A mai rohanó világban a vállalkozások számos módszert alkalmaznak a célközönség elérésére. A reklám és az egyoldalú szerződések két ilyen, általánosan alkalmazott módszer. Bár első pillantásra hasonlónak tűnhetnek, a kettő között számos alapvető különbség van.
A reklám olyan kommunikációs forma, amelynek célja egy termék vagy szolgáltatás népszerűsítése a célközönség számára. Számos formája lehet, beleértve a nyomtatott, a rádiós, a televíziós és a digitális médiát. A reklám elsődleges célja, hogy meggyőzze a potenciális ügyfeleket egy termék vagy szolgáltatás megvásárlására. A reklámok gyakran alkalmaznak különböző technikákat, például érzelmi vonzerőt, humort és hírességek támogatását, hogy megragadják a közönség figyelmét, és kedvet keltsenek a reklámozott termék vagy szolgáltatás megvásárlására.
Másrészt az egyoldalú szerződés olyan jogi megállapodás, amelyben az egyik fél ígéretet tesz a másik fél teljesítéséért cserébe. Az egyik fél által tett ígéret kötelező érvényű, és a másik fél köteles teljesíteni az alku rá eső részét. Az egyoldalú szerződést gyakran használják olyan helyzetekben, amikor az egyik fél jutalmat kíván felajánlani egy bizonyos cselekedetért, például egy elveszett tárgy visszaszolgáltatásáért vagy egy feladat elvégzéséért. Ebben az esetben a jutalom ígérete a másik fél részéről kötelezettséget teremt a kívánt cselekvés végrehajtására.
Egy másik jelentős különbség a reklám és az egyoldalú szerződések között az, hogy a reklám jellemzően egy tömeges közönségnek szól, míg az egyoldalú szerződések egyénekre vagy csoportokra vonatkoznak. A reklám célja, hogy a lehető legtöbb embert elérje, míg az egyoldalú szerződés jellemzően egy adott személynek vagy csoportnak szól.
Végül a reklám célja gyakran az, hogy vágyat keltsen egy termék vagy szolgáltatás iránt, míg az egyoldalú szerződések célja egy konkrét cselekvés ösztönzése. A reklámban a hangsúly a közönség meggyőzésén van, hogy vásároljon, míg az egyoldalú szerződésben a hangsúly a másik fél motiválásán van, hogy egy konkrét cselekvést hajtson végre.
Összefoglalva, bár a reklám és az egyoldalú szerződés a kommunikáció szempontjából mutathat némi hasonlóságot, céljaik és módszereik alapvetően különböznek egymástól. A reklám célja, hogy vágyat keltsen egy termék vagy szolgáltatás iránt, míg az egyoldalú szerződések célja, hogy konkrét cselekvésre ösztönözzenek. Ezenkívül a reklám jellemzően tömegközönségnek szól, míg az egyoldalú szerződések egyénekre vagy csoportokra irányulnak. E különbségek megértése alapvető fontosságú azon vállalkozások számára, amelyek hatékonyan kívánják alkalmazni ezeket a módszereket.
A reklám és a marketing összefüggésében a kétoldalú és az egyoldalú szerződés közötti legfontosabb különbség a megállapodás létrejöttének módja és az érintett felek kötelezettségei.
A kétoldalú szerződés olyan megállapodás két fél között, amelyben mindkét fél ígéretet tesz egy cselekvés elvégzésére vagy szolgáltatás nyújtására, cserébe a másik fél ígéretéért, hogy ugyanezt megteszi. Más szóval mindkét félnek vannak kötelezettségei, amelyeket teljesítenie kell ahhoz, hogy a szerződést teljesítettnek lehessen tekinteni. Ha például egy vállalat kétoldalú szerződést köt egy szállítóval egy bizonyos mennyiségű áru megvásárlására, mindkét félnek vannak teljesítendő kötelezettségei – a vállalatnak ki kell fizetnie az árut, a szállítónak pedig le kell szállítania az árut.
Másrészt az egyoldalú szerződés olyan megállapodás, amelyben az egyik fél ígéretet tesz arra, hogy a másik fél teljesítéséért cserébe teljesít egy cselekvést vagy nyújt egy szolgáltatást. A második fél nem köteles semmit sem teljesíteni, kivéve, ha úgy dönt, hogy teljesíti. Például egy vállalat jutalmat ajánlhat fel egy elveszett tárgy megtalálásáért. Ha valaki megtalálja a tárgyat, és megfelel a vállalat által meghatározott feltételeknek, a vállalat köteles a jutalmat megadni, de a megtalálót nem kötelezi semmire.
A reklámozásban és a marketingben gyakoribbak a kétoldalú szerződések, mivel ezek mindkét érintett fél számára nagyobb biztonságot nyújtanak. Amikor például egy vállalat egy reklámügynökséget bíz meg egy marketingkampány létrehozásával, mindkét félnek konkrét kötelezettségeket kell teljesítenie – az ügynökségnek létre kell hoznia a kampányt, a vállalatnak pedig fizetnie kell a nyújtott szolgáltatásokért. Az egyoldalú szerződéseket bizonyos helyzetekben lehet alkalmazni, például versenyek vagy promóciók esetében, amikor a vállalat jutalmat ajánl fel a fogyasztó által végzett konkrét cselekvésért.
Egy reklám nem feltétlenül szerződés. Egyszerűen csak felhívás az üzletkötésre vagy ajánlat megtételére. Egy reklám azonban szerződéssé válhat, ha tartalmazza a szerződés valamennyi lényeges elemét.
Ahhoz, hogy egy hirdetés szerződésnek minősüljön, először is egyértelmű ajánlatot kell tartalmaznia. A hirdetésben meg kell határozni, hogy mit ajánlanak fel, és meg kell határozni az ajánlat feltételeit. Az ajánlatnak egy meghatározott célközönségnek is szólnia kell, például a fogyasztók egy bizonyos csoportjának vagy egy meghatározott piaci szegmensnek.
Ezután a reklámot el kell fogadnia annak a személynek vagy szervezetnek, akinek az ajánlatot címezték. Ez az elfogadás többféleképpen is kifejezhető, például vásárlással, a hirdetővel való kapcsolatfelvétellel a megrendelés érdekében, vagy a szerződéskötési szándék egyéb módon történő jelzésével.
Végül, ellenszolgáltatásnak kell lennie, ami a felek között kicserélt értéket jelent. Hirdetés esetén az ellenszolgáltatás lehet pénz, áru vagy szolgáltatás, az ajánlat jellegétől függően.
Összefoglalva, egy hirdetés akkor válhat szerződéssé, ha egyértelmű ajánlatot tartalmaz, azt a címzett elfogadja, és ellenszolgáltatást tartalmaz. Nem minden hirdetés felel meg azonban ezeknek a kritériumoknak, és sok hirdetés csupán egy termék vagy szolgáltatás népszerűsítésének eszköze anélkül, hogy jogi kötelezettséget hozna létre.