Üzlettulajdonosként vagy befektetőként a teljes tőkeáttételi egyenlet megértése kulcsfontosságú lehet a pénzügyi stratégiával kapcsolatos megalapozott döntések meghozatalában. Ez az egyenlet a vállalat értékesítése és nyeresége közötti kapcsolatot vizsgálja, és segít meghatározni, hogy az értékesítésben bekövetkező változások hogyan befolyásolhatják a vállalat eredményét. Ennek az egyenletnek a megértésével a vállalkozások jobban tudják kezelni pénzügyeiket, és olyan stratégiai döntéseket hozhatnak, amelyek hatással vannak hosszú távú sikerükre.
A teljes tőkeáttétel mértékének megértéséhez először is fontos megérteni a tőkeáttétel fogalmát. A tőkeáttétel a kölcsönzött pénz felhasználását jelenti egy vállalkozásba vagy eszközbe történő befektetéshez. Ez növelheti a befektetés potenciális megtérülését, de megnövekedett kockázattal is jár. A teljes tőkeáttétel figyelembe veszi mind a kölcsönzött pénz felhasználását, mind a vállalkozás egyéb állandó költségeit, például a bérleti díjat, a béreket és a berendezéseket.
A teljes tőkeáttétel mértékének egyenlete egy olyan képlet, amely megmutatja, hogy az értékesítési volumen változásai hogyan befolyásolhatják a vállalat nyereségét. Ezt úgy számítják ki, hogy az üzemi eredmény százalékos változását elosztják az értékesítés százalékos változásával. Ez az egyenlet azért hasznos, mert segít a vállalkozásoknak meghatározni a nyereségességi pontjukat, vagyis azt a pontot, amikor az összes bevételük megegyezik az összes kiadásukkal.
A teljes tőkeáttételi egyenlet megértésével a vállalkozások stratégiai döntéseket hozhatnak az árképzéssel, a termeléssel és a marketinggel kapcsolatban. Például, ha egy vállalkozásnak magas a teljes tőkeáttétel mértéke, akkor növelnie kell az értékesítési volument annak érdekében, hogy fedezze állandó költségeit és nyereséget érjen el. Ebben az esetben a vállalkozásnak fontolóra kell vennie az árak csökkentését vagy a marketingtevékenység növelését, hogy több vásárlót vonzzon.
Másrészt, ha egy vállalkozásnak alacsony a teljes tőkeáttétel mértéke, akkor alacsonyabb értékesítési volumen mellett is képes lehet fenntartani a nyereségességét. Ez lehetővé teheti a vállalkozás számára, hogy a termékminőség javítására vagy új piacokon való terjeszkedésre összpontosítson, ahelyett, hogy kizárólag az értékesítés növekedésére összpontosítana.
Összefoglalva, a teljes tőkeáttételi egyenlet megértése alapvető fontosságú a vállalkozások számára, amelyek megalapozott pénzügyi döntéseket kívánnak hozni. Ez az egyenlet segíthet a vállalkozásoknak meghatározni a nyereségességi pontjukat, felmérni a kockázati szintjüket, és stratégiai döntéseket hozni az árképzéssel, a termeléssel és a marketinggel kapcsolatban. A fix költségek és az értékesítési volumen figyelembevételével a vállalkozások jobban tudják kezelni pénzügyeiket, és hosszú távon sikeresebbé tehetik magukat.
A pénzügyi tőkeáttétel mértéke (DFL) egy olyan pénzügyi mutató, amely a vállalat egy részvényre jutó eredményének (EPS) érzékenységét méri a működési bevétel vagy a kamat- és adófizetés előtti eredmény (EBIT) változásaira. A pénzügyi tőkeáttétel mértékének kiszámítására szolgáló képlet a következő:
DFL = EBIT / (EBIT – kamatkiadás)
Ahol az EBIT a vállalat kamat- és adófizetés előtti eredménye, a kamatkiadás pedig a vállalat adósságai után fizetett kamatok összege. A DFL-mutató azt mutatja, hogy a vállalat mekkora pénzügyi kockázatot vállal azáltal, hogy adósságot használ működésének finanszírozására. A magasabb DFL-arány azt jelenti, hogy a vállalat nagyobb mértékben támaszkodik az adósságfinanszírozásra, és ezért érzékenyebb a kamatlábak, a gazdasági feltételek vagy az iparági trendek változásaira. Az alacsonyabb DFL-arány azt jelzi, hogy a vállalat alacsonyabb szintű pénzügyi kockázatot vállal, és kevésbé érzékeny az EBIT változásaira.
