Munkavállalóként megérdemli, hogy időnként szünetet tartson. Akár egy gyors hétvégi kiruccanásról, akár egy hosszabb szabadságról van szó, a munkától való szabadidőre szükség van a jóléted érdekében. A szabadság kivétele azonban a fizetése csökkenésével is jár. Itt válik fontossá a szabadsággal járó óradíj kiszámítása.
A szabadság általában fizetett szabadidő, de nem mindig ugyanúgy számítják ki, mint a rendes munkaidőt. Ha órabért kap, a szabadságpénze általában ezen az órabéren alapul. Ha azonban fizetett alkalmazott, a szabadságpénzt másképp számítják ki.
A szabadság órabérének kiszámításához kezdje a teljes éves fizetésének meghatározásával. Ossza el ezt a számot az éves munkanapok számával, hogy megkapja a napi díjazását. Ezután ossza el a napi díját az egy nap alatt ledolgozott órák számával. Így kapja meg az órabérét.
Például, ha az éves fizetése 50 000 $, és 250 napot dolgozik egy évben, a napidíja 200 $ (50 000 $ osztva 250-gyel). Ha napi 8 órát dolgozik, az órabére 25 $ (200 $ osztva 8-cal).
Ha már ismeri a szabadságpénz óradíját, akkor ezt az információt felhasználhatja a szabadsága költségvetésének összeállításához. Ha egyhetes nyaralást tervez, és biztosítani szeretné, hogy elegendő pénze lesz a kiadások fedezésére, szorozza meg órabérét a szabadságra szánt órák számával. Például, ha 40 órát vesz ki (5 nap x 8 óra), és az órabére 25 dollár, akkor a szabadságdíja 1000 dollár lesz.
A szabadságpénz óradíjának kiszámítása segíthet a jobb juttatásokról szóló tárgyalásokban is. Ha úgy érzi, hogy a szabadságpénze túl alacsony, az óradíját alkudozási eszközként használhatja a bértárgyalások során. Ha megmutatja a munkáltatójának, hogy számolt, és tudja, mennyit ér, jobb ajánlatot kaphat.
Összefoglalva, a szabadnapok kivétele fontos a mentális és fizikai egészség szempontjából. Az is fontos azonban, hogy tudja, mennyi fizetést kap a szabadsága alatt. Ha kiszámítja a szabadságra járó órabérét, akkor be tudja tervezni a szabadságát, és jobb juttatásokról tud tárgyalni.
A 120 óra fizetett szabadság (PTO) értéke a munkáltató egyedi feltételeitől és irányelveitől függ. Általában a PTO-t a munkavállalóknak a munkájukért járó kompenzáció egy formájaként adják, és általában idővel halmozódik fel. A PTO értéke a munkavállaló órabérétől, a felhalmozott PTO órák számától és az esetleges adólevonásoktól függően változik.
A 120 óra PTO értékének kiszámításához a munkavállaló órabérét meg kell szorozni 120-al. Például, ha egy munkavállaló óránként 20 dollárt keres, 120 óra PTO értéke 2400 dollár. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a számítás nem veszi figyelembe a kifizetésből esetleg visszatartott adókat. Ezen túlmenően egyes munkáltatóknak speciális szabályzata lehet a PTO értékére vonatkozóan, például a kifizetés maximális összege vagy a PTO felhasználásának idejére vonatkozó korlátozások. Javasoljuk, hogy a munkavállalók tájékozódjanak a munkáltatói irányelvekről, vagy beszéljenek a HR-képviselőjükkel a PTO értékével kapcsolatos további információkért.
A szabadság elhatárolási aránya azt jelenti, hogy a munkavállaló mennyi szabadságot szerez egy adott időszak, általában egy év alatt. A szabadság elhatárolási arányának kiszámításához ismernie kell a munkavállaló összes éves szabadságóráját és a szabadság elhatárolási időszakának hosszát.
A szabadság elhatárolási arány kiszámításának képlete a következő:
Éves szabadságórák ÷ elhatárolási időszak hetekben = a szabadság elhatárolási aránya hetente
Például, ha egy munkavállaló évente 120 óra szabadságra jogosult, és az elhatárolási időszak 52 hét, a számítás a következő:
120 ÷ 52 = 2,3077
Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló heti 2,3077 óra szabadságot kap.
Fontos megjegyezni, hogy egyes munkáltatók eltérő szabadság-felhalmozási politikát alkalmazhatnak, például egyösszegű szabadság-felhalmozási politikát, amikor a munkavállalók az év elején megkapják az összes szabadságukat, vagy a szolgálati évek alapján többlépcsős felhalmozási arányt. Ezért feltétlenül ellenőrizni kell a munkáltató szabályzatát a szabadság elhatárolási arányának pontos kiszámítása érdekében.
A részmunkaidős szabadságórák kiszámítása a munkavállaló által ledolgozott órák számától és a szabadságolási szabályzatától függ.
A munkáltatók általában meghatározott mennyiségű szabadságot biztosítanak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára. Például egy munkáltató két hét (80 óra) szabadságot biztosíthat a heti 40 órát teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottaknak.
Részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetében a szabadságot általában a ledolgozott órák száma alapján arányosítják. A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló szabadságidejének kiszámításához ossza el a ledolgozott órák számát a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló heti munkaóráinak számával, majd szorozza meg ezt a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak felajánlott szabadságidővel.
Például, ha egy teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló két hét (80 óra) szabadságot kap, és heti 40 órát dolgozik, egy részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló pedig heti 20 órát dolgozik, a számítás a következőképpen alakul:
Heti 20 óra ÷ heti 40 óra = 0,5
0,5 x 80 óra szabadság = 40 óra szabadság a részmunkaidős munkavállalónak
Ezért a részmunkaidős munkavállaló 40 óra szabadságot kapna.
Fontos megjegyezni, hogy a szabadságra vonatkozó irányelvek és számítások munkáltatónként eltérőek lehetnek, és mindig a legjobb, ha a HR-rel vagy a felettesével konzultál a részmunkaidőben foglalkoztatottak szabadságidejére vonatkozó konkrét információkért.