Az ösztönző szerződések olyan megállapodások a munkáltató és a munkavállaló között, amelyek meghatározzák a teljesítményen alapuló díjazás feltételeit. A többszörös ösztönző szerződések hatékony módja annak, hogy a munkavállalókat keményebb munkára és jobb teljesítményre ösztönözzék. Különösen hasznosak olyan iparágakban, ahol a teljesítményt nehéz mérni, vagy ahol a munkaköri feladatok összetettek és változatosak. A munkáltatók többszörös ösztönző szerződésekkel jutalmazhatják a munkavállalókat egyéni erőfeszítéseikért és a csapatban nyújtott hozzájárulásukért. Íme néhány tipp a többszörös ösztönző szerződés kialakításához.
1. A teljesítményértékelés mérőszámainak meghatározása
A többszörös ösztönző szerződés strukturálásának első lépése a teljesítményértékelés mérőszámainak meghatározása. A munkáltatóknak meg kell határozniuk azokat a kulcsfontosságú teljesítménymutatókat (KPI-k), amelyek relevánsak a munkakör szempontjából, és összhangban vannak a vállalat céljaival. Például, ha a munkakör értékesítéssel kapcsolatos, a fő teljesítménymutatók lehetnek az értékesítési bevétel, a haszonkulcs, az ügyfélmegtartási arány és az értékesítési volumen. Ha a munkakör a termeléssel kapcsolatos, a KPI-k lehetnek a termelési teljesítmény, a minőségellenőrzés és a biztonsági nyilvántartások. A KPI-k meghatározása után a munkáltatók súlyozást rendelhetnek az egyes KPI-khez, és célokat határozhatnak meg a munkavállalók számára, amelyeket el kell érniük.
2. Megfelelő ösztönzők kiválasztása
A második lépés a KPI-khez igazodó megfelelő ösztönzők kiválasztása. A munkáltatóknak meg kell határozniuk azokat az ösztönzőket, amelyek a leginkább motiválják a munkavállalókat. Néhány gyakori ösztönző a készpénzbónusz, a részvényopciók, a nyereségrészesedés és az előléptetések. A munkáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy az ösztönzők értelmesek és elérhetőek legyenek. Ha például a célok túl magasak, a munkavállalók demotiváltnak és frusztráltnak érezhetik magukat. Másrészt, ha a célok túl alacsonyak, a munkavállalók nem lesznek eléggé motiváltak ahhoz, hogy keményebben dolgozzanak.
3. Állítson fel egyértelmű elvárásokat
A harmadik lépés az, hogy egyértelmű elvárásokat határozzon meg a munkavállalók számára. A munkáltatóknak világosan közölniük kell a szerződés feltételeit, és biztosítaniuk kell, hogy a munkavállalók megértsék szerepüket és feladataikat. A munkáltatóknak rendszeres visszajelzést és coachingot is kell nyújtaniuk, hogy segítsék a munkavállalókat teljesítményük javításában. Ez segít a munkavállalóknak motiváltnak és a célok elérésére összpontosítónak maradni.
4. A teljesítmény nyomon követése és értékelése
Az utolsó lépés a teljesítmény rendszeres nyomon követése és értékelése. A munkáltatóknak nyomon kell követniük a munkavállalók teljesítményét a fő teljesítménymutatókhoz képest, és rendszeres visszajelzést kell adniuk. Ha a munkavállalók nem teljesítik a célokat, a munkáltatóknak azonosítaniuk kell az okokat, és támogatást és képzést kell nyújtaniuk a javulás érdekében. A munkáltatóknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk a szerződést is, és szükség szerint módosítaniuk kell a célokat és az ösztönzőket.
Összefoglalva, a többszörös ösztönző szerződések hatékony módja a munkavállalók motiválásának és a teljesítmény javításának. A munkáltatóknak meg kell határozniuk a fő teljesítménymutatókat, megfelelő ösztönzőket kell választaniuk, világos elvárásokat kell megfogalmazniuk, és rendszeresen nyomon kell követniük és értékelniük kell a teljesítményt. A többszörös ösztönző szerződés kialakításával a munkáltatók olyan helyzetet teremthetnek, amelyben mindenki nyer, ahol a munkavállalók motiváltak a keményebb munkavégzésre és a jobb eredmények elérésére, a munkáltatók pedig a termelékenység és a nyereségesség javulásából profitálnak.
