A termelés mérésekor többféle módszer is alkalmazható. A két legelterjedtebb azonban az átlagos kalkulációs egyenértékegységek (ACEU) és a FIFO (FIFO) kalkulációs egyenértékegységek. Bár mindkét módszer segít a termelés mérésében, jelentős különbségek vannak közöttük.
Az átlagos bekerülési egyenértékegység módszer az előállított egységenkénti költséget az adott időszakban előállított összes egység átlagköltsége alapján számítja ki. Ez a módszer akkor hasznos, ha a termelési költség az adott időszakban ingadozik. Másrészt a FIFO bekerülési egyenértékegység módszer az egységenkénti költséget az első előállított egység költsége alapján számítja ki, majd áttér a következő előállított egység költségére, és így tovább.
A két módszer közötti egyik fő különbség az egységenkénti költség kiszámítása. Az ACEU módszerrel az egységenkénti költséget úgy számítják ki, hogy a teljes előállítási költséget elosztják az előállított egységek teljes számával. Ezzel szemben a FIFO módszerrel az egységenkénti költséget úgy számítják ki, hogy a teljes előállítási költséget elosztják az adott időszakban előállított egységek számával.
Egy másik jelentős különbség a két módszer között az, hogy hogyan kezelik a készletet. Az ACEU módszerrel a készletet az időszak alatt előállított összes egység átlagos bekerülési értékén értékelik. A FIFO módszerrel azonban a készletet az elsőként előállított egységek bekerülési értékén értékelik. Ez azt jelenti, hogy amikor az előállítási költség növekszik, a FIFO módszerrel a készlet értéke alacsonyabb lesz, mint az ACEU módszerrel.
Ezen túlmenően a két módszer eltérő eredményeket eredményezhet a költségek felosztásakor. Az ACEU módszerrel a költségeket egyenletesen osztják el az időszak során előállított összes egységre. A FIFO módszerrel azonban az első előállított egység költségét teljes egészében az adott egységhez rendelik. Ennek eredményeként a FIFO-módszer magasabb költségeket eredményezhet az újabb egységek esetében, míg az ACEU-módszer segíthet a költségek egyenletesebb elosztásában.
Összefoglalva, bár mind az átlagos bekerülési egyenértékegységek, mind a FIFO bekerülési egyenértékegységek módszere segít a termelés mérésében, jelentős különbségek vannak közöttük, amelyek hatással lehetnek a költségek kiszámítására, a készletértékelésre és a költségfelosztásra. A vállalkozásoknak alaposan meg kell fontolniuk, hogy melyik módszert alkalmazzák sajátos igényeik és termelési folyamatuk jellege alapján.
A FIFO (First-In-First-Out) és az AVCO (Weighted Average Cost) két különböző módszer, amelyet a számvitelben a készletek bekerülési értékének kiszámítására használnak.
A FIFO módszer azt feltételezi, hogy az elsőként beszerzett készletelemek az elsőként eladottak. Ez azt jelenti, hogy az eladott áruk költségét (COGS) a legrégebbi leltári tételek költsége alapján számítják ki, míg a legfrissebb tételek költségét használják a zárókészlet kiszámításához. Ez a módszer olyan vállalkozások számára alkalmas, amelyek romlandó árukat vagy rövid eltarthatósági idejű termékeket értékesítenek.
Másrészt az AVCO módszer azt feltételezi, hogy az eladott áruk költségét és a zárókészletet az adott időszak alatt beszerzett összes leltári tétel átlagos költsége alapján számítják ki. Ez a módszer a nem romlandó termékeket értékesítő vállalkozások számára alkalmas, mivel kiegyenlíti a készletköltség ingadozásait.
A FIFO és az AVCO közötti fő különbség a leltári tételek bekerülési értékének kiszámítási módjában van. A FIFO azt feltételezi, hogy a legrégebbi leltári tételeket adják el először, míg az AVCO az összes leltári tétel átlagos költségét számítja ki. Ennek eredményeképpen az eladott áruk bekerülési értéke és a zárókészlet mindkét módszer esetében eltérő lesz, ami hatással lehet a vállalkozás pénzügyi kimutatásaira és adózására.
Összefoglalva, a FIFO és az AVCO két különböző módszer, amelyet a számvitelben a készletek bekerülési értékének kiszámítására használnak. A FIFO azt feltételezi, hogy a legrégebbi leltári tételeket adják el először, míg az AVCO az összes leltári tétel átlagos bekerülési értékét számítja ki. A módszer kiválasztása a vállalkozás jellegétől és az értékesített termékek típusától függ.
A számvitel és a könyvelés során a FIFO (First-In, First-Out) vagy a súlyozott átlag módszer alkalmazása közötti döntés a vállalkozás sajátos körülményeitől függ.
A FIFO egy olyan módszer, amely szerint az elsőként beszerzett tételek egyben az elsőként eladott vagy felhasznált tételek is. Ez a módszer olyan vállalkozások számára alkalmas, amelyek romlandó árukkal foglalkoznak, vagy amelyeknél a készletek gyorsan cserélődnek. A FIFO segít az eladott áruk tényleges költségének (COGS) nyomon követésében, és pontosabb képet ad a haszonkulcsról.
Másrészt a súlyozott átlag módszer a készletben lévő összes egység átlagos költségét számítja ki, és ezt a költséget használják a COGS értékeléséhez. Ez a módszer olyan vállalkozások számára alkalmas, amelyeknél a készletforgalom egyenletes ütemű, és ahol az áruk költsége gyakran ingadozik. A súlyozott átlag egy egyszerűbb módszer, és romlandó és nem romlandó árukra egyaránt alkalmazható.
Összefoglalva, a FIFO és a súlyozott átlag közötti módszer kiválasztása a vállalkozás sajátos körülményeitől függ. A FIFO alkalmasabb a romlandó árukkal vagy gyors készletforgalommal rendelkező vállalkozások számára, míg a súlyozott átlag alkalmasabb az egyenletes ütemű készletforgalommal rendelkező vállalkozások számára, ahol az áruk költségei gyakran ingadoznak. A legjobb, ha konzultál egy profi könyvelővel annak meghatározásához, hogy melyik módszer a legmegfelelőbb az Ön vállalkozása számára.