A teher a számvitelben, a pénzügyekben és a közgazdaságtanban széles körben használt kifejezés. Egy eszközre vonatkozó jogi követelésre, zálogjogra vagy korlátozásra utal. A számvitelben a teher a még el nem költött pénzeszközök lekötésére használt kifejezés. Olyan áruk vagy szolgáltatások kifizetésére vonatkozó kötelezettséget jelent, amelyeket már megrendeltek, de még nem kaptak meg vagy nem fizettek ki. A teher lehet rövid lejáratú vagy hosszú lejáratú kötelezettség, a kötelezettség jellegétől és időtartamától függően.
A terhek jelentős hatással vannak a pénzügyi számvitelre, mivel befolyásolják a pénzügyi kimutatások pontosságát. Amikor egy vállalat kötelezettséget vállal áruk vagy szolgáltatások beszerzésére, a kötelezettségvállalást teherként kell nyilvántartania. Ez kötelezettséget hoz létre a mérlegben, ami csökkenti a rendelkezésre álló, más célokra felhasználható pénzeszközök összegét. Például, ha egy vállalat 10 000 dollár értékű készletre ad megrendelést, akkor a 10 000 dollárt teherként kell nyilvántartania. Ez 10 000 dollárral csökkenti az egyéb kiadásokra rendelkezésre álló pénzeszközök összegét, még akkor is, ha a készletet még nem kapták meg vagy nem fizették ki.
A terhek a költségvetés készítése szempontjából is fontosak. A terhek nyomon követésével a vállalat jobban tudja kezelni a pénzforgalmát, és biztosítani tudja, hogy elegendő pénzeszközzel rendelkezzen kötelezettségei teljesítéséhez. Ha például egy vállalatnak 100 000 USD költségvetése van egy adott projektre, akkor nyomon követheti a terheket annak biztosítása érdekében, hogy ne lépje túl a költségvetését. Ha a vállalat már 90 000 USD-t lekötött terhekkel, akkor tudja, hogy csak 10 000 USD maradt a rendelkezésre álló pénzeszközökből.
A terhek a vállalat pénzügyi helyzetének mérésére használt pénzügyi mutatókat is befolyásolhatják. Például, ha egy vállalatnak magas a teherhátraléka, úgy tűnhet, hogy alacsonyabb a készpénztartaléka, mint amekkora valójában van. Ez befolyásolhatja a vállalat azon képességét, hogy finanszírozáshoz jusson, vagy befektetőket vonzzon.
Összefoglalva, a teher egy fontos fogalom a pénzügyi számvitelben, amely jelentős hatással lehet egy vállalat pénzügyi kimutatásaira és általános pénzügyi egészségére. A vállalatok számára fontos, hogy pontosan nyomon kövessék a terheket, hogy biztosítsák, hogy elegendő pénzeszközzel rendelkeznek kötelezettségeik teljesítéséhez, és hogy megalapozott pénzügyi döntéseket hozzanak.
A terheléses könyvelés egy olyan típusú számviteli rendszer, amely egy szervezet által tett pénzügyi kötelezettségvállalásokat követ nyomon. Ebben a rendszerben, amikor egy szervezet pénzügyi kötelezettséget vállal egy jövőbeli kiadásra, például egy megrendelés vagy szerződés formájában, az összeget teherként rögzítik. Ez a teher ezután levonásra kerül a szervezet rendelkezésre álló költségvetéséből, és mindaddig a rendszerben marad, amíg a kiadás meg nem valósul.
A terheléses könyvelés olyan szervezetek számára hasznos, amelyeknek nagyszámú pénzügyi kötelezettségvállalásuk van, vagy szorosan figyelemmel kell kísérniük költségvetésüket. Valós idejű képet ad a szervezet pénzügyi kötelezettségeiről, és segíthet megelőzni a túlköltekezést. Segít a szervezeteknek abban is, hogy elkerüljék az olyan kötelezettségvállalásokat, amelyek meghaladják a rendelkezésre álló költségvetésüket.
A terheléses könyvelést általában kormányzati szerveknél, oktatási intézményeknél és nonprofit szervezeteknél alkalmazzák. Néha olyan vállalkozások is használják, amelyek összetett pénzügyi kötelezettségekkel rendelkeznek, mint például az építőipari vállalatok.
Összességében a terheléses könyvelés értékes eszköz azon szervezetek számára, amelyeknek szorosan figyelemmel kell kísérniük költségvetésüket és pénzügyi kötelezettségvállalásaikat. Világos képet nyújt a szervezet pénzügyi kötelezettségeiről, és segít megelőzni a túlköltekezést.
A terhelés nem kiadás, hanem a még el nem költött pénzeszközök lekötése. Ez egy olyan költségvetési ellenőrzési mechanizmus, amelyet arra használnak, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök egy részét egy adott célra vagy projektre tartalékolják. A teher akkor keletkezik, amikor megrendelést adnak ki, szerződést írnak alá, vagy szolgáltatást rendelnek meg, és jogi kötelezettséget jelent az áruk vagy szolgáltatások egy későbbi időpontban történő kifizetésére.
Bár a teher nem jelenti a pénzeszközök tényleges elköltését, hatással van a szervezet költségvetésére és pénzügyi kimutatásaira. Amikor egy teher keletkezik, az érintett számla költségvetését csökkentik a kötelezettségvállalás összegével, és a rendelkezésre álló pénzeszközöket ennek megfelelően kiigazítják. Ez biztosítja a pénzeszközök megfelelő elosztását, és azt, hogy a szervezet ne költsön túl egy adott területen.
Összefoglalva, a terhelés nem kiadás, hanem egy költségvetési ellenőrzési mechanizmus, amely a pénzeszközök lekötését jelenti. Fontos eszköze a költségvetés kezelésének és a pénzeszközök megfelelő elosztásának biztosításához.
Ha Önt megterhelik, az azt jelenti, hogy pénzeszközeinek vagy eszközeinek egy részét egy meghatározott célra elkülönítették vagy elkülönítették, és ezért más célra nem lehet felhasználni. Ez általában a számvitelben és a könyvelésben történik, amikor kötelezettséget vállaltak arra, hogy a pénzeszközök egy bizonyos összegét egy adott kiadás vagy vásárlás kifizetésére használják fel.
Például, ha egy vállalat árura vagy szolgáltatásra szóló megrendelést ad le egy szállítónak, és a szállító előleget vagy előleget kér, a vállalat félreteheti a szükséges pénzeszközöket egy terhelési számlán, hogy a pénz rendelkezésre álljon, amikor az árut vagy szolgáltatást leszállítják.
Hasonlóképpen, a kormányzati számvitelben a pénzeszközöket meghatározott projektekre vagy programokra, például útépítésre vagy oktatási kezdeményezésekre lehet megterhelni. Ez segít biztosítani, hogy a pénzeszközöket ne használják fel más célokra, és hogy a projekt vagy program a tervezett módon valósuljon meg.
Amint a kiadás vagy beszerzés megtörtént, a terhelést feloldják, és a pénzeszközök már nem minősülnek terheltnek. A számvitelben és a könyvelésben a terhelést általában kötelezettségként tartják nyilván mindaddig, amíg a pénzeszközöket fel nem szabadítják vagy fel nem használják.