A tőkelízing egy gyakori módja annak, hogy a vállalkozások eszközöket, például ingatlanokat, épületeket és berendezéseket szerezzenek. A tőkelízing a lízing olyan típusa, amelyet nem bérleti szerződésként, hanem a lízingelt eszköz megvásárlásaként kezelnek. Ennek eredményeként a lízingbevevő a lízingelt eszközt eszközként tartja nyilván a mérlegében, a lízingdíjakat pedig ráfordításként és kötelezettségként is elszámolja. De milyen jogcímen jelenik meg a tőkelízing a mérlegben?
A tőkelízinget a mérlegben két tétel alatt kell kimutatni: eszközök és kötelezettségek. A lízingelt eszköz eszközként szerepel a mérlegben, míg a lízingkötelezettség kötelezettségként. Az eszközt a lízingfizetések jelenértékén, míg a kötelezettséget ugyanezen az értéken tartják nyilván.
A lízingelt eszközt a mérlegben a megfelelő eszközkategóriában, például az ingatlanok, gépek és berendezések között kell kimutatni. Az eszközt a lízingfizetések jelenértékén tartják nyilván, amelyet a lízingben implicit módon szereplő kamatláb vagy a lízingbevevő járulékos hitelkamata alapján számolnak ki. A lízingelt eszközt a hasznos élettartama alatt értékcsökkentik, és az értékcsökkenési leírást az eredménykimutatásban működési költségként számolják el.
A lízingkötelezettséget a mérlegben a kötelezettségek között kell kimutatni. A kötelezettséget a lízingfizetések jelenértékén tartják nyilván, amely megegyezik a lízingelt eszköz nyilvántartott értékével. A lízingkötelezettséget ezután a lízingfizetések teljesítésekor csökkentik, a lízingfizetés kamatösszetevőjét az eredménykimutatásban kamatráfordításként, míg a tőkeösszetevő a lízingkötelezettséget csökkenti a mérlegben.
Összefoglalva, a tőkelízinget a mérlegben két tételben kell kimutatni: eszközök és kötelezettségek. A lízingelt eszközt eszközként tartják nyilván a mérlegben a megfelelő eszközkategóriában, míg a lízingkötelezettséget kötelezettségként. Az eszközt a lízingfizetések jelenértékén, míg a kötelezettséget ugyanezen az értéken tartják nyilván. A tőkelízingek mérlegben történő kimutatásának megértése fontos a vállalkozások számára, hogy pontosan tükrözzék pénzügyi helyzetüket és teljesítményüket.
A mérlegben kimutatott lízinget pénzügyi lízingnek vagy tőkelízingnek nevezik. A pénzügyi lízing olyan hosszú távú lízingszerződés, amely lényegében az eszköz tulajdonjogával kapcsolatos valamennyi kockázatot és hasznot a lízingbevevőre ruházza át. Ezt a fajta lízinget azért tartják nyilván a mérlegben, mert az adósságfinanszírozás egyik formájának minősül. A lízingbevevőnek a lízingelt eszközt eszközként kell nyilvántartania a mérlegében, a lízingdíjakat pedig ráfordításként és kötelezettségként egyaránt. A kötelezettséget a lízingfizetések jelenértékén tartják nyilván, és a lízingfizetések teljesítésével idővel csökken. Az eszköz értékcsökkenése a lízing futamideje alatt történik. Ezzel szemben az operatív lízinget nem jelenítik meg a mérlegben, mivel az olyan rövid távú lízingszerződésnek minősül, amely nem adja át az eszköz tulajdonjogával kapcsolatos kockázatokat és hasznokat a lízingbevevőre.
A tőkelízing olyan típusú lízingszerződés, amelyben a lízingbevevő (az eszközt bérlő személy vagy vállalat) köteles a lízingelt eszközt a mérlegében úgy nyilvántartani, mintha az a saját tulajdonában lenne. Ez azt jelenti, hogy a lízingelt eszközt tőkeköltségként kezelik, és a lízing futamideje alatt értékcsökkenést számolnak el.
A tőkelízing nyilvántartásba vételéhez kövesse az alábbi lépéseket:
1. Határozza meg a lízingelt eszköz értékét: A lízingelt eszköz értéke a lízingdíjak teljes összege, valamint minden további költség, például szállítási, telepítési vagy biztosítási költség.
2. A lízingelt eszközt számolja el tőkeköltségként: A lízingelt eszközt befektetett eszközként kell nyilvántartani a mérlegben. Az összegnek meg kell egyeznie a lízingfizetések jelenértékével és minden további költséggel.
3. Rögzítse a kötelezettséget: A lízingdíjak jelenértékének megfelelő kötelezettséget kell a mérlegben szerepeltetni. Ezt a kötelezettséget a lízingfizetések teljesítésekor csökkenteni kell.
4. Rögzítse a lízingfizetéseket: Minden lízingfizetést két részre kell bontani: kamatráfordításra és a kötelezettség csökkentésére. A kamatkiadást költségként kell elszámolni az eredménykimutatásban, a kötelezettség csökkenését pedig a mérlegben.
5. A lízingelt eszköz értékcsökkenése: A lízingelt eszközt a lízing futamideje alatt kell értékcsökkenteni. Az értékcsökkenési leírást ráfordításként kell elszámolni az eredménykimutatásban, a halmozott értékcsökkenést pedig a mérlegben.
Fontos megjegyezni, hogy a tőkelízing konkrét számviteli kezelése a vállalat által alkalmazott számviteli standardoktól függően változhat. Mindig érdemes konzultálni egy profi könyvelővel vagy pénzügyi tanácsadóval a konkrét számviteli gyakorlatra vonatkozó útmutatásért.
Igen, a tőkelízing jellemzően hosszú lejáratú kötelezettségnek minősül, mivel hosszú távú kötelezettséget jelent a lízingelt eszközért való fizetésre. A tőkelízing olyan lízingtípus, amelyben a lízingbevevő (az eszközt lízingbe vevő fél) viseli az eszköz tulajdonjogával járó kockázatok és hasznok jelentős részét. Ez azt jelenti, hogy a lízingbevevőnek rendszeres lízingfizetéseket kell teljesítenie egy bizonyos időn keresztül, amely általában 12 hónapnál hosszabb.
Az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) szerint a tőkelízinget a lízingelt eszköz vásárlásaként kezelik, és a lízingbevevő köteles az eszközt és a kötelezettséget a mérlegében nyilvántartani. A lízing kötelezettség része jellemzően hosszú lejáratú kötelezettségként kerül besorolásra, mivel a lízingdíjaknak azt a részét jelenti, amely 12 hónapnál hosszabb időn belül esedékes.
Fontos megjegyezni, hogy nem minden lízing minősül tőkelízingnek. Az operatív lízingek például jellemzően rövidebb távú lízingek, amelyek nem adják át a tulajdonjogot, illetve nem ruházzák át jelentősen a tulajdonjoggal járó kockázatokat és hasznokat a lízingbevevőre. Az operatív lízingeket jellemzően ráfordításként kezelik a lízingbevevő eredménykimutatásában, ahelyett, hogy eszközként és kötelezettségként szerepeltetnék a mérlegben.