A részvénykompenzáció gyakori gyakorlat az üzleti világban. Ez egy módja az alkalmazottak ösztönzésének és a legjobb tehetségek megtartásának. Ennek azonban ára is van – a vállalatoknak nyilvántartaniuk és jelenteniük kell a részvénykompenzációs kiadásaikat. Ez egy bonyolult folyamat lehet, de a pontos pénzügyi beszámoláshoz elengedhetetlen. Ebben a cikkben azt tárgyaljuk, hogyan kell kiszámítani a részvénykompenzációs költségekkel kapcsolatos kötelezettséget.
A részvényjavadalmazási költségekkel kapcsolatos kötelezettség kiszámításának első lépése a részvényopciók vagy jutalmak valós értékének meghatározása. Ezt különböző modellek, például a Black-Scholes-modell vagy a binomiális modell segítségével lehet elvégezni. Ezek a modellek különböző tényezőket vesznek figyelembe, például a lehívási árat, a részvény várható volatilitását és az opciók vagy jutalmak várható futamidejét.
Miután meghatározta a részvényopciók vagy jutalmak valós értékét, ki kell számítania a teljes kompenzációs ráfordítást. Ez úgy történik, hogy a valós értéket megszorozza a nyújtott opciók vagy jutalmak számával. Például, ha egy opció valós értéke 10 dollár, és a vállalat 1000 opciót biztosít, a teljes kompenzációs ráfordítás 10 000 dollár lesz.
Ezután meg kell határoznia a részvényopciók vagy jutalmak megszolgálási időszakát. A megszolgálási időszak az az időtartam, amely alatt a munkavállalónak a vállalatnál kell dolgoznia ahhoz, hogy jogosult legyen az opciók lehívására vagy a jutalmak átvételére. A kompenzációs ráfordítást ezután a megszolgálási időszakra kell felosztani, a megszolgálási időszak eltelt része alapján.
Például, ha a megszolgálási időszak négy év, és a munkavállaló két év szolgálati időt teljesített, akkor a pénzügyi kimutatásokban a kompenzációs ráfordítás felét kell elszámolni. Ezt nevezik a részvényjuttatási ráfordítások elszámolásának „szolgálati idő” módszerének.
Végül ki kell igazítani a kötelezettséget az esetlegesen bekövetkező elvesztések miatt. Az elvesztés akkor következik be, amikor a munkavállaló a megszolgálási időszak vége előtt elhagyja a vállalatot, és elveszíti az opcióit vagy jutalmait. A kötelezettséget úgy kell kiigazítani, hogy az tükrözze a várható elvesztéseket a múltbeli adatok vagy más releváns tényezők alapján.
Összefoglalva, a részvényjavadalmazási költségekre vonatkozó kötelezettség kiszámításához alaposan meg kell ismerni az opciók vagy jutalmak valós értékét, a megszolgálási időszakot és a várható elvesztéseket. Fontos, hogy megbízható modellt használjanak a valós érték meghatározásához, és a kompenzációs ráfordítást a megszolgálási időszakra osszák el. E lépések betartásával a vállalatok pontosan jelenthetik részvényjuttatási költségeiket, és átláthatóságot és egyértelműséget biztosíthatnak a befektetők számára.
A kompenzációs ráfordítás nem kötelezettség, de olyan ráfordítás, amelyet el kell számolni a pénzügyi kimutatásokban. A kompenzációs ráfordítás a munkavállalóknak nyújtott bérek, fizetések, juttatások és egyéb kompenzációs formák költségeire utal. Ezt a költséget az eredménykimutatásban a bevételek levonásaként jelenítik meg, csökkentve a vállalat nettó nyereségét.
Másrészt a kötelezettség olyan kötelezettség, amellyel a vállalat egy másik félnek tartozik, és amelyet várhatóan a jövőben teljesít. A kötelezettségek közé tartoznak például a kötelezettségek, a kölcsönök és a fizetendő adók. Ezek a kötelezettségek megjelennek a vállalat mérlegében, és attól függően, hogy mikor esedékesek, rövid vagy hosszú lejáratúnak minősülnek.
Bár a kompenzációs költség nem kötelezettség, közvetve befolyásolhatja a vállalat kötelezettségeit. Például, ha egy vállalat juttatásokat nyújt a munkavállalóinak, például egészségbiztosítást vagy nyugdíjprogramot, akkor az ilyen juttatások jövőbeni kifizetésével kapcsolatban kötelezettsége keletkezhet. Továbbá, ha egy vállalat nem megfelelően mutatja ki a kompenzációs ráfordításokat, előfordulhat, hogy alulbecsüli a kiadásait és túlbecsüli a nyereségét, ami a jövőben pénzügyi nehézségekhez vezethet.
A részvényalapú kompenzáció egyfajta kompenzáció, amelyet egy vállalat saját tőke formájában nyújt a munkavállalóinak, jellemzően részvényopciók vagy korlátozott részvényegységek (RSU) formájában. Ezek a tőkealapú kompenzációs programok jelentős hatással lehetnek egy vállalat mérlegére.
Amikor egy vállalat részvényopciókat vagy RSU-kat bocsát ki a munkavállalóinak, lényegében vállalja, hogy egy jövőbeli időpontban vagy bizonyos feltételek teljesülése esetén bizonyos számú részvényt ad nekik a vállalat részvényeiből. Ezeknek a részvényeknek az értéke általában a vállalat részvényeinek aktuális piaci árfolyamán alapul.
A részvényalapú kompenzáció hatása a vállalat mérlegére attól függ, hogy az opciókat vagy az RSU-kat lehívták-e vagy sem. Ha nem kerültek lehívásra, akkor nincs azonnali hatásuk a mérlegre. Ugyanakkor hatással vannak a vállalat pénzügyi kimutatásaira.
A részvényopciók vagy RSU-k értékét a vállalat eredménykimutatásában költségként könyvelik el, ami csökkenti a vállalat adott időszakra vonatkozó nettó eredményét. Ez csökkenti a vállalat felhalmozott eredményét, amely a mérleg saját tőke részének részét képezi.
Amikor az opciókat vagy RSU-kat lehívják, a részvényeket kibocsátják a munkavállalóknak, ami növeli a vállalat forgalomban lévő részvényeit. Ennek hatására a meglévő részvények értéke felhígul, ami csökkenti az egy részvényre jutó eredményt (EPS) és a vállalat egy részvényre jutó könyv szerinti értékét.
Az új részvények kibocsátása a mérlegre is hatással van. A kibocsátott részvények értékét a befizetett tőkeként tartják nyilván, amely szintén a mérleg saját tőke részének részét képezi. Ez növeli a teljes saját tőkét, de növeli a vállalat kötelezettségeit is, mivel a vállalat tartozik a munkavállalóknak a kibocsátott részvények értékével.
Összefoglalva, a részvényalapú kompenzáció jelentős hatást gyakorolhat a vállalat mérlegére, csökkentve az eredménytartalékot az opciók vagy RSU-k kibocsátásakor, és növelve a saját tőkét és a kötelezettségeket a részvények kibocsátásakor.