Amikor a foglalkoztatásról van szó, az egyik legfontosabb tényező, amit figyelembe kell venni, az a munkavállaló által várhatóan ledolgozandó órák száma. Sokak számára a teljes munkaidős munkahét 40 óra, de vannak, akik úgy vélik, hogy a 32 óra lehet az új teljes munkaidős norma. Azonban vajon a 32 óra jogilag teljes munkaidőnek minősül-e?
A válasz nem ilyen egyszerű. Az Egyesült Államokban nincs olyan szövetségi törvény, amely meghatározná, mi számít teljes munkaidőnek. Ehelyett az egyes munkáltatókon múlik, hogy maguk határozzák meg a teljes munkaidő fogalmát. Egyes munkáltatók heti 30 órát tekintenek teljes munkaidőnek, míg mások heti 35 vagy 40 órát követelnek meg a munkavállalóktól ahhoz, hogy teljes munkaidőnek minősüljenek.
Vannak azonban olyan szövetségi törvények, amelyek a 40 órás munkahetet használják viszonyítási alapként. A Fair Labor Standards Act (FLSA) például előírja, hogy a nem mentesített alkalmazottaknak túlórát kell fizetni minden olyan munkaóra után, amelyet a 40 órát meghaladóan dolgoznak egy munkahéten. Ez azt jelenti, hogy ha egy munkavállaló heti 32 órát dolgozik, akkor az FLSA értelmében nem jogosult túlórapótlékra, még akkor sem, ha egy adott héten több órát dolgozik.
Ezenkívül a megfizethető egészségügyi ellátásról szóló törvény (ACA) a 30 órás munkahetet tekinti viszonyítási alapnak annak meghatározásához, hogy a munkáltató köteles-e egészségbiztosítást nyújtani a munkavállalóinak. Az ACA értelmében az 50 vagy annál több teljes munkaidős vagy teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót foglalkoztató munkáltatóknak megfizethető egészségbiztosítást kell nyújtaniuk teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóiknak, akik átlagosan legalább heti 30 órát dolgoznak.
Tehát, bár nincs olyan szövetségi törvény, amely kifejezetten heti 32 órában határozná meg a teljes munkaidős munkavégzést, lehetséges, hogy egy munkáltató 32 órát teljes munkaidőnek tekintsen. A munkavállalóknak azonban tisztában kell lenniük a heti 40 óránál kevesebb munkaidő lehetséges következményeivel, például azzal, hogy nem jogosultak túlórapótlékra vagy egészségbiztosítási juttatásokra.
Azt is fontos megjegyezni, hogy egyes államoknak saját törvényeik vannak a teljes munkaidőre vonatkozóan. Kaliforniában például a heti 30 óránál többet dolgozó alkalmazottak általában teljes munkaidőnek minősülnek, míg New Yorkban a teljes munkaidőt heti 35 órában határozzák meg. A munkavállalók számára mindig fontos, hogy tisztában legyenek az államukban érvényes törvényekkel és szabályozásokkal.
Összefoglalva, bár nincs olyan szövetségi törvény, amely a teljes munkaidős munkavégzést heti 32 órában határozná meg, lehetséges, hogy a munkáltatók ezt teljes munkaidőnek tekintik. A munkavállalóknak azonban tisztában kell lenniük a heti 40 óránál kevesebb munkaidő lehetséges következményeivel, és mindig tisztában kell lenniük az államukban érvényes egyedi törvényekkel és szabályozásokkal.
Connecticutban (CT) nincs meghatározott óraszám, amely a törvény szerint meghatározza a teljes munkaidős foglalkoztatást. A megfizethető egészségügyi ellátásról szóló törvény (Affordable Care Act, ACA) azonban a teljes munkaidős foglalkoztatást úgy határozza meg, mint egy meghatározott mérési időszak alatt átlagosan legalább heti 30 óra munkavégzést, ami jellemzően 3-12 hónapos időszakot jelent. A teljes munkaidős foglalkoztatásnak ezt a meghatározását használják annak meghatározására, hogy a munkáltatók kötelesek-e egészségbiztosítási fedezetet kínálni alkalmazottaiknak az ACA munkáltatói mandátumának értelmében.
