A vállalati pénzügyek világában a pénzügyi mutatókat egy vállalat egészségének és teljesítményének értékelésére használják. Két általánosan használt mutató a kamatfedezeti arány és a befektetett eszközök és hosszú lejáratú kötelezettségek aránya. Bár mindkét mutató betekintést nyújt egy vállalat pénzügyi helyzetébe, a vállalat pénzügyi egészségének különböző aspektusait mérik.
A kamatfedezeti mutató azt méri, hogy a vállalat mennyire képes fizetni a fennálló adósságok kamatkiadásait. Ezt úgy számítják ki, hogy a vállalat kamat- és adófizetés előtti eredményét (EBIT) elosztják a kamatkiadással. A magasabb kamatfedezeti arány azt jelzi, hogy a vállalatnak több jövedelme áll rendelkezésre a kamatkiadások fedezésére. Ez az arány fontos a hitelezők és a befektetők számára, mivel azt jelzi, hogy a vállalat képes-e teljesíteni adósságkötelezettségeit.
Másrészt a befektetett eszközök és a hosszú lejáratú kötelezettségek aránya azt méri, hogy a vállalat képes-e a hosszú lejáratú adósságát a befektetett eszközeiből visszafizetni. A befektetett eszközök olyan eszközök, amelyeket nem lehet könnyen készpénzre váltani, mint például az ingatlanok, gépek és berendezések. Ezt a mutatót úgy számítják ki, hogy a vállalat befektetett eszközeit elosztják a hosszú lejáratú kötelezettségeivel. A magasabb arány azt jelzi, hogy a vállalatnak több befektetett eszköze van a hosszú lejáratú kötelezettségek fedezésére. Ez a mutató fontos a hitelezők és a befektetők számára, mivel jelzi a vállalat képességét a hosszú távú adósságok visszafizetésére.
Bár mindkét mutató fontos mutatója egy vállalat pénzügyi egészségének, mégis különböző dolgokat mérnek. A kamatfedezeti mutató arra összpontosít, hogy a vállalat képes-e fizetni a kamatkiadásait, míg a befektetett eszközök és a hosszú lejáratú kötelezettségek aránya arra összpontosít, hogy a vállalat képes-e törleszteni a hosszú lejáratú adósságait. Előfordulhat, hogy egy vállalatnak erős a kamatfedezeti mutatója, de gyenge a befektetett eszközök és a hosszú lejáratú kötelezettségek aránya, ami azt jelzi, hogy a vállalat képes fizetni a kamatkiadásait, de nehezen tudja visszafizetni a hosszú lejáratú adósságait.
Összefoglalva, fontos, hogy a befektetők és a hitelezők több pénzügyi mutatót is figyelembe vegyenek, amikor egy vállalat pénzügyi egészségét értékelik. Bár a kamatfedezeti mutató és a befektetett eszközök és a hosszú lejáratú kötelezettségek aránya egyaránt értékes információt nyújt, a vállalat pénzügyi helyzetének különböző aspektusait mérik. Több mutató elemzésével a befektetők és a hitelezők átfogóbb képet kaphatnak egy vállalat pénzügyi helyzetéről, és megalapozottabb befektetési döntéseket hozhatnak.
A befektetett eszközök fedezeti aránya egy olyan pénzügyi mutatószám, amely azt értékeli, hogy egy vállalat képes-e hosszú távú adósságát a befektetett eszközeiből visszafizetni. Azt méri, hogy a vállalat befektetett eszközeinek mekkora hányada használható fel a fennálló hosszú lejáratú adósságkötelezettségek fedezésére.
A befektetett eszközök fedezeti hányadát úgy számítják ki, hogy a vállalat összes befektetett eszközét elosztják az összes hosszú lejáratú adóssággal. A befektetett eszközök fedezeti arányának képlete a következő:
A befektetett eszközök fedezeti aránya = összes befektetett eszköz / összes hosszú lejáratú adósság
A számítás eredménye azt mutatja, hogy a vállalat befektetett eszközei hányszor tudják fedezni a hosszú lejáratú adósságát. Például, ha egy vállalat befektetett eszközök fedezeti mutatója 2,5, ez azt jelenti, hogy a befektetett eszközei 2,5-szer nagyobbak, mint a hosszú lejáratú adósságállománya.