A CPIF (Cost Plus Incentive Fee) szerződés a kormányzati és üzleti szektorban általánosan használt szerződéstípus. Ez egy olyan szerződéstípus, amely arra ösztönzi a vállalkozót, hogy teljesítse vagy túlszárnyalja a megállapított célokat és célkitűzéseket, miközben a költségeket is ellenőrzi. A CPIF-szerződés elemei a következők:
1. Költség: A CPIF-szerződés költségeleme a projekt vagy szolgáltatás becsült költsége, amelynek teljesítéséért a vállalkozó felelős. Ezt a költséget általában a vállalkozó ajánlata és az ügyféllel folytatott tárgyalások határozzák meg.
2. Ösztönző díjak: A CPIF-szerződés ösztönző díj eleme az az ösztönző, amelyet a vállalkozó akkor kap, ha teljesíti vagy túlteljesíti a megállapított célokat és célkitűzéseket. Az ösztönző díj jellemzően a projekt költségének egy százalékát teszi ki, és a költségen felül kerül kifizetésre.
3. Célköltség: A CPIF-szerződés célköltség eleme az a költség, amelyet a vállalkozónak a projekt vagy szolgáltatás teljesítése során teljesítenie kell. Ezt a költséget általában az ügyfél határozza meg, és a projekt vagy szolgáltatás becsült költségén alapul.
4. Megosztási arány: A CPIF-szerződés megosztási aránya a költségmegtakarítások vagy túllépések azon százalékos aránya, amelyet a vállalkozó és az ügyfél között megosztanak. Ezt az arányt általában a szerződés aláírása előtt tárgyalják ki és állapodnak meg.
5. Maximális díj: A CPIF-szerződés maximális díjazási eleme az ösztönző díj maximális összege, amelyet a vállalkozó kaphat. Ez az összeg általában a célköltségen és a megosztási arányon alapul.
Összességében a CPIF-szerződés egy módja annak, hogy az ügyfél és a vállalkozó együtt dolgozzon a projekt vagy szolgáltatás lehető legjobb eredményének elérése érdekében, miközben a vállalkozót a költségek ellenőrzésére és a célok és célkitűzések teljesítésére vagy túlteljesítésére ösztönzi.
Igen, a szerződésbe beépített ösztönzők lehetnek költség- vagy nem költségalapú ösztönzők. A költségösztönzők azok, amelyek közvetlenül pénzügyi előnyökhöz vagy szankciókhoz kapcsolódnak. Költségösztönző lehet például a projekt idő előtt történő befejezéséért járó bónuszfizetés vagy a késedelmes szállításért fizetendő kötbér. Az ilyen típusú ösztönzők célja, hogy a vállalkozót a munka minél hatékonyabb és eredményesebb elvégzésére ösztönözzék.
A nem költségalapú ösztönzők viszont olyanok, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül pénzügyi előnyökhöz vagy büntetésekhez. Ezek más módon is motiválhatják a vállalkozót, például elismerés vagy jövőbeli munkalehetőségekhez való hozzáférés biztosításával. A nem költséges ösztönzők közé tartozhatnak olyan dolgok, mint a díjak, az elismerés vagy a jövőbeli üzleti partnerségek vagy együttműködések lehetőségei.
Mind a költséges, mind a nem költséges ösztönzők hatékonyak lehetnek a vállalkozók motiválásában, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsák. A kulcs az, hogy meghatározzuk azokat a konkrét ösztönzőket, amelyek a leghatékonyabbak az adott projekt és az adott vállalkozó számára. Ehhez szükség lehet némi próbálkozásra és hibára, valamint a vállalkozó teljesítményének és a projekt általános eredményeinek gondos elemzésére. Végső soron a cél egy olyan szerződés létrehozása, amely az ösztönzők megfelelő kombinációját biztosítja a minőségi munka és a határidőre történő befejezés biztosításához, miközben mindkét fél számára kiegyensúlyozza a pénzügyi kockázatokat és jutalmakat.