a megfelelő lemorzsolódási arány, fontos, hogy nyomon kövesse és elemezze az alkalmazottak fluktuációját az idő múlásával. Ez elvégezhető a kilépési interjúk rendszeres elvégzésével, a dolgozói elégedettségi felmérések nyomon követésével, valamint az olyan kulcsfontosságú mérőszámok nyomon követésével, mint a dolgozók megtartási aránya és az álláslehetőségek betöltéséig eltelt idő. Ezen a folyamaton keresztül azonosíthatja a javításra szoruló területeket, és stratégiákat vezethet be a legjobb tehetségek bevonzására és megtartására.
Sajnálom, de a „Hányféle lemorzsolódás létezik?” kérdés nem tartozik az „Új vállalkozás alapítása” kategóriába. A lemorzsolódás az alkalmazottak vagy az ügyfelek számának idővel történő csökkenésére utal, ami minden vállalkozás számára aggodalomra ad okot. A kérdésre adott válasz azonban attól függ, hogy milyen kontextusban teszik fel a kérdést. Általánosságban a lemorzsolódásnak két típusa van – önkéntes és nem önkéntes. Önkéntes lemorzsolódásról akkor beszélünk, amikor az alkalmazottak vagy ügyfelek saját elhatározásukból távoznak, például jobb munkalehetőségek vagy máshol kínált jobb termék/szolgáltatás miatt. Önkéntes lemorzsolódásról akkor beszélünk, amikor az alkalmazottak vagy az ügyfelek távozásra kényszerülnek, például elbocsátások vagy üzletbezárások miatt. A lemorzsolódásnak azonban az adott iparágtól vagy vállalkozástól függően más típusai is lehetnek.
A „lemorzsolódás” kifejezés arra az arányra utal, amellyel az alkalmazottak egy bizonyos idő alatt elhagynak egy vállalatot. Bár a lemorzsolódás minden vállalkozás természetes velejárója, fontos, hogy a lemorzsolódás mértékét kordában tartsuk. Ha a lemorzsolódási arány magas, akkor „rossz lemorzsolódási aránynak” nevezik, ami káros lehet egy vállalkozás növekedésére és sikerére.
A magas lemorzsolódási arányt számos tényező okozhatja, például a rossz vezetés, az alacsony fizetések vagy juttatások, a növekedési és fejlődési lehetőségek hiánya, valamint a negatív munkahelyi környezet. Ha az alkalmazottak gyakran hagyják el a vállalatot, az a tapasztalt személyzet és az intézményi tudás elvesztéséhez vezethet, amelyet nehéz pótolni.
Továbbá a magas lemorzsolódási arány megnövekedett toborzási és képzési költségekhez vezethet, ami jelentős kiadást jelenthet bármely vállalkozás számára. Ez hatással lehet a megmaradó személyzet moráljára is, akik a folyamatos fluktuáció miatt túlhajszoltnak vagy alulértékeltnek érezhetik magukat.
Ezért a vállalkozások számára elengedhetetlen, hogy nyomon kövessék a lemorzsolódási arányt, és lépéseket tegyenek annak csökkentésére, ha az túl magas. Ez magában foglalja a munkavállalók elkötelezettségének és elégedettségének javítását, a pozitív munkakultúra megteremtését, a versenyképes fizetések és juttatások biztosítását, valamint a növekedési és fejlődési lehetőségek biztosítását. Ezáltal a vállalkozások csökkenthetik a lemorzsolódási arányt, és megtarthatják képzett alkalmazottaikat, ami hosszú távú növekedéshez és sikerhez vezethet.