A magasabb befektetett eszközök fedezeti aránya azt jelzi, hogy a vállalat erősebben képes hosszú távú adósságkötelezettségeit visszafizetni. Ez azért van így, mert a vállalat nagyobb arányban rendelkezik olyan befektetett eszközökkel, amelyeket el lehet adni vagy biztosítékként lehet felhasználni annak érdekében, hogy az adósság visszafizetésére felhasználható készpénzt termeljen.
Ezzel szemben az alacsony befektetett eszközök fedezeti aránya azt jelzi, hogy a vállalatnak nehézségei lehetnek a hosszú távú adósságkötelezettségeinek visszafizetésében. Ennek oka lehet a befektetett eszközök hiánya vagy a hosszú lejáratú adósságok magas szintje.
Összességében a befektetett eszközök fedezeti aránya fontos pénzügyi mutatószám, amelyet a befektetők, a hitelezők és más érdekelt felek arra használnak, hogy értékeljék a vállalat pénzügyi egészségét és képességét a hosszú távú adósságkötelezettségek teljesítésére.
Nem, az adósságszolgálati fedezeti mutató (DSCR) és a kamatfedezeti mutató (ICR) nem ugyanaz. A DSCR egy olyan pénzügyi mérőszám, amelyet egy vállalat azon képességének mérésére használnak, hogy a működési bevétel alapján képes-e fizetni adósságkötelezettségeit, beleértve a tőkét és a kamatokat is. A DSCR kiszámításának képlete a következő:
DSCR = működési bevétel / teljes adósságszolgálat
Másrészt az ICR egy olyan pénzügyi mutatószám, amely azt méri, hogy egy vállalat mennyire képes a működési bevétele alapján fizetni a kamatkiadásait. Az ICR kiszámításának képlete a következő:
ICR = Működési bevétel / kamatkiadás
Bár mindkét mutatót a vállalat pénzügyi helyzetének értékelésére használják, a DSCR a tőke- és kamatfizetéseket is figyelembe veszi, míg az ICR csak a kamatfizetéseket. Ezért a DSCR az ICR-hez képest átfogóbb képet nyújt egy vállalat adósságtörlesztési képességéről.
A kamatfedezeti mutató egy olyan pénzügyi mutató, amely a vállalat azon képességét méri, hogy mennyire képes fizetni az adósságai után járó kamatokat. Ezt úgy számítják ki, hogy a vállalat kamat- és adófizetés előtti eredményét (EBIT) elosztják a kamatkiadással. Más szóval azt méri, hogy a vállalat működési bevétele hányszor képes fedezni a kamatfizetéseket.
A kamatfedezeti mutató azért fontos, mert jelzi a vállalat pénzügyi egészségi állapotát és azt, hogy képes-e teljesíteni adósságkötelezettségeit. A magasabb kamatfedezeti arány azt jelzi, hogy a vállalat elegendő bevételt termel ahhoz, hogy fedezze kamatkiadásait, és ezért kevésbé kockázatos befektetni. Másfelől az alacsonyabb kamatfedezeti arány arra utal, hogy a vállalat nehezen tudja teljesíteni adósságkötelezettségeit, és fennállhat a hitelek nem teljesítésének kockázata.
A hitelezők és a befektetők gyakran használják a kamatfedezeti arányt egy vállalat hitelképességének és pénzügyi stabilitásának értékeléséhez. A magas kamatfedezeti aránnyal rendelkező vállalatot általában biztonságosabb befektetésnek tekintik, míg az alacsony kamatfedezeti aránnyal rendelkező vállalat nehezen juthat finanszírozáshoz, vagy magasabb kamatot kell fizetnie adósságai után. Ezért a vállalatoknak törekedniük kell az egészséges kamatfedezeti arány fenntartására, hogy bizonyítsák az adósságkezelésre és a pénzügyi stabilitás fenntartására való képességüket.