A tőkejövedelem-növelő kötvények (CAB) az önkormányzati kötvények egy olyan típusa, amely a hagyományos fix kamatozású kötvényeknél magasabb hozamlehetőséget kínál a befektetőknek. Ugyanakkor nagyobb kockázatot is hordoznak. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk, hogyan működnek a CAB-ok, és mit kell figyelembe venniük a befektetőknek, mielőtt befektetnének beléjük.
Először is definiáljuk, mi az önkormányzati kötvény. Az önkormányzati kötvények olyan adósságpapírok, amelyeket állami és helyi önkormányzatok bocsátanak ki közprojektek, például iskolák, kórházak és infrastruktúra finanszírozására. Azok a befektetők, akik ilyen kötvényeket vásárolnak, lényegében pénzt kölcsönöznek a kormánynak, cserébe rendszeres kamatfizetésért és a kötvény lejáratakor a tőke visszafizetéséért.
A CAB-k viszont az önkormányzati kötvények egy olyan típusa, amely nem fizet a hagyományos értelemben vett kamatot. Ehelyett a kötvény értéke idővel növekszik, és a befektető a kötvény lejáratakor egyösszegű kifizetést kap. Ezt nevezik a kötvény „tőkefelértékelődésének”.
A CAB-ok azért ilyen szerkezetűek, mert jellemzően olyan hosszú távú projektek finanszírozására használják őket, amelyek rövid távon nem termelnek bevételt. Egy város például egy új sportstadion építésének finanszírozására bocsáthat ki CAB-kötvényeket. A remény az, hogy a kötvény lejáratáig a stadion elegendő bevételt termel majd a kötvény visszafizetéséhez.
Mivel a CAB-ok nem fizetnek kamatot, jellemzően a névértékükhöz képest nagy árengedménnyel adják el őket. Például egy 10 000 dolláros CAB-ot 5000 dollárért lehet eladni. A kötvény lejáratakor a befektető a kötvény teljes névértékét kapja meg, ami ebben az esetben 10 000 dollár lenne.
Bár a CAB-ok potenciális hozama magasabb lehet, mint a hagyományos önkormányzati kötvényeké, nagyobb kockázatot is hordoznak. Ha a finanszírozott projekt nem termel elegendő bevételt a kötvény visszafizetéséhez, a befektető elveszítheti a teljes befektetését. Továbbá, mivel a CAB-ok nem fizetnek kamatot, a befektetők nem kapnak jövedelmet a kötvény lejáratáig, ami sok év múlva is bekövetkezhet.
Összefoglalva, a tőkenövekedési kötvények hasznos eszközei lehetnek a hosszú távú projektek finanszírozásának, de a befektetőknek gondosan mérlegelniük kell a kockázatokat, mielőtt befektetnének ezekbe a kötvényekbe. Mint minden befektetésnél, itt is fontos, hogy a befektetési döntések meghozatala előtt alaposan tájékozódjon, és konzultáljon pénzügyi tanácsadóval.
A tőkenövekedési kötvények (CAB) az önkormányzati kötvények egy olyan típusa, amely nem fizet kamatot, hanem a befektető a kötvény lejáratakor egyösszegű pénzösszeget kap. A befektetőnek a kötvényből származó haszna vagy nyeresége a kötvényért fizetett ár és a kötvény lejáratakor kapott összeg közötti különbség, amelyet értéknövekedésnek nevezünk.
Adózás szempontjából a CAB-okból származó nyereség vagy nyereség szövetségi jövedelemadó, valamint a befektető lakóhelyétől függően esetleg állami és helyi adók hatálya alá tartozik. A CAB-ok adóügyi kezelése hasonló az egyéb önkormányzati kötvényekéhez, amelyek általában mentesek a szövetségi jövedelemadó alól. A CAB-ok értéknövekedését azonban tőkenyereségként kezelik, amely szövetségi szinten adóköteles.
A CAB-ok tőkenyereségére alkalmazott adókulcs attól függ, hogy a befektető mennyi ideig tartja a kötvényt az eladás előtt. Ha a befektető egy évnél tovább tartja a kötvényt az eladás előtt, a nyereség hosszú távú tőkenyereségnek minősül, és az adókulcs a befektető jövedelmi szintjétől függően 0% és 20% között mozog. Ha a befektető a kötvényt a vásárlástól számított egy éven belül eladja, a nyereség rövid távú tőkenyereségnek minősül, és az adókulcs megegyezik a befektető rendes jövedelemadó-kulcsával, amely akár 37% is lehet.
A szövetségi adókon kívül állami és helyi adók is vonatkozhatnak a CAB-okból származó tőkenyereségre. Egyes államok mentesítik az önkormányzati kötvényekből származó tőkenyereséget, míg mások állami és helyi szinten adóztatják azt.
Fontos megjegyezni, hogy a CAB-ok adóügyi kezelése összetett lehet, és a befektetőknek adószakértővel kell konzultálniuk a konkrét adóvonzatok megértése érdekében.
A tőkenövekedési kötvények (CAB) ellentmondásos finanszírozási módot jelentenek, mivel lehetővé teszik a kormányok számára, hogy a kötvény tőke- és kamatfizetését egy későbbi időpontra, gyakran sok évvel későbbre halasszák. Ez azt jelenti, hogy a kötvény teljes költsége sokkal magasabb lehet, mint az eredetileg felvett összeg, mivel a kamatok idővel felhalmozódnak.
Bár a CAB-ok vonzó finanszírozási lehetőséget jelenthetnek a kormányok számára, mivel nem igényelnek azonnali kifizetéseket, és segíthetnek a nagyszabású projektek finanszírozásában, több okból is bírálták őket. Először is, úgy tekinthetjük őket, mint egyfajta „a dobozba rúgást”, mivel a jövőbeni adófizetőkre hárul a felhalmozott nagy összegű kamatok kifizetése. Ez generációk közötti egyenlőtlenséghez vezethet, amikor a jövő generációkra hárul az a teher, hogy olyan projektekért fizessenek, amelyeknek nem ők voltak a haszonélvezői.
Másodszor, a CAB-ok kockázatos befektetést jelenthetnek a kötvénytulajdonosok számára, mivel a tőke és a kamatok kifizetésének bizonytalansága a kötvények értékének ingadozásához és ingadozásához vezethet. Ez megnehezítheti a befektetők számára, hogy pontosan felmérjék a CAB-okba történő befektetés kockázatát, ami piaci instabilitáshoz vezethet.
Végezetül a CAB-okat kritizálták az átláthatóság hiánya miatt, mivel a késleltetett kifizetések és a kamatok felhalmozódása megnehezítheti az adófizetők számára, hogy teljes mértékben megértsék a projektek e módszerrel történő finanszírozásának valódi költségeit. Ez az elszámoltathatóság és a felügyelet hiányához vezethet, mivel a kormányok nagyobb valószínűséggel vesznek részt kockázatos vagy szükségtelen projektekben, ha nem teljesen átláthatóak a költségek.
Összességében, bár a CAB-ok vonzó finanszírozási lehetőséget jelenthetnek a kormányok számára, ellentmondásosak a költségek növelésének lehetősége, a generációk közötti egyenlőtlenség, a piaci volatilitás és az átláthatóság hiánya miatt.