A rövid lejáratú bankjegyek, más néven kereskedelmi papírok olyan fedezetlen váltók, amelyeket vállalatok, pénzintézetek és kormányzati szervek bocsátanak ki rövid távú likviditási igényeik finanszírozására. Ezeket a bankjegyeket általában 1 és 270 nap közötti időtartamra bocsátják ki, és rövid távú jellegük miatt alacsony kockázatú befektetési lehetőségnek számítanak.
A rövid lejáratú bankjegyeket névértékükhöz képest diszkont áron bocsátják ki, és jellemzően magasabb hozamot kínálnak, mint a hagyományos bankbetétek. Vonzó befektetési lehetőséget jelentenek azon befektetők számára, akik olyan alacsony kockázatú befektetést keresnek, amely a hagyományos megtakarítási számláknál vagy pénzpiaci alapoknál magasabb hozamot kínál.
A rövid lejáratú bankjegyeket jellemzően kiváló minőségű, erős hitelminősítéssel rendelkező kibocsátók bocsátják ki. Ez biztosítja, hogy a nemteljesítés kockázata viszonylag alacsony, ami vonzó opcióvá teszi őket a konzervatív befektetők számára.
A befektetők közvetlenül a kibocsátótól vagy bróker-kereskedőn keresztül vásárolhatnak rövid lejáratú bankjegyeket. Az ilyen kötvények minimális befektetési összege általában 100 000 és 1 millió dollár között mozog, így inkább az intézményi befektetők, mint az egyéni befektetők számára elérhetőek.
A rövid lejáratú bankjegyek egyik fő előnye a likviditásuk. Ezek a bankjegyek könnyen megvásárolhatók és eladhatók a másodlagos piacon, ami rugalmasságot biztosít a befektetők számára, hogy befektetési portfóliójukat a változó piaci feltételekhez igazítsák.
Összefoglalva, a rövid lejáratú bankjegyek bölcs befektetési lehetőséget jelentenek azon konzervatív befektetők számára, akik a hagyományos megtakarítási számláknál vagy pénzpiaci alapoknál magasabb hozamú, alacsony kockázatú befektetést keresnek. Vonzó lehetőséget jelentenek azon befektetők számára, akik likviditást és rugalmasságot keresnek befektetési portfóliójukban. Fontos azonban, hogy bármilyen pénzügyi eszközbe történő befektetés előtt alapos kutatást és átvilágítást végezzen, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az megfelel-e az Ön befektetési céljainak és kockázatvállalási hajlandóságának.
A rövid lejáratú váltók olyan adósságok, amelyek 12 hónapon belül vagy annál rövidebb időn belül esedékesek. Ezeket jellemzően a vállalkozások használják a működőtőke-szükségletek finanszírozására, például készletvásárlásra, működési költségek kifizetésére vagy rövid távú projektekbe történő beruházásra.
A rövid lejáratú váltókra példa a banki hitelkeret. A hitelkeret olyan rugalmas hitel, amely lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy egy bizonyos összeg erejéig kölcsönt vegyen fel, általában a vállalkozás hitelképessége és az adósság visszafizetésére való képessége alapján. A vállalkozás szükség szerint veheti igénybe a hitelkeretet, és csak a felvett összeg után fizet kamatot.
Egy másik példa a rövid lejáratú váltókra a vállalkozás által a szállítónak kibocsátott váltó. A váltó egy írásos ígéret arra, hogy egy bizonyos pénzösszeget a jövőben egy meghatározott időpontban kifizetnek. A vállalkozások gyakran használnak váltót, hogy meghosszabbítsák a fizetési feltételeket a beszállítókkal, lehetővé téve számukra, hogy árukat vagy szolgáltatásokat vásároljanak hitelre, és később fizessenek értük.
Mindkét esetben a rövid lejáratú váltók a vállalkozások számára lehetőséget biztosítanak a pénzforgalom kezelésére és rövid távú pénzügyi kötelezettségeik teljesítésére. Fontos azonban, hogy a vállalkozások gondosan kezeljék adósságukat, és biztosítsák, hogy képesek legyenek időben visszafizetni kötelezettségeiket, hogy elkerüljék hitelminősítésük és pénzügyi helyzetük károsodását.
A számvitelben és a pénzügyekben a váltókötelezettségek azt a pénzösszeget jelentik, amellyel egy vállalat egy másik félnek vagy hitelezőnek tartozik. A fizetendő váltókat a visszafizetési időszakuktól függően rövid vagy hosszú lejáratúnak lehet minősíteni.
A rövid lejáratú váltók azok a tartozások, amelyeket várhatóan egy éven belül vagy annál rövidebb idő alatt fizetnek ki. Ezeket általában a vállalkozás napi működésének finanszírozására használják. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartoznak például a folyószámlahitelek, a szállítói kötelezettségek és a rövid lejáratú kölcsönök.
A hosszú lejáratú váltók viszont olyan adósságok, amelyeket várhatóan egy évnél hosszabb idő alatt fizetnek ki. Ezeket általában hosszú távú beruházások finanszírozására használják, mint például ingatlanok, gépek és berendezések vásárlása vagy a vállalkozás bővítése. A hosszú lejáratú kötelezettségek közé tartoznak például a fizetendő kötvények, a jelzálogok és a hosszú lejáratú kölcsönök.
A kötelezvények rövid vagy hosszú lejáratúként való besorolása fontos a pénzügyi beszámolás szempontjából. Segít a hitelezőknek és a befektetőknek felmérni a vállalat pénzügyi egészségét és adósságainak visszafizetési képességét. Segít továbbá a vállalatnak abban is, hogy megtervezze rövid és hosszú távú pénzforgalmát és finanszírozási igényeit.
A váltók lehetnek rövid vagy hosszú távúak a lejáratuk időpontjától függően. A rövid lejáratú kötvények általában egy éven belül vagy annál rövidebb időn belül lejárnak, míg a hosszú lejáratúak egy éven túl. A rövid lejáratú váltókat gyakran a folyó működés vagy a működőtőke-szükségletek finanszírozására használják, míg a hosszú lejáratú váltókat tőkekiadások, például berendezések vagy ingatlanok finanszírozására. Fontos megjegyezni, hogy a váltó feltételei más tényezőket is tartalmazhatnak, mint például a kamatlábak, a biztosítéki követelmények és a visszafizetési ütemezés, amelyek befolyásolhatják a rövid vagy hosszú lejáratú váltó besorolását. Végső soron annak meghatározása, hogy egy váltó rövid vagy hosszú lejáratú-e, a lejárat dátumától és egyéb feltételeitől függ.
A rövid lejáratú váltó jellemzően olyan adósságinstrumentum, amelynek lejárata egy évnél rövidebb. Ez azt jelenti, hogy jellemzően 12 hónapnál rövidebb idő alatt jár le, a legtöbb rövid lejáratú váltó futamideje 90 és 270 nap között van. A rövid lejáratú kötvények tényleges hossza azonban a kötvény egyedi feltételeitől, valamint a kibocsátó hitelképességétől és egyéb tényezőktől függően változhat. Általánosságban elmondható, hogy a rövid lejáratú kötvényeket a vállalatok és más szervezetek különböző célokra, például működőtőke-szükségletek finanszírozására, rövid távú projektek finanszírozására és a pénzforgalom kezelésére használják.