A DFL (Degree of Financial Leverage) és a DOL (Degree of Operating Leverage) fontos pénzügyi mutatók, amelyek segítenek a vállalkozásoknak megérteni az értékesítés és a pénzügyi struktúra változásainak a nyereségességükre gyakorolt hatását.
A DFL a vállalat egy részvényre jutó eredményének (EPS) érzékenységét méri a pénzügyi tőkeáttétel változásaira. Ezt úgy számítják ki, hogy az EPS százalékos változását elosztják a kamat- és adófizetés előtti eredmény (EBIT) százalékos változásával. A DFL kiszámításának képlete a következő:
DFL = (EBIT – kamat) / (EBIT – kamat – adó)
Alternatívaként a DFL kiszámítható úgy is, hogy a nettó nyereséget elosztjuk a kamat- és adófizetés előtti eredménnyel (EBIT), majd megszorozzuk az adókulccsal csökkentett értékkel. Ennek a módszernek a képlete a következő:
DFL = (Nettó jövedelem / EBIT) x (1 – adókulcs)
A DOL a vállalat működési jövedelmének érzékenységét méri az értékesítési volumen változásaira. Ezt úgy számítják ki, hogy az üzemi eredmény százalékos változását elosztják az értékesítés százalékos változásával. A DOL kiszámításának képlete a következő:
DOL = (értékesítés – változó költségek) / működési bevétel
Alternatívaként a DOL kiszámítható a fedezeti hozzájárulásnak a működési bevétellel való elosztásával. Ennek a módszernek a képlete a következő:
DOL = (fedezeti hozzájárulás / működési bevétel)
Mindkét esetben a magasabb érték nagyobb érzékenységet jelez a tőkeáttétel, illetve az értékesítési volumen változásaira. Ezek a mutatók segíthetnek a vállalkozásoknak abban, hogy megértsék a különböző pénzügyi és működési forgatókönyvek potenciális hatását a jövedelmezőségükre, és megalapozottabb döntéseket hozzanak jövőbeli terveikről.
A teljes tőkeáttételi mutató egy olyan pénzügyi mutatószám, amely egy vállalat összes adósságát méri az összes eszközéhez képest. Annak meghatározására szolgál, hogy egy vállalat milyen mértékben használ adósságot a működésének és beruházásainak finanszírozására. A teljes tőkeáttételi mutatót úgy számítják ki, hogy a vállalat teljes adósságállományát elosztják a teljes eszközállományával.
A teljes tőkeáttételi mutató kiszámításának képlete a következő:
Teljes tőkeáttételi mutató = Összes adósság / Összes eszköz
A teljes adósság kiszámításához adjuk össze a vállalat összes fennálló adósságát, beleértve a hosszú és rövid lejáratú adósságot is, mint például a hiteleket, kötvényeket és az adósság egyéb formáit. Az összes eszköz kiszámításához adja össze a vállalat összes eszközét, beleértve a készpénzt, a követeléseket, a készleteket, az ingatlanokat, üzemeket és berendezéseket, valamint a vállalat tulajdonában lévő egyéb eszközöket.
Ha megvan az összes adósság és az összes eszköz száma, ossza el az összes adósságot az összes eszközzel, hogy megkapja a teljes tőkeáttételi arányt. Az így kapott számot tizedesjegyben vagy százalékban fejezzük ki, az iparágban használt konvenciótól függően. Például a 0,5-es teljes tőkeáttételi arány azt jelzi, hogy a vállalatnak feleannyi adóssága van, mint eszköze, míg az 50%-os arány azt jelenti, hogy a vállalat adóssága az eszközeinek felével egyenlő.
Általában a magasabb teljes tőkeáttételi arány azt jelzi, hogy a vállalat nagyobb mértékben függ az adósságfinanszírozástól, ami növelheti a pénzügyi kockázatát. Ezzel szemben az alacsonyabb teljes tőkeáttételi arány azt jelzi, hogy a vállalat mérlege egészségesebb, és kevésbé függ az adósságfinanszírozástól.