Üzlettulajdonosként vagy vezetőként fontos, hogy tisztában legyen csapata termelékenységi szintjével. A termelékenység mérése segíthet a fejlesztendő területek azonosításában, és megalapozott döntések meghozatalában a hatékonyság és a nyereségesség növelése érdekében. De hogyan is számolja ki pontosan a termelékenység teljes mértékét? Íme néhány követendő lépés:
1. lépés: Határozza meg a kimeneti mérőszámot
A termelékenység mérésének első lépése a kimeneti mérőszám meghatározása. Ez az iparágtól és az elvégzett munka típusától függően változhat. Például a gyártásban a kimeneti mérőszám lehet az óránként vagy naponta előállított egységek száma, míg egy szolgáltatásalapú vállalkozásban ez lehet a kiszolgált ügyfelek száma vagy az elért bevétel.
2. lépés: A bemeneti mérőszám meghatározása
A második lépés a bemeneti mérőszám meghatározása. Ez az output előállításához felhasznált erőforrások mennyisége. Például a gyártás esetében a bemeneti mérőszám lehet a munkaórák száma, a felhasznált nyersanyagok mennyisége vagy a felhasznált energia. Egy szolgáltatásalapú vállalkozásban a ráfordítás mértéke lehet az alkalmazottak által ledolgozott órák száma vagy a felhasznált anyagok költsége.
3. lépés: A termelékenység kiszámítása
Miután meghatározta mind a kimeneti, mind a bemeneti mérőszámokat, kiszámíthatja a termelékenységet úgy, hogy a kimenetet elosztja a bemenettel. Például, ha egy gyártó vállalat egy nap alatt 1000 egységet állít elő, és 10 munkaórát és 100 egység nyersanyagot használ fel, akkor a termelékenység a következő:
Termelékenység = 1000 egység / (10 munkaóra + 100 egység nyersanyag)
Termelékenység = 8,33 egység munkaóránként és nyersanyagegységenként
4. lépés: Elemezze az eredményeket
A termelékenység kiszámítása után fontos elemezni az eredményeket, hogy azonosítsa a fejlesztendő területeket. Ha a termelékenységi ráta alacsony, az azt jelezheti, hogy a termelési folyamat nem hatékony, például a berendezések rossz karbantartása vagy az alkalmazottak képzésének hiánya. Másrészt a magas termelékenységi ráta azt jelezheti, hogy a vállalkozás hatékonyan és eredményesen működik.
Összefoglalva, a termelékenység mérése a sikeres vállalkozás működtetésének lényeges része. Ha ezeket a lépéseket követi, kiszámíthatja a termelékenység teljes mértékét, és az eredményeket felhasználhatja a hatékonyság és a jövedelmezőség javítását célzó megalapozott döntések meghozatalához.
A pénzügyek és a közgazdaságtan területén a termelékenység a termelési folyamatok hatékonyságának mérőszáma. Úgy számítják ki, hogy egy termelési folyamat kimenetét elosztják a folyamat során felhasznált ráfordításokkal. A termelékenység mérésének két fő típusa van: a teljes termelékenység és a részleges termelékenység.
A teljes termelékenység egy termelési folyamat teljes hatékonyságának mérőszáma. Ezt úgy számítják ki, hogy a termelési folyamat teljes kibocsátását elosztják a felhasznált összes ráfordítással. Ez a mérőszám figyelembe veszi a termelési folyamat során felhasznált összes ráfordítást, beleértve a munkaerőt, a tőkét és az anyagokat.
Másrészt a részleges termelékenység a termelési folyamat egyetlen inputjának hatékonyságát méri. Ezt úgy számítják ki, hogy a termelési folyamat kimenetét elosztják a folyamatban felhasznált egyetlen ráfordítással. Például a munkatermelékenységet úgy lehet kiszámítani, hogy a termelési folyamat teljes kibocsátását elosztjuk az alkalmazottak által ledolgozott órák számával.
A teljes termelékenység kiszámításához először meg kell határozni a termelési folyamat teljes kibocsátását. Ez mérhető az előállított egységekben, a megtermelt bevételben vagy a kibocsátás bármely más releváns mértékegységében. Ezután meg kell határozni a termelési folyamat során felhasznált összes ráfordítást. Ez magában foglalhatja a munkaerőköltségeket, a tőkekiadásokat és az anyagköltségeket.
Egy adott ráfordítás részleges termelékenységének kiszámításához a termelési folyamat kibocsátását el kell osztani az adott ráfordításnak a folyamatban felhasznált mennyiségével. Például, ha a mérendő input a munkaerő, akkor a termelési folyamat outputját el kell osztani az alkalmazottak által ledolgozott órák számával.
Mind a teljes termelékenység, mind a részleges termelékenység a termelési folyamatok hatékonyságának fontos mérőszáma. Ezen mérőszámok időbeli nyomon követésével a vállalkozások azonosíthatják a javításra szoruló területeket, és változtatásokat hajthatnak végre a hatékonyság és a jövedelmezőség növelése érdekében.
A termelékenység a hatékonyság és a kibocsátás mérőszáma. A termelékenység mérésének három fő módja van:
1. A munkatermelékenység: Ez az egységnyi munkaerő-ráfordítással előállított kibocsátás mennyiségét méri. Ezt úgy számítják ki, hogy a teljes kibocsátást elosztják a ledolgozott munkaórák teljes számával. A munkatermelékenység fontos mérőszám a vállalatok számára, mivel segít megállapítani, hogy a lehető leghatékonyabban használják-e ki a munkaerejüket.
2. Tőketermelékenység: Ez azt méri, hogy az egységnyi tőkeinputra mennyi kibocsátást termeltek. Ezt úgy számítják ki, hogy a teljes kibocsátást elosztják a befektetett tőke teljes összegével. A tőketermelékenység fontos mérőszám a vállalatok számára, mivel segít megállapítani, hogy a lehető leghatékonyabban használják-e fel tőkeforrásaikat.
3. Teljes tényezőtermelékenység: Ez azt méri, hogy az összes ráfordítás – beleértve a munkát, a tőkét és más tényezőket, például a technológiát és az innovációt – egységnyi ráfordítással mekkora kibocsátást állítanak elő. Ezt úgy számítják ki, hogy a teljes kibocsátást elosztják az összes ráfordítással. A teljes tényezőtermelékenység fontos mérőszám a vállalatok számára, mivel segít megállapítani, hogy az összes erőforrásukat a lehető leghatékonyabban használják-e fel.
A termelékenység mérése fontos a vállalkozások számára, mivel segít azonosítani azokat a területeket, ahol javíthatják a hatékonyságot és csökkenthetik a költségeket. A termelékenység mérésével a vállalatok összehasonlíthatják teljesítményüket a versenytársakkal, és azonosíthatják azokat a területeket, ahol esetleg lemaradásban vannak.