Amikor egy vállalat felvásárol egy másik vállalatot, több lehetősége is van a vásárlás finanszírozására. Az egyik leggyakoribb lehetőség a törzsrészvények kibocsátása. Felmerül azonban a kérdés, hogy a törzsrészvények kibocsátása hogyan hat a felvásárló vállalat eredménytartalékára?
A visszatartott nyereség a vállalat azon nyeresége, amelyet nem osztalékként osztanak szét, hanem újrabefektetésre vagy a fennálló tartozások kifizetésére tartanak meg. A visszatartott nyereség döntő fontosságú a vállalat növekedése és terjeszkedése szempontjából, és bármilyen változásnak jelentős következményei lehetnek.
Amikor egy vállalat törzsrészvényt bocsát ki, lényegében tulajdonrészét adja el a nyilvánosságnak. A részvényekért cserébe a vállalat készpénzt kap, amelyet működésének vagy akvizícióinak finanszírozására fordíthat. Az új részvények kibocsátása azonban felhígítja a meglévő részvényesek tulajdonjogát, mivel százalékos tulajdonrészük a vállalatban csökken.
Az eredménytartalékra gyakorolt hatás a felvásárolt vállalat vételárától függ. Ha a vételár alacsonyabb, mint a megszerzett eszközök értéke, a különbözetet goodwillként könyvelik el a felvásárló mérlegében. A goodwill egy immateriális eszköz, amely azoknak a jövőbeni előnyöknek az értékét képviseli, amelyeket a felvásárolt vállalat a felvásárló vállalat számára nyújt. A goodwillt nem amortizálják, de évente értékvesztési vizsgálatnak vetik alá. A goodwill bármely értékvesztése közvetlenül csökkenti a felvásárló felhalmozott eredményét.
Másrészt, ha a vételár több, mint a megszerzett eszközök értéke, a különbözetet goodwill értékvesztésként könyvelik el. Ezt a veszteséget azonnal elszámolják, és csökkenti a felvásárló felhalmozott eredményét. Ebben a forgatókönyvben a törzsrészvények kibocsátása közvetlen hatással van a felvásárló felhalmozott eredményére.
Egy másik tényező, amely hatással lehet a felhalmozott eredményre, az új részvények esetleges kibocsátása a felvásárolt társaság részvényesei számára. Ezt nevezik részvénycserének, amikor a felvásárló társaság új részvényeket bocsát ki a felvásárolt társaság részvényesei számára részvényeikért cserébe. A visszatartott eredményre gyakorolt hatás az új részvények árazásától és a kibocsátott részvények számától függ. Ha az új részvényeket felárral bocsátják ki, a felhalmozott eredmény növekszik, ha viszont diszkont áron bocsátják ki őket, a felhalmozott eredmény csökken.
Összefoglalva, a törzsrészvények kibocsátása egy vállalat megvásárlása céljából jelentős hatással lehet a felvásárló vállalat felhalmozott eredményére. A hatás függ a vállalat vételárától, az új részvények lehetséges kibocsátásától és az új részvények árazásától. A vállalatoknak alaposan meg kell fontolniuk a törzsrészvények kibocsátásának következményeit, és biztosítaniuk kell, hogy az összhangban legyen hosszú távú növekedési stratégiájukkal.
A törzsrészvények kibocsátása a vállalat pénzügyi és működési tevékenységének számos aspektusát érinti:
1. Tőkeszerkezet: A törzsrészvények kibocsátása növeli a forgalomban lévő részvények számát, ami viszont hatással van a vállalat tőkeszerkezetére. A vállalat saját tőkéje vagy tulajdoni részesedése felhígul, mivel több részvényt adnak hozzá, ami hatással lehet a vállalat azon képességére, hogy a jövőben további tőkét tudjon bevonni.
2. Szavazati jogok: A törzsrészvényesek szavazati joggal rendelkeznek a vállalat működésében és döntéshozatalában. Több törzsrészvény kibocsátása felhígítja a meglévő részvényesek szavazati jogát.
