A saját tőke megtérülése (ROE), az értékesítés megtérülése (ROS) és az eszközök megtérülése (ROA) három pénzügyi mutatószám, amelyeket egy vállalat jövedelmezőségének, hatékonyságának és eredményességének értékelésére használnak. Bár mindegyikük a vállalat pénzügyi teljesítményének különböző aspektusait méri, mégis összefüggnek és összekapcsolódnak.
A ROE a vállalat által a részvényesek által befektetett saját tőkén elért megtérülési rátát méri. Ezt úgy számítják ki, hogy a nettó nyereséget elosztják a saját tőkével. A magas ROE azt jelzi, hogy a vállalat hatékonyan használja fel a részvényesek befektetéseit nyereségtermelésre.
A ROS viszont a vállalat jövedelmezőségét méri a nyereséget eredményező eladások százalékos arányának kiszámításával. Ezt úgy számítják ki, hogy a nettó nyereséget elosztják a teljes árbevétellel. A magas ROS azt jelzi, hogy a vállalat nyereséget termel az eladásaiból.
A ROA azt méri, hogy a vállalat mennyire hatékonyan használja fel eszközeit nyereségtermelésre. Ezt úgy számítják ki, hogy a nettó jövedelmet elosztják az összes eszközzel. A magas ROA azt jelzi, hogy a vállalat hatékonyan használja fel eszközeit nyereségtermelésre.
A ROE, a ROS és a ROA közötti kapcsolat az, hogy ezek mind a vállalat jövedelmezőségét és hatékonyságát mérik, de a vállalat pénzügyi teljesítményének különböző aspektusaira összpontosítanak. A ROE a vállalatba befektetett saját tőke megtérülési rátáját méri, míg a ROS a vállalat értékesítésének nyereségességét, a ROA pedig a vállalat eszközfelhasználásának hatékonyságát.
A ROE és a ROS összefügg, mivel a magas ROS-szel rendelkező vállalat több nyereséget termel, ami növeli a részvényesek saját tőkéjének megtérülését. Hasonlóképpen, egy magas ROE-vel rendelkező vállalatnak több saját tőkéje lesz az üzleti tevékenységbe való befektetésre, ami növelheti az értékesítést, és ezáltal a ROS-t is.
A ROE és a ROA összefügg, mivel egy magas ROA-val rendelkező vállalat több nyereséget termel az eszközeiből, ami növeli a részvényesek saját tőkéjének megtérülését. Hasonlóképpen, egy magas ROE-vel rendelkező vállalatnak több saját tőkéje lesz az üzletbe való befektetésre, ami növelheti az eszközfelhasználás hatékonyságát, és így növelheti a ROA-t.
Összefoglalva, a ROE, a ROS és a ROA fontos pénzügyi mérőszámok, amelyek felhasználhatók egy vállalat jövedelmezőségének, hatékonyságának és eredményességének értékelésére. Bár mindkettő a vállalat pénzügyi teljesítményének különböző aspektusait méri, mégis összefüggnek és összekapcsolódnak. A magas ROE-vel, ROS-szel és ROA-val rendelkező vállalatot általában pénzügyileg egészségesnek és sikeresnek tekintik.
Nem, a saját tőke megtérülése (ROE) és az árbevétel megtérülése (ROS) nem ugyanaz.
A saját tőke megtérülése egy olyan pénzügyi mutatószám, amely a vállalat jövedelmezőségét méri a saját tőke összegéhez viszonyítva. Ezt úgy számítják ki, hogy a nettó nyereséget elosztják a saját tőkével. A ROE azt méri, hogy a vállalat mennyi nyereséget termel a vállalkozásba fektetett saját tőke minden egyes dollárjára. A magas ROE azt jelzi, hogy a vállalat hatékonyan használja fel a részvényesi tőkét nyereségtermelésre.
Az árbevétel megtérülése viszont egy olyan pénzügyi mutató, amely a vállalat jövedelmezőségét méri a bevételhez viszonyítva. Ezt úgy számítják ki, hogy a nettó nyereséget elosztják a teljes árbevétellel. A ROS azt méri, hogy a vállalat mennyi nyereséget termel minden egyes dollárnyi értékesítésből. A magas ROS azt jelzi, hogy a vállalat jelentős nyereséget termel az eladásaiból.
Bár mind a ROE, mind a ROS a jövedelmezőség fontos mérőszáma, a vállalat pénzügyi teljesítményének különböző aspektusaira összpontosítanak. A ROE a részvényesek számára elért megtérülésre, míg a ROS az értékesítésből származó megtérülésre összpontosít. Egy vállalatnak lehet magas a ROS-je, de alacsony a ROE-je, ha erős eladásokat termel, de magas az adósságállománya vagy alacsony a saját tőkéje. Másrészt egy vállalatnak lehet magas a ROE-je, de alacsony a ROS-je, ha alacsony az árbevétele, de erős nyereséget termel a működéséből.
A ROI (Return on Investment) és a ROA (Return on Assets) egyaránt fontos pénzügyi mérőszámok, amelyeket egy vállalkozás teljesítményének értékelésére használnak. Bár mindkét mérőszám a vállalkozás jövedelmezőségének mérésére összpontosít, van néhány alapvető különbség a számítási módjukban és abban, hogy mit mérnek.
A ROI a vállalat befektetésének megtérülését méri százalékban kifejezve. Ezt úgy számítják ki, hogy a nettó nyereséget elosztják a teljes befektetéssel. A nettó nyereség a vállalat által elért teljes bevétel mínusz a bevétel elérése érdekében felmerült összes költség. A teljes befektetés magában foglalja a vállalat által az eszközeinek megszerzésére és fenntartására fordított összes pénzt.
Másrészt a ROA azt méri, hogy a vállalat milyen hatékonyan használja fel eszközeit a nyereségtermelésre. Ezt úgy számítják ki, hogy a nettó nyereséget elosztják a vállalat összes eszközével. A nettó nyereséget ugyanúgy számítják ki, mint a ROI-t, de az összes eszközbe beletartozik a vállalat tulajdonában lévő összes eszköz, például az ingatlanok, gépek és berendezések, a készletek és a követelések.
A ROI és a ROA közötti kapcsolat az, hogy a ROI-t befolyásolja a ROA, de figyelembe veszi a vállalat által eszközölt beruházások összegét is. Egy magas ROA-val rendelkező vállalatnak még mindig alacsony lehet a ROI-ja, ha nem fektetett be eleget az eszközeibe. Ezzel szemben egy alacsony ROA-val rendelkező vállalatnak magas lehet a ROI-ja, ha sokat fektetett be az eszközeibe.
Összefoglalva, a ROI és a ROA egyaránt fontos pénzügyi mérőszámok, amelyek betekintést nyújtanak egy vállalkozás jövedelmezőségébe és hatékonyságába. Bár összefüggnek egymással, a vállalat pénzügyi teljesítményének különböző aspektusait mérik, és együttesen kell őket használni ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a vállalat pénzügyi állapotáról.