A költséggazdálkodás az üzleti tevékenységekben létfontosságú szempont a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés biztosításában. Két népszerű költséggazdálkodási stratégia, amely az évek során egyre nagyobb teret nyert, a célköltségszámítás és a nullbázisú költségvetés-tervezés. Bár különböző koncepciókról van szó, közös céljuk a költségek optimalizálása és a jövedelmezőség javítása.
A célköltségszámítás egy olyan költséggazdálkodási stratégia, amely egy termék vagy szolgáltatás célköltségének meghatározását jelenti, mielőtt azt kifejlesztik. A célköltség azon az áron alapul, amelyet a vevők hajlandóak fizetni, valamint a vállalat által kívánt haszonkulcson. A célköltségnek a termék kifejlesztése előtti meghatározásával a vállalatok a tervezési és fejlesztési fázisban a költségcsökkentésre összpontosíthatnak. Ez a megközelítés ösztönzi a funkcióközi együttműködést és az osztályok közötti jobb kommunikációt, ami jobb költségoptimalizáláshoz vezet.
A zéró alapú költségvetés-tervezés ezzel szemben egy olyan költséggazdálkodási stratégia, amely megköveteli a vállalatoktól, hogy minden kiadást a semmiből indokoljanak, ahelyett, hogy egyszerűen az előző évi költségvetésre támaszkodnának. A megközelítés azon a feltevésen alapul, hogy minden kiadás diszkrecionális, és azt a szervezetre vonatkozó értékük alapján kell indokolni. A folyamat megköveteli a vállalatoktól, hogy azonosítsák kulcsfontosságú célkitűzéseiket, és ennek megfelelően osszák el az erőforrásokat, biztosítva, hogy minden kiadás összhangban legyen a vállalat stratégiai céljaival.
Mind a célköltségszámításnak, mind a nullbázisú költségvetés-tervezésnek megvannak a maga egyedi előnyei. A célköltségszámítás lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy a tervezési és fejlesztési fázisban optimalizálják a költségeket, ami jobb jövedelmezőséghez és vevői elégedettséghez vezet. A nullbázisú költségvetés-tervezés viszont biztosítja, hogy minden kiadás indokolt és összhangban van a vállalat stratégiai céljaival, ami jobb erőforrás-elosztást és jobb pénzügyi teljesítményt eredményez.
Összefoglalva, a stratégiai költséggazdálkodás fontosságát az üzleti működésben nem lehet eléggé hangsúlyozni. Minden vállalatnak olyan költséggazdálkodási stratégiákat kell elfogadnia, amelyek összhangban vannak stratégiai céljaival és célkitűzéseivel. A célköltségszámítás és a zéró alapú költségvetés-tervezés két népszerű költséggazdálkodási stratégia, amelyek hatékonynak bizonyultak a költségek optimalizálásában és a nyereségesség javításában. E stratégiák elfogadásával a vállalatok javíthatják pénzügyi teljesítményüket, jobban oszthatják el az erőforrásokat, és elérhetik a hosszú távú fenntarthatóságot és növekedést.
A nullbázisú költségvetés-tervezés (ZBB) egy olyan költségvetés-tervezési módszer, amelyben minden egyes új időszakra minden kiadást meg kell indokolni. A ZBB során egy szervezeten belül minden funkciót részletesen elemeznek, hogy meghatározzák a jelenlegi finanszírozási szintjét, majd ezt a finanszírozást a szervezet változó igényeihez igazítják.
A hagyományos költségvetés-tervezéssel ellentétben, amely az előző időszak költségvetéséből indul ki, és azt az olyan tényezők alapján módosítja felfelé vagy lefelé, mint az infláció és a növekedés, a ZBB megköveteli, hogy a vezetők minden egyes időszakban a nulláról induljanak, és minden kiadást indokoljanak. Ez azt jelenti, hogy minden kiadást elemezni és rangsorolni kell a szervezet céljaihoz és célkitűzéseihez való hozzájárulásuk alapján.
