A vállalati bónuszok esetében sok vállalat nem tudja, hogy milyen adóvonzata van annak, ha ilyen jutalmakat kínálnak alkalmazottaiknak. Különösen az foglalkoztatja őket, hogy a bónuszok levonható költségnek minősülnek-e az adózás szempontjából. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, és megvizsgáljuk, mit jelent ez a vállalkozások számára.
Mindenekelőtt fontos megérteni, hogy az IRS a bónuszokat a kompenzáció egyik formájának tekinti. Mint ilyenek, általában üzleti költségként levonhatók. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalat bónuszokat ad alkalmazottainak, akkor jellemzően leírhatja a kiadást az adóbevallásában.
Van azonban néhány fontos fenntartás, amelyet figyelembe kell venni. Például az IRS korlátozza a bizonyos alkalmazottak esetében levonható kompenzáció összegét. Konkrétan, az „érintett munkavállalóknak” minősülő alkalmazottak esetében a vállalatok évente legfeljebb 1 millió USD összegű kompenzációt vonhatnak le. Ez magában foglalja a fizetéseket, bónuszokat és a kompenzáció egyéb formáit.
Ezenkívül vannak bizonyos szabályok és előírások, amelyeket be kell tartani annak érdekében, hogy a bónuszok levonható költségnek minősüljenek. Például a bónuszokat ugyanabban az évben kell odaítélni, amikor megkeresik őket ahhoz, hogy levonhatóak legyenek. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalat az előző évben végzett munkáért bónuszokat ad, a kiadást csak a következő adóévben vonhatja le.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a bónuszoknak ésszerűnek és szokásosnak kell lenniük ahhoz, hogy levonhatónak minősüljenek. Ha egy vállalat olyan bónuszokat ad, amelyek túlzottnak minősülnek, az az IRS-nél vörös zászlót vethet fel, és ellenőrzéshez vagy büntetéshez vezethet. Ennek eredményeképpen fontos, hogy a vállalatok alaposan mérlegeljék a bónuszokkal kapcsolatos megközelítésüket, és biztosítsák, hogy azok összhangban legyenek az iparági normákkal.
Összefoglalva, bár a vállalati bónuszok általában adóügyi szempontból levonható költségnek minősülnek, vannak fontos szabályok és előírások, amelyeket figyelembe kell venni. A vállalatoknak szorosan együtt kell működniük a számviteli és jogi csapataikkal annak biztosítása érdekében, hogy minden vonatkozó törvénynek és előírásnak megfeleljenek, amikor bónuszokat adnak alkalmazottaiknak. Átgondolt és stratégiai megközelítéssel a vállalkozások biztosíthatják, hogy úgy tudják jutalmazni alkalmazottaikat, hogy közben az adókedvezményeket is maximalizálják.
Ahhoz, hogy a bónuszok adózási szempontból levonhatók legyenek, abban az adóévben kell kifizetni őket, amelyben felhalmozódtak. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalat az egyik adóév végén elhatárol egy bónuszkiadást, de csak a következő évben fizeti ki a bónuszt, a kiadás nem vonható le az előző évi adóbevallásban. Ezenkívül a bónusznak ésszerűnek és a vállalkozás számára szükségesnek kell lennie, és az adóhatóság szemében nem tekinthető túlzottnak vagy ésszerűtlennek. Fontos, hogy a vállalkozások megfelelően dokumentálják és elszámolják a bónuszkiadásokat annak érdekében, hogy azok adólevonásra jogosultak legyenek.
Igen, a bónuszok a kompenzációs kiadások részét képezik. A javadalmazási költségek mindazokat a költségeket jelentik, amelyeket egy vállalat az alkalmazottai munkájának kifizetése során visel. Ide tartoznak a fizetések, a bérek, a juttatások és a bónuszok. A bónuszok a változó javadalmazás egy formája, amelyet gyakran arra használnak, hogy a munkavállalókat bizonyos célok vagy célkitűzések elérésére ösztönözzék. Ezek a bónuszok kifizethetők készpénzben vagy más kompenzációs formákban, például részvényopciókban vagy további szabadságban.
A számvitelben a bónuszokat akkor könyvelik el költségként, amikor a munkavállaló kiérdemli azokat. Ez azt jelenti, hogy a vállalat akkor jeleníti meg a ráfordítást a pénzügyi kimutatásaiban, amikor a munkavállaló teljesíti a bónuszhoz szükséges konkrét feltételeket. Ez jellemzően akkor következik be, amikor a munkavállaló elér bizonyos teljesítménycélokat, vagy a vállalat elér bizonyos pénzügyi célokat.
A vállalatok számára fontos, hogy pontosan nyomon kövessék a javadalmazási kiadásaikat annak biztosítása érdekében, hogy hatékonyan gazdálkodjanak a költségeikkel. Ez magában foglalja a bónuszok és a változó javadalmazás egyéb formáinak nyomon követését, amelyek hatással lehetnek a vállalat eredményére. A vállalatok különböző kompenzációs modelleket is alkalmazhatnak, például nyereségrészesedést vagy jutalékalapú struktúrákat, amelyek hatással lehetnek a bónuszok kiszámítására és költségként való elszámolására.
Számos olyan költség van, amely nem levonható a vállalatok számára az adóból. Ezek közé tartoznak a következők:
1. Személyi jellegű kiadások: Minden olyan kiadás, amely személyes okokból merül fel, nem levonható a társaságok számára. Például, ha egy társaság fizeti alkalmazottainak személyes költségeit, például a bérleti díj vagy a jelzáloghitel fizetését, ezek a kiadások nem vonhatók le az adóból.
2. Politikai hozzájárulások: A vállalatok nem vonhatják le a politikai jelölteknek vagy szervezeteknek nyújtott hozzájárulásokat. Ez magában foglalja a politikai akcióbizottságoknak (PAC) nyújtott hozzájárulásokat is.
3. Bírságok és büntetések: A kormányzati szervek által a vállalatra kiszabott bírságok vagy büntetések nem vonhatók le az adóból. Ez magában foglalja a hatósági jogsértésekért, például környezetvédelmi vagy munkahelyi biztonsági jogsértésekért kiszabott bírságokat.
4. Bizonyos hitelek kamatai: A nem üzleti célokra felhasznált hitelek kamatköltségei, például a társaság tisztségviselői által felvett személyes hitelek, nem vonhatók le az adóból.
5. Bizonyos reprezentációs költségek: Míg egyes reprezentációs költségek, például az üzleti megbeszélésekhez és a munkavállalói rendezvényekhez kapcsolódó költségek levonhatók az adóból, a „pazarlónak vagy extravagánsnak” minősülő reprezentációs költségek nem vonhatók le az adóból. Ide tartoznak az olyan kiadások, mint a sporteseményeken a luxus páholyokba való beülések vagy az extravagáns vacsorák.
Fontos, hogy a vállalatok tisztában legyenek ezekkel a költségekkel, amelyek nem vonhatók le az adóból, mivel ezek levonása az adóbevallásban büntetést és kamatterheket vonhat maga után az IRS-től.