Ezen túlmenően egyes munkáltatók a CT-ben a teljes munkaidős foglalkoztatásra vonatkozóan saját meghatározást alkalmazhatnak a vállalati irányelvek vagy iparági szabványok alapján. Fontos, hogy a munkavállalók felülvizsgálják munkaszerződéseiket, vagy beszéljenek a humánerőforrás képviselőivel, hogy meghatározzák a munkahelyükön a teljes munkaidős foglalkoztatásra vonatkozó konkrét követelményeket.
Igen, a 32 órás munkahét lehetséges a munkahely típusától, az iparágtól és a vállalati irányelvektől függően. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden munkáltató kínálja ezt a lehetőséget, és még ha kínálja is, előfordulhat, hogy nem minden munkavállaló számára elérhető, vagy bizonyos korlátozásokkal járhat.
Egyes vállalatok és iparágak a munka és a magánélet egyensúlyának javítása, a termelékenység növelése és a munkavállalók kiégésének csökkentése érdekében rövidebb munkahetet vezettek be. Svédországban például néhány vállalat 6 órás munkanapot vezetett be, míg mások az Egyesült Államokban a 4 napos munkahéttel kísérleteztek.
Ha egy munkáltató 32 órás munkahetet kínál, akkor az egy rugalmas munkarend része lehet, amely lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy kevesebb órát dolgozzanak, de a teljes munkaidős státuszuk megmaradjon. Ez a lehetőség különösen vonzó lehet a gondozási kötelezettségekkel rendelkező munkavállalók, a munka és a magánélet jobb egyensúlyát keresők, vagy azok számára, akik a munkán kívül más érdeklődési körrel is szeretnének foglalkozni.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a rövidebb munkahét bizonyos hátrányokkal is járhat. Például a munkavállalók kevesebbet kereshetnek, kevesebb juttatást kaphatnak, vagy korlátozottak lehetnek a karrierépítési lehetőségeik. Emellett egyes munkáltatók elvárhatják alkalmazottaiktól, hogy hosszabb munkaidőben dolgozzanak, vagy a forgalmas időszakokban készenlétben legyenek, ami csökkentheti a rövidebb munkahét előnyeit.
Összességében az, hogy lehetséges-e a 32 órás munkahét vagy sem, a munkahely, az iparág és a munkáltató sajátos körülményeitől függ. Mindig érdemes megbeszélni a rugalmas munkaidő-beosztást a munkáltatóval, és a döntés meghozatala előtt alaposan mérlegelni a lehetséges előnyöket és hátrányokat.
Missouriban nincs egységes definíció arra vonatkozóan, hogy mi számít teljes munkaidőnek. A Fair Labor Standards Act (FLSA) azonban egy szövetségi törvény, amely bizonyos minimálbér- és túlóradíj-szabványokat állapít meg az Egyesült Államokban dolgozók számára. Az FLSA szerint minden olyan munkavállaló, aki egy munkahéten 40 óránál többet dolgozik, jogosult túlórapótlékra, amelyet a rendes bér másfélszeresének a másfélszerese alapján számítanak ki.
Ezért ha egy Missouriban dolgozó munkavállaló heti 32 órát dolgozik, akkor az FLSA szerint nem minősül teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak. Fontos azonban megjegyezni, hogy egyes munkáltatóknak saját meghatározásuk lehet arra vonatkozóan, hogy mi számít teljes munkaidőnek, ami vállalatonként eltérő lehet. Ezenkívül egyes iparágak vagy munkakörök eltérő normákat alkalmazhatnak arra vonatkozóan, hogy mi minősül teljes munkaidőnek, ezért fontos, hogy a Missouri államban a 32 óra teljes munkaidőnek minősül-e, ha a konkrét iparági normákra vagy vállalati irányelvekre hivatkozik.