A ZBB hasznos eszköz lehet azon vállalatok számára, amelyek optimalizálni szeretnék kiadásaikat, és biztosítani szeretnék, hogy minden egyes dollárt hatékonyan használjanak fel. Azzal, hogy a vezetőknek minden kiadást meg kell indokolniuk, a ZBB segíthet azonosítani a pazarlás és a nem hatékony működés területeit, és az erőforrásokat átirányíthatja a nagyobb értékű tevékenységek felé. Ugyanakkor időigényes folyamat is lehet, és nem biztos, hogy minden típusú szervezet vagy költségvetés számára megfelelő.
A célköltségszámítás a termékfejlesztésben és a marketingben alkalmazott módszer, amellyel meghatározható az a maximális költség, amelyért egy terméket el lehet adni a kívánt haszonkulcs elérése érdekében. Ennek során a vevői kereslet alapján meghatározzák a célárat, majd visszafelé haladva meghatározzák a termék maximálisan megengedhető költségét.
Tegyük fel például, hogy egy vállalat egy új okostelefont szeretne piacra dobni. Piackutatást végeznek, és megállapítják, hogy a vásárlók hajlandóak 800 dollárt fizetni a telefonért. A vállalat ezután kiszámítja a kívánt haszonkulcsot, mondjuk 20%-ot, ami azt jelenti, hogy telefononként 160 dollár nyereséget kell elérniük.
A célköltségszámítás alkalmazásával a vállalat visszafelé haladva határozná meg a telefon előállításának maximálisan megengedhető költségét. Olyan költségeket vennének figyelembe, mint az anyagköltségek, a gyártási és a forgalmazási költségek, hogy elérjék a telefononkénti 640 dolláros költséget.
A vállalatnak ezután meg kell találnia a költségcsökkentés módját annak érdekében, hogy a megengedett maximális költségen belül maradjon. Ez magában foglalhatja a beszállítókkal való tárgyalásokat alacsonyabb árakért, költséghatékonyabb anyagok használatát, vagy a gyártási folyamat racionalizálását.
A célköltségszámítás alkalmazásával a vállalat képes biztosítani, hogy a terméken nyereséget érjen el, miközben az árat is azon a tartományon belül tartja, amelyet a vásárlók hajlandóak fizetni.
A nullbázisú költségvetés (ZBB) egy olyan költségvetési módszer, amely megköveteli, hogy a vállalat minden egyes részlege indokolja a következő költségvetési időszakra vonatkozó összes kiadását, ahelyett, hogy a költségvetést egyszerűen az előző évi költségvetésre alapozná. Ez a megközelítés megköveteli, hogy minden kiadást külön-külön értékeljenek, a nulláról kezdve, az erőforrások leghatékonyabb felhasználására összpontosítva.
Tegyük fel például, hogy egy vállalat a következő évre vonatkozó marketingköltségvetését a nulla alapú költségvetés-tervezési megközelítéssel tervezi. A marketingcsapatnak minden kiadást indokolnia kellene, legyen szó reklámról, rendezvényekről vagy egyéb promóciós tevékenységekről. A csapatnak meg kell határoznia az egyes kiadásokra vonatkozó konkrét célokat és célkitűzéseket, és meg kell határoznia, hogy azok hogyan járulnak hozzá a vállalat általános marketingstratégiájához.
A marketingcsapat dönthet úgy, hogy több pénzt fordít a digitális reklámra, mivel az bizonyítottan hatékonyabb, mint a hagyományos hirdetési módszerek. Az is lehet, hogy úgy döntenek, hogy visszavesznek a drága kiállításokból, és inkább a kisebb, célzott rendezvényekre összpontosítanak, amelyek elérik a kívánt közönséget. A nulláról indulva és minden kiadást külön-külön értékelve a marketingcsapat olyan költségvetést állíthat össze, amely a konkrét igényekhez és célkitűzésekhez igazodik, és amely a lehető leghatékonyabban használja fel az erőforrásokat.
Összességében a nulla alapú költségvetés-tervezés hasznos eszköz lehet azon vállalatok számára, amelyek optimalizálni szeretnék költségvetésüket és növelni működésük hatékonyságát. Ugyanakkor időigényes és összetett folyamat is lehet, ezért fontos alaposan felmérni, hogy ez a megközelítés megfelelő-e az Ön szervezetének.