A vállalati kötvények népszerű módja annak, hogy a vállalatok különböző célokra – például új projektek finanszírozására, működésük bővítésére vagy meglévő adósságaik refinanszírozására – tőkét vonjanak be. A vállalati kötvények kibocsátása összetett folyamat lehet, amely gondos tervezést és végrehajtást igényel. Ebben a cikkben lépésről lépésre ismertetjük, hogyan kell vállalati kötvényt kibocsátani.
A vállalati kötvény kibocsátása előtt a vállalatnak meg kell határoznia, hogy mennyi pénzt kell felvennie, és milyen feltételek mellett. E feltételek közé tartozik a kamatláb, azaz a kamatláb, amelyet a vállalat a kötvénytulajdonosoknak fizet, a lejárat időpontja, azaz az a nap, amikor a vállalat visszafizeti a kötvénytulajdonosoknak, valamint minden egyéb különleges jellemző, például vételi vagy eladási opció.
Miután a vállalat meghatározta a kötvény összegét és feltételeit, ki kell választania a kötvénykibocsátót. Az underwriter egy olyan pénzügyi intézmény, amely segít a vállalatnak eladni a kötvényeket a befektetőknek. Az underwriter segít a vállalatnak meghatározni a kötvények megfelelő árát, és elkészíti a tájékoztatót, amely egy olyan dokumentum, amely a kötvénykibocsátásról nyújt információt a potenciális befektetőknek.
Mielőtt a kötvényeket eladnák a befektetőknek, a vállalatnak regisztrálnia kell a kötvényt az Értékpapír- és Tőzsdebizottságnál (SEC). Ehhez be kell nyújtani egy regisztrációs nyilatkozatot, amely tartalmazza a kötvénykibocsátásra vonatkozó információkat, például a kötvény feltételeit és a vállalatra vonatkozó pénzügyi információkat. A SEC megvizsgálja a regisztrációs nyilatkozatot, hogy az megfelel-e az összes értékpapírtörvénynek és -rendeletnek.
Miután a kötvényt bejegyezték a SEC-nél, a vállalat megkezdheti a kötvény forgalmazását a befektetők számára. Ez magában foglalja egy roadshow létrehozását, amely a potenciális befektetők számára tartott prezentációk sorozata, amelyek a kötvénykibocsátásról és a vállalat pénzügyi teljesítményéről nyújtanak tájékoztatást. Az Underwriter is segít a vállalatnak a kötvényt a befektetői hálózatában értékesíteni.
Miután a vállalat piacra dobta a kötvényt a befektetőknek, kibocsáthatja a kötvényt. Ez azt jelenti, hogy a kötvényeket eladják a befektetőknek, és a bevételt a vállalat működésének finanszírozására használják fel. A vállalat ezután rendszeres kamatfizetéseket teljesít a kötvénytulajdonosoknak a lejárat időpontjáig, amikor is visszafizeti a kötvény tőkeösszegét.
Összefoglalva, a vállalati kötvények kibocsátása összetett folyamat lehet, amely gondos tervezést és végrehajtást igényel. Ha követik ezeket a lépéseket és tapasztalt szakemberekkel dolgoznak együtt, a vállalatok sikeresen szerezhetnek tőkét kötvénykibocsátás útján.
A vállalati kötvénykibocsátás költségei számos tényezőtől, például a kötvénykibocsátás nagyságától, a vállalkozás jellegétől, a kibocsátó hitelképességétől és a tranzakció összetettségétől függően változhatnak.
Általában a vállalati kötvénykibocsátással kapcsolatos költségek két kategóriára bonthatók: közvetlen és közvetett költségek.
A közvetlen költségek közé tartoznak a jegyzési, jogi, számviteli, hitelminősítő intézeti, vagyonkezelői, nyomdai és terjesztési, valamint egyéb adminisztratív költségek. A jegyzési díj a legnagyobb közvetlen költség, és általában a teljes kötvénykibocsátás 0,5-3%-a között mozog. A jogi és számviteli díjak szintén jelentősek lehetnek, különösen a nagyobb és összetettebb kötvénykibocsátások esetében.
