A 2002. évi Sarbanes-Oxley-törvényt, más néven a nyilvános vállalatok számviteli reformjáról és a befektetők védelméről szóló törvényt a 2000-es évek elején bekövetkezett vállalati botrányokra – például az Enron és a WorldCom botrányaira – válaszul hozták. A törvény célja a vállalati elszámoltathatóság és átláthatóság javítása volt, ezáltal helyreállítva a befektetők bizalmát a pénzügyi beszámolók integritásában. A Sarbanes-Oxley-törvény jelentős hatást gyakorolt az amerikai vállalkozásokra, pozitív és negatív következményekkel egyaránt.
A Sarbanes-Oxley-törvény egyik pozitív hatása a pénzügyi beszámolók átláthatóságának növekedése. Ezt azáltal érték el, hogy a nyilvános vállalatoknak hatékony belső ellenőrzéseket és eljárásokat kell létrehozniuk és fenntartaniuk a pénzügyi beszámolásra vonatkozóan. A törvény létrehozta a Könyvvizsgálói Szakmát felügyelő és a könyvvizsgálat minőségére vonatkozó szabványokat érvényesítő Public Company Accounting Oversight Boardot (PCAOB) is. Ezek az intézkedések javították a pénzügyi kimutatások pontosságát és megbízhatóságát, ami növelte a befektetők bizalmát és csökkentette a csalás kockázatát.
A Sarbanes-Oxley-törvényhez kapcsolódó megnövekedett szabályozási terhek és megfelelési költségek azonban sok, különösen a kisebb vállalkozások számára kihívást jelentettek. A törvény értelmében a nyilvános vállalatoknak a korábbinál több információt kell közzétenniük, és szigorúbb jelentéstételi követelményeknek kell megfelelniük. Ez a törvénynek való megfelelés mind pénzben, mind időben megnövekedett költségeket eredményezett a vállalkozások számára. Egyesek azzal érveltek, hogy ezek a költségek meghaladták a megnövekedett átláthatóság előnyeit.
A Sarbanes-Oxley törvény másik hatása a vállalati vezetők és igazgatósági tagok fokozott felelőssége. A törvény megköveteli tőlük, hogy személyesen igazolják a pénzügyi kimutatások pontosságát, és büntetőjogi szankciókat szab ki a hamis igazolásokért. Ennek eredményeképpen nagyobb hangsúlyt kapott a vállalatirányítás és az elszámoltathatóság, ami hozzájárult a jövőbeli vállalati botrányok megelőzéséhez.
Összességében a Sarbanes-Oxley törvény jelentős hatással volt az amerikai vállalkozásokra. Noha növelte a pénzügyi beszámolás átláthatóságát és javította a vállalati elszámoltathatóságot, a szabályozási terhek és a megfelelési költségek növekedését is eredményezte. A törvény segített helyreállítani a befektetők bizalmát a pénzügyi beszámolók integritásában, és nagyobb hangsúlyt fektetett a vállalatirányításra és az elszámoltathatóságra.
A Sarbanes-Oxley-törvény (SOX) legjelentősebb eredménye az volt, hogy új szabályozási keretet hozott létre az Egyesült Államokban a nyilvánosan jegyzett vállalatok számára. A törvényt egy sor nagy horderejű vállalati botrányra – mint például az Enron és a WorldCom – válaszul hozták, amelyek több milliárd dolláros veszteséget okoztak a befektetőknek és a munkavállalóknak.
A SOX számos intézkedést vezetett be a vállalatirányítás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása érdekében. Például előírta a vállalatok számára, hogy hozzanak létre és tartsanak fenn belső ellenőrzéseket a pénzügyi beszámolás felett, és hozzanak nyilvánosságra minden lényeges hiányosságot ezekben az ellenőrzésekben. Azt is előírta, hogy a vezérigazgatók és a pénzügyi igazgatók igazolják a pénzügyi kimutatások pontosságát, és növelte a csalárd tevékenységekért kiszabható büntetéseket. Emellett a SOX létrehozta a Public Company Accounting Oversight Boardot (PCAOB), amely felügyeli a könyvvizsgálói szakmát, és biztosítja, hogy a könyvvizsgálók munkájuk során függetlenek és objektívek legyenek.
Összességében a SOX mélyreható hatással volt a vállalati kultúrára és a szabályozásra az Egyesült Államokban. Segített helyreállítani a befektetők bizalmát, javította a pénzügyi beszámolók pontosságát, és emelte a vállalatirányítási normákat. Egyes kritikusok azonban azzal érvelnek, hogy a törvény jelentős terhet ró a vállalatokra, és elriaszthatja őket attól, hogy tőzsdére lépjenek vagy az amerikai tőzsdén jegyzettek maradjanak. Mindazonáltal a SOX továbbra is a tőzsdén jegyzett vállalatokra vonatkozó amerikai szabályozási rendszer sarokköve marad.
A Sarbanes-Oxley Act (SOX) egy 2002-ben elfogadott szövetségi törvény, amelynek célja, hogy javítsa a nyilvános vállalatok pénzügyi beszámolóinak pontosságát és megbízhatóságát. A törvényt egy sor vállalati botrányra – mint például az Enron és a WorldCom – válaszul léptették életbe, amelyek megingatták a közvélemény pénzügyi rendszerbe vetett bizalmát. A SOX számos rendelkezést vezetett be, de az egyik legnagyobb hatású a 404. szakasz volt, amely előírja, hogy az állami vállalatoknak hatékony belső kontrollrendszert kell bevezetniük és fenntartaniuk a pénzügyi beszámolás felett.
A SOX 404. szakasza előírja, hogy a nyilvános vállalatoknak évente értékelniük kell a pénzügyi beszámolással kapcsolatos belső kontrolljaikat, és jelentést kell készíteniük e kontrollok hatékonyságáról. A jelentést a vállalat vezérigazgatójának és pénzügyi igazgatójának kell hitelesítenie, és a kontrollok lényeges hiányosságait nyilvánosságra kell hozni a befektetők számára. Ez a rendelkezés jelentős hatással volt az állami vállalatokra, mivel megköveteli tőlük, hogy jelentős erőforrásokat fordítsanak a belső kontrollok értékelésére és fenntartására.
A 404. szakasz végrehajtása megnövekedett költségeket eredményezett az állami vállalatok számára, mivel új számviteli rendszerekbe kellett beruházniuk, további személyzetet kellett felvenniük, és szigorúbb ellenőrzéseket kellett végezniük. Ugyanakkor a pénzügyi beszámolók pontosságának és átláthatóságának javulásához is vezetett, ami hozzájárult a közvélemény pénzügyi rendszerbe vetett bizalmának helyreállításához. Összességében a 404. szakasz jelentős hatással volt az állami vállalatokra, és széles körben a SOX egyik legfontosabb rendelkezésének tekintik.