A warrantok a vállalatok által tőkebevonásra használt népszerű pénzügyi eszközök. A warrant egy olyan származtatott értékpapír, amely jogot biztosít a tulajdonosnak arra, hogy egy vállalat részvényeit egy meghatározott időn belül előre meghatározott áron megvásárolja. A warrantok adózása összetett lehet, és a vállalatoknak tisztában kell lenniük az adóvonzatokkal, mielőtt kibocsátják őket. Ez a cikk a vállalat által kibocsátott warrantok adózási következményeit tárgyalja.
A warrantok kibocsátásának első adóvonzata az adóköteles jövedelem kiszámítása. Amikor egy vállalat warrantokat bocsát ki, készpénzt vagy más ellenértéket kap a vállalat részvényeinek egy későbbi időpontban történő megvásárlásának jogáért cserébe. Ez a készpénz vagy más ellenérték a társaság adóköteles jövedelme. Az adóköteles jövedelem összege megegyezik a kibocsátott warrantok valós piaci értékével, csökkentve a kibocsátással kapcsolatban felmerült költségekkel.
A warrantok kibocsátásának második adóvonzata maguknak a warrantoknak a kezelése. A warrantok tőkeeszköznek minősülnek, és az eladásukból vagy visszaváltásukból származó nyereség vagy veszteség tőkenyereségadó hatálya alá tartozik. A hosszú távú tőkenyereség (azaz az egy évnél hosszabb ideig birtokolt eszközök eladásából származó nyereség) adókulcsa általában alacsonyabb, mint a közönséges jövedelem adókulcsa. Ha azonban a vállalat egy évnél rövidebb ideig tartja a warrantokat, minden nyereség vagy veszteség a rendes jövedelemadó-kulcsok alá tartozik.
A warrantok kibocsátásának harmadik adóvonzata a vállalat adóalapjára gyakorolt hatás. Amikor egy társaság warrantokat bocsát ki, kaphat készpénzt vagy más ellenértéket, amely nem azonnal adóköteles. A társaságnak a mögöttes részvények adóalapját azonban a kapott ellenérték összegével módosítják. Ez a kiigazítás hatással lehet a társaság adókötelezettségére, ha a jövőben nyereséggel vagy veszteséggel adja el a mögöttes részvényeket.
Végül, a warrantok kibocsátásának negyedik adózási következménye a warrantok kezelése, ha azok érvénytelenül járnak le. Ha egy warrant lehívás nélkül jár le, a társaság jogosult lehet a warrantért kapott ellenérték összegével megegyező levonásra. Ez a levonás beszámíthatja a warrant lejáratának évében keletkező adóköteles jövedelmet.
Összefoglalva, a warrantok kibocsátása jelentős adóvonzatokkal járhat a vállalatok számára. A váratlan adókötelezettségek elkerülése érdekében elengedhetetlen, hogy a warrantok kibocsátása előtt tisztában legyenek a warrantok adózásával. A vállalatoknak konzultálniuk kell egy adószakértővel, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy megértették a warrantok kibocsátásának adóvonzatait, és hogy olyan adótervet dolgozzanak ki, amely minimalizálja adókötelezettségüket.
A warrant lehívásakor általában a lehívási ár (az az ár, amelyen a mögöttes részvényt megvásárolhatja) és a mögöttes részvény lehíváskori valós piaci értéke közötti különbség után kell adót fizetnie. Ezt a különbséget nevezik „alkuelemnek”.
Az alkuelem rendes jövedelemnek minősül, és szövetségi és állami jövedelemadó, valamint társadalombiztosítási és egészségügyi adó (ha alkalmazható) terheli. Az Ön által fizetendő adók pontos összege az Ön egyéni adózási helyzetétől függ, beleértve az Ön jövedelmi szintjét és adókategóriáját.
Az akciós elem után fizetendő adókon kívül tőkenyereségadó is terhelheti Önt, ha a mögöttes részvényt nyereséggel adja el. Az Önt terhelő tőkenyereségadó összege attól függ, hogy mennyi ideig tartja a részvényt az eladás előtt, valamint az Ön egyéni adózási helyzetétől.
Fontos megjegyezni, hogy a warrantokra vonatkozó adószabályok összetettek lehetnek, és a konkrét adóvonzatok a warrant feltételeitől és az Ön egyéni adózási helyzetétől függnek. A warrant lehívása előtt mindig érdemes konzultálni egy adószakértővel, hogy megbizonyosodjon arról, hogy megértette az adóvonzatokat, és ennek megfelelően tudjon tervezni.
A warrantok olyan pénzügyi eszközök, amelyek jogot biztosítanak a tulajdonosnak arra, hogy meghatározott időn belül meghatározott számú részvényt vásároljon egy vállalat részvényeiből egy meghatározott áron. A warrantok számviteli kezelése attól függ, hogy a saját tőke vagy a kötelezettségek közé sorolják-e őket.
Ha a warrantokat saját tőkeként sorolják be, akkor azokat a mérleg saját tőke részében mutatják ki. A warrantok valós értékét a befizetett tőkepótlékok között tartják nyilván, amely a saját tőke részét képezi. Ha a warrantokat egy finanszírozási tranzakció részeként bocsátották ki, a warrantok értékesítéséből származó bevételt szintén a befizetett tőkeként kell elszámolni.
Másrészt, ha a warrantokat kötelezettségként sorolják be, akkor azokat kötelezettségként mutatják ki a mérlegben. A warrantok valós értékét kötelezettségként tartják nyilván, és minden beszámolási időszakban kiigazítják, amíg a warrantok lehívásra nem kerülnek, vagy le nem járnak.
A warrantok számviteli kezelése magában foglalja a valós értékben bekövetkező változások megjelenítését is. Ha a warrantok saját tőkeként vannak besorolva, a valós értékükben bekövetkező változásokat a mérleg saját tőke részében kell elszámolni. Ha a warrantok kötelezettségként vannak besorolva, a valós értékükben bekövetkező változásokat az eredménykimutatásban számolják el nyereségként vagy veszteségként.
Összefoglalva, a warrantok számviteli kezelése attól függ, hogy saját tőkeként vagy kötelezettségként vannak-e besorolva. Ha saját tőkeként vannak besorolva, akkor a mérleg saját tőke részében jelennek meg, míg ha kötelezettségként vannak besorolva, akkor kötelezettségként jelennek meg a mérlegben. Emellett a warrantok valós értékében bekövetkező változásokat a besorolástól függően eltérő módon kell elszámolni.