3. Osztalékfizetés: A törzsrészvényesek jogosultak osztalékra, amikor a vállalat nyereséget hirdet. Több törzsrészvény kibocsátása csökkenti az egy részvényre jutó nyereséget, ami hatással lehet a meglévő részvényeseknek történő osztalékfizetésre.
4. Piaci megítélés: A törzsrészvények kibocsátása befolyásolhatja a vállalat pénzügyi helyzetének és jövőbeli kilátásainak piaci megítélését. Ha a befektetők úgy érzékelik, hogy a vállalat több részvényt bocsát ki, hogy tőkét vonjon be a veszteségek fedezésére vagy kockázatos vállalkozások finanszírozására, az negatívan befolyásolhatja a vállalat részvényárfolyamát.
5. Adósság/saját tőke arány: A törzsrészvények kibocsátása hatással lehet a vállalat adósság/saját tőke arányára, amely a vállalat tőkeáttételének mérőszáma. Ha a vállalat több saját tőkét bocsát ki, az csökkenti a saját tőkéhez viszonyított adósságállományt, ami javíthatja a vállalat hitelképességét és hitelfelvételi képességét a jövőben.
Összességében a törzsrészvények kibocsátása a részvénykibocsátás céljától és időzítésétől függően pozitív és negatív hatással is lehet a vállalat pénzügyi helyzetére és kilátásaira.
A törzsrészvények hozzáadódnak az eredménytartalékhoz. Az eredménytartalék a vállalat nettó nyereségének azt a részét jelenti, amelyet nem osztalékként osztanak szét a részvényesek között, hanem megtartják az üzleti tevékenységbe történő újbóli befektetésre. A törzsrészvények viszont a részvényesek által a vállalat részvényeinek tulajdonjogáért cserébe befektetett pénzösszeget jelentik. Amikor egy vállalat új törzsrészvényeket bocsát ki, a bevételt általában hozzáadják az eredménytartalékhoz, hogy tükrözze a vállalat saját tőkéjének növekedését. Ezzel szemben, amikor egy vállalat törzsrészvényeket vásárol vissza, a visszavásárlás költségét levonják az eredménytartalékból, hogy tükrözze a vállalat saját tőkéjének csökkenését. Összefoglalva, a törzsrészvények kibocsátása növeli az eredménytartalékot, míg a törzsrészvények visszavásárlása csökkenti az eredménytartalékot.
A felhalmozott nyereség az a nyereség, amelyet egy vállalat felhalmozott és idővel megtartott ahelyett, hogy osztalékként felosztotta volna a részvényesek között. Egy akvizíciós forgatókönyvben a felvásárló vállalat tulajdonjogot szerez a felvásárolt vállalat felhalmozott nyereségén.
A felhalmozott nyereség kezelése akvizíció esetén az ügylet szerkezetétől függ. Ha a felvásárlást részvényvásárlásként strukturálják, a felvásárló társaság tulajdonába kerül a felvásárolt társaság összes eszköze, beleértve a felhalmozott nyereséget is. A felvásárolt társaság eredménytartaléka az átvevő társaság eredménytartalékának részévé válik, és az átvevő társaság vállalja a felelősséget az eredménytartalékkal kapcsolatos adókötelezettségekért.
Ha a felvásárlást eszközvásárlásként strukturálják, a felvásárló társaság csak a felvásárolt társaság egyes eszközeit vásárolja meg, és az eredménytartalék a felvásárolt társaságnál marad. Ebben az esetben a felvásárolt társaság eredménytartaléka nem kerül át az átvevő társasághoz, és a felvásárolt társaság marad felelős az eredménytartalékkal kapcsolatos adókötelezettségekért.
Érdemes megjegyezni, hogy bizonyos esetekben a felvásárló társaság dönthet úgy, hogy a felvásárolt társaság visszatartott eredményének egy részét osztalékként felosztja a részvényesek között. Ezt a döntést a felvásárló társaság vezetése hozná meg, és számos tényezőtől függne, beleértve a visszatartott nyereség nagyságát, a felvásárló társaság pénzügyi helyzetét és osztalékpolitikáját.