A közvetett költségek a kötvénykibocsátással kapcsolatos alternatív költségek. A kötvénykibocsátás korlátozhatja a vállalat jövőbeli finanszírozási lehetőségeit, például a saját tőke kibocsátását vagy banki hitelek felvételét, és hatással lehet a vállalat hitelminősítésére is.
Összefoglalva, a vállalati kötvénykibocsátás költségei a kibocsátó és a kötvénykibocsátás egyedi körülményeitől függően nagymértékben eltérnek. Alapvető fontosságú az összes közvetlen és közvetett költség gondos mérlegelése, mielőtt a vállalati kötvénykibocsátás mellett döntenénk.
Kötvényeket három különböző módon lehet kibocsátani:
1. Nyilvános kibocsátás: Ennél a módszernél a szervezetek bejegyzett bróker-kereskedőn keresztül értékesítik a kötvényeket a nagyközönségnek. Ezt a módszert általában nagyvállalatok és kormányzati szervek alkalmazzák.
2. Magánkibocsátás: Ennél a módszernél a kötvényeket kisebb befektetői csoportnak, például intézményi befektetőknek vagy tehetős magánszemélyeknek adják el. A zártkörű kibocsátást jellemzően kisebb vállalatok vagy olyan nagyobb szervezetek alkalmazzák, amelyek el akarják kerülni a nyilvános kibocsátás költségeit és szabályozási követelményeit.
3. Átváltható kötvények: A konvertálható kötvények olyan kötvénytípusok, amelyek előre meghatározott áron részvényekre válthatók. Ez a kötvénytípus azért vonzó a befektetők számára, mert egyszerre nyújtja a kötvények előnyeit és a tőkenövekedés lehetőségét, ha a mögöttes részvény jól teljesít. Az átváltható kötvényeket jellemzően nyilvános kibocsátás keretében bocsátják ki.
Minden kötvénykibocsátási módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a szervezeteknek gondosan meg kell fontolniuk, hogy melyik módszer felel meg legjobban az egyedi igényeiknek és körülményeiknek.
Igen, egy magáncég vállalati kötvényeket bocsáthat ki. A vállalati kötvények az adósságfinanszírozás egy olyan formája, amelyben a vállalat a befektetőknek történő kötvényeladással szerez forrásokat. Ezek a kötvények jellemzően rögzített kamatlábbal és lejárati idővel rendelkeznek, amikor a vállalat visszafizeti a tőkeösszeget a kötvénytulajdonosoknak.
Bár a vállalati kötvényeket gyakran a tőzsdén jegyzett vállalatokkal hozzák összefüggésbe, a magáncégek is bocsáthatnak ki vállalati kötvényeket tőkebevonás céljából. A vállalati kötvények magánvállalatként történő kibocsátásának folyamata azonban összetettebb lehet, mint egy nyilvánosan jegyzett vállalat esetében, mivel a magánvállalatoknak kisebb a potenciális befektetők köre, és előfordulhat, hogy speciális kötvénykibocsátókra kell támaszkodniuk a kötvények értékesítéséhez.
Emellett a magántársaságoknak a vállalati kötvények kibocsátásához bizonyos szabályozási követelményeknek is meg kell felelniük, például be kell jelentkezniük az Értékpapír- és Tőzsdebizottságnál (SEC). A magántársaságoknak további pénzügyi információkat is közzé kell tenniük a potenciális befektetők számára annak érdekében, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak a vállalat pénzügyi helyzetéről és kilátásairól.
Összességében, bár a vállalati kötvények kibocsátása magáncégként nagyobb kihívást jelenthet, mint egy nyilvánosan jegyzett vállalat számára, mégis életképes módja lehet a magáncégek számára a tőkebevonásnak és működésük finanszírozásának.