A vállalat alapításakor kritikus fontosságú, hogy megértsük az üzleti tevékenységet szabályozó jogi szabályokat és követelményeket. A cégalapításhoz szükséges két jelentős dokumentum a társasági alapszabály és a részvényesi megállapodások. Bár mindkét dokumentum kritikus fontosságú a vállalkozás működése szempontjából, mégis különböző célokat szolgálnak a vállalatnál.
Az alapszabály a vállalat által létrehozott szabályok és szabályzatok összessége, amelyek a vállalat napi működését szabályozzák. Olyan jogi dokumentum, amely felvázolja a vállalat vezetésére vonatkozó belső eljárásokat, beleértve a döntéshozatal módját, az ülések lebonyolítását, valamint a tisztségviselők és az igazgatók szerepét és felelősségét. Az alapszabályokat általában az alapítási folyamat során hozzák létre, és az államhoz nyújtják be. Jogilag kötelező érvényű, és a vállalat igazgatótanácsa hajtja végre.
Másrészt a részvényesi megállapodások olyan dokumentumok, amelyek felvázolják a vállalat részvényesei közötti kapcsolatot. Ezeket a megállapodásokat maguk a részvényesek készítik és írják alá, és jogilag nem kötelező érvényűek a társaságra nézve. Ezek a részvényesek közötti magánmegállapodások, amelyek meghatározzák az egyes részvényesek jogait és kötelezettségeit, beleértve a szavazati jogokat, a részvények átruházását és az osztalékfizetést. A részvényesi megállapodásokat jellemzően nem nyújtják be az államhoz, és a vállalat igazgatótanácsa által nem érvényesíthetők.
Az alapszabályok lényegében a társaság belső irányítását szabályozó szabályok, míg a részvényesi megállapodások a részvényesek közötti megállapodások, amelyek meghatározzák jogaikat és kötelezettségeiket. Az alapszabályok jellemzően formálisabbak és jogilag kötelező erejűek, míg a részvényesi megállapodások informálisabbak és jogilag nem kötelező erejűek a társaságra nézve.
Fontos megjegyezni, hogy mindkét dokumentum egyformán fontos a vállalkozás sikeres működése szempontjából. Az alapszabályok világos keretet biztosítanak a vállalat vezetése számára, a részvényesi megállapodások pedig biztosítják, hogy minden részvényes tisztában legyen a jogaival és kötelezettségeivel. E dokumentumok nélkül a vállalat irányítási struktúrája és a részvényesek közötti kapcsolatok tisztázatlanok lehetnek, ami konfliktusokhoz és jogi problémákhoz vezethet.
Összefoglalva, az alapszabály és a részvényesi megállapodások közötti különbség megértése kritikus fontosságú minden vállalkozó számára. Az alapszabályok olyan jogilag kötelező erejű szabályok, amelyek a vállalat belső irányítását szabályozzák, míg a részvényesi megállapodások olyan informális megállapodások, amelyek meghatározzák a részvényesek jogait és kötelezettségeit. Mindkét dokumentum kritikus fontosságú a vállalkozás sikeres működése szempontjából, és gondosan meg kell őket alkotni az egyértelműség és az állami törvényeknek való megfelelés érdekében.
A részvényesi megállapodás olyan jogi dokumentum, amely körvonalazza a vállalat részvényeseinek jogait és kötelezettségeit. A részvényesek közötti magánjogi szerződés, amely meghatározza a vállalkozás irányításának, a nyereség felosztásának és a részvényesek közötti viták rendezésének szabályait.
A részvényesi megállapodás tartalma a vállalat és az érintett részvényesek sajátos igényeitől függően változhat. Van azonban néhány közös rendelkezés, amelyet a legtöbb részvényesi megállapodás jellemzően tartalmaz. Ezek a rendelkezések a következők lehetnek:
1. Tulajdonlás és részesedés: Ez a szakasz ismerteti a társaság részvényesi struktúráját, beleértve az egyes részvényesek birtokában lévő részvények számát és típusát.
2. Irányítás és ellenőrzés: Ez a szakasz meghatározza az igazgatótanács és a vezetőség hatáskörét és feladatait, beleértve a döntéshozatal és a vállalat irányításának módját.
3. Részvények átruházása: Ez a szakasz a részvények részvényesek közötti vagy harmadik fél részére történő átruházásának szabályait határozza meg, beleértve a részvények eladására vagy átruházására vonatkozó korlátozásokat.
4. Osztalékpolitika: Ez a szakasz ismerteti a társaságnak a részvényesek közötti nyereségfelosztásra vonatkozó politikáját, beleértve az osztalék kiszámításának módját és kifizetésének időpontját.
5. Vitarendezés: Ez a szakasz ismerteti a részvényesek közötti viták rendezésére szolgáló eljárásokat, beleértve a közvetítést, a választottbírósági eljárást vagy a peres eljárást.
6. Kilépési stratégia: Ez a szakasz ismerteti a részvényesek rendelkezésére álló lehetőségeket arra az esetre, ha el kívánják adni részvényeiket vagy el kívánják hagyni a társaságot, beleértve a kivásárlási rendelkezéseket, a „drag-along” és a „tag-along” jogokat.
Összességében egy jól megfogalmazott részvényesi megállapodás segíthet biztosítani valamennyi részvényes érdekeinek védelmét, valamint a vállalat zökkenőmentes és hatékony működését. Fontos, hogy minden részvényes alaposan áttekintse és megértse a megállapodás tartalmát, mielőtt aláírja azt.
Nem, a részvényesi megállapodás és a működési megállapodás nem ugyanaz.
A részvényesi megállapodás egy olyan jogi megállapodás, amely körvonalazza a társaság részvényeseinek jogait és kötelezettségeit. Általában olyan kérdésekre terjed ki, mint a részvények átruházása, a nyereség felosztása és az egyes részvényesek felelőssége. Ezt a megállapodást jellemzően nagyobb társaságoknál alkalmazzák, ahol több részvényes van.
Másrészt a működési megállapodás a korlátolt felelősségű társaságok (LLC-k) által használt jogi megállapodás, amely a társaság működési és pénzügyi szabályait határozza meg. Ez a megállapodás jellemzően olyan kérdésekre terjed ki, mint az irányítási struktúra, a tagok hozzájárulása és a nyereség felosztása. A társaság napi működésének szabályozására szolgál, és biztosítja, hogy mindenki ugyanazon az oldalon álljon.
Bár mindkét megállapodás fontos a vállalkozások számára, különböző célokat szolgálnak, és különböző típusú vállalkozásoknál alkalmazzák őket. Fontos, hogy az üzlettulajdonosok megértsék a kettő közötti különbségeket, és biztosítsák, hogy az adott üzleti struktúrájuknak megfelelő megállapodásokkal rendelkezzenek.