A vállalkozás működtetése költséges vállalkozás, és az egyik legnagyobb rejtett költség a béradó és a munkáltatói hozzájárulás. Ezekre az adókra és járulékokra a társadalombiztosítás, a Medicare, a munkanélküliségi biztosítás és más kormányzati programok finanszírozásához van szükség. Ugyanakkor jelentős terhet jelenthetnek mindenféle méretű vállalkozás számára, különösen a kisvállalkozások számára.
A bérszámfejtési adó a munkavállalóknak fizetett bérekre kivetett adó, amely magában foglalja mind a munkáltatói, mind a munkavállalói részt. A bérszámfejtési adó munkáltatói része 6,2% a társadalombiztosításra és 1,45% a Medicare-re, míg a munkavállalói rész szintén 6,2% a társadalombiztosításra és 1,45% a Medicare-re. Ez azt jelenti, hogy minden kifizetett dollár bér után a munkáltatónak további 7,65% béradót kell fizetnie.
A munkáltatóknak a béradón kívül az állami és szövetségi munkanélküliségi biztosítási programokhoz is hozzá kell járulniuk. A hozzájárulás összege államonként változik, és az alkalmazottak számától és a kifizetett bérek összegétől függ. Ez a hozzájárulás gyorsan összeadódhat, különösen, ha a vállalkozásban nagy a fluktuáció.
A munkáltatói hozzájárulás másik rejtett költsége a munkavállalók egészségbiztosításának költsége. Bár a törvény nem írja elő, sok vállalkozás úgy dönt, hogy a munkavállalók vonzása és megtartása érdekében egészségbiztosítást kínál. Az egészségbiztosítás költségei jelentősek lehetnek, különösen a kisvállalkozások számára, amelyek nem rendelkeznek a nagyobb vállalatok tárgyalási erejével.
Végül vannak más, kevésbé ismert munkáltatói hozzájárulások is, mint például a munkavállalói kártérítési és rokkantsági biztosítási programokhoz való hozzájárulás. Ezek a hozzájárulások szintén gyorsan összeadódhatnak, és jelentős terhet jelenthetnek a kisvállalkozások számára.
Összefoglalva, a bérszámfejtési adó és a munkáltatói hozzájárulások a vállalkozás működtetésének jelentős rejtett költségei. Bár szükségesek a fontos kormányzati programok finanszírozásához, mégis terhet jelenthetnek minden méretű vállalkozásnak, különösen a kisvállalkozásoknak. Üzlettulajdonosként fontos, hogy megértse ezeket a költségeket, és figyelembe vegye őket a költségvetésében és az árképzési stratégiájában.
Igen, a bérszámfejtési adók megoszlanak a munkáltató és a munkavállaló között. A munkáltató és a munkavállaló egyaránt felelős a törvény által előírt bérszámfejtési adók egy részének megfizetéséért. A munkáltató és a munkavállaló között megosztott bérszámfejtési adók közé tartoznak a társadalombiztosítási adók, a Medicare-adók és a szövetségi munkanélküliségi adók.
A társadalombiztosítási adók esetében a munkáltató és a munkavállaló a munkavállaló bérének 6,2%-át fizeti egy bizonyos határig, amelyet évente kiigazítanak. A Medicare-adó esetében a munkáltató és a munkavállaló a munkavállaló bérének 1,45%-át fizeti, felső határ nélkül. Ezen adókon kívül a munkáltatóknak szövetségi munkanélküliségi adót is kell fizetniük, amelyet az állami munkanélküliségi biztosítási programok finanszírozására használnak fel.
Fontos, hogy a munkáltatók pontosan kiszámítsák és visszatartsák a béradót a munkavállalóik fizetéséből, és rendszeresen utalják a megfelelő összegeket a kormánynak. Ennek elmulasztása büntetéseket és bírságokat vonhat maga után. A munkavállalóknak is rendszeresen át kell nézniük a fizetési csekkeket, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a megfelelő összegeket tartják vissza a béradót illetően.
A munkáltatói hozzájárulások nem adókötelesek, mivel a munkavállaló juttatási csomagjának részét képezik. A járulékokat a munkáltató a munkavállaló nevében, egyfajta kompenzációként fizeti, de a rendes jövedelemtől eltérően nem terheli őket jövedelem- vagy bérszámfejtési adó. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatói hozzájárulások nem csökkentik a munkavállaló otthoni fizetését, és felhasználhatók nyugdíj-megtakarítási tervek, egészségbiztosítás vagy egyéb munkavállalói juttatások finanszírozására.
A munkáltatói hozzájárulások elsősorban azért nem adókötelesek, mert a munkáltató a tehetséges munkavállalók vonzása és megtartása érdekében teszi őket. Azáltal, hogy a munkáltatók átfogó juttatási csomagot kínálnak, amely magában foglalja a nyugdíjprogramhoz vagy más juttatásokhoz való hozzájárulást, a munkáltatók vonzóvá tehetik és megtarthatják a képzett munkavállalókat, akik átfogó kompenzációs csomagot keresnek.
Emellett az adótörvénykönyv ösztönzi a munkáltatókat arra, hogy juttatásokat kínáljanak munkavállalóiknak. Például a 401(k) programhoz való hozzájárulások a munkáltató számára adólevonhatóak, ami arra ösztönzi őket, hogy ezt a juttatást biztosítsák munkavállalóiknak. Azáltal, hogy a munkáltatók ilyen juttatásokat kínálnak, pénzt takaríthatnak meg az adókon, miközben értékes juttatásokat nyújtanak alkalmazottaiknak.
Összefoglalva, a munkáltatói hozzájárulások nem adókötelesek, mivel azokat a munkavállaló juttatási csomagjának részének tekintik, és a munkáltató a tehetséges munkavállalók vonzása és megtartása érdekében teszi. A munkáltatókat az adótörvénykönyv is arra ösztönzi, hogy ezeket a juttatásokat nyújtsák, ami adómegtakarítást jelenthet számukra, miközben értékes juttatásokat nyújtanak munkavállalóiknak.
A munkáltatói hozzájárulás lehet adózás előtti vagy utáni, attól függően, hogy milyen típusú hozzájárulásról van szó. A legtöbb munkáltatói hozzájárulás a nyugdíjprogramokhoz, például a 401(k) programokhoz, adózás előtti alapon történik. Ez azt jelenti, hogy a hozzájárulásokat a munkavállaló bruttó fizetéséből vonják le az adók visszatartása előtt, ami ténylegesen csökkenti a munkavállaló adóköteles jövedelmét.
Egyes munkáltatói hozzájárulások azonban adózás utáni alapon is teljesíthetők, mint például a Roth 401(k) programhoz való hozzájárulás. Ebben az esetben a hozzájárulások adózás utáni dollárból történnek, így nem csökkentik a munkavállaló tárgyévi adóköteles jövedelmét. A Roth 401(k) programból történő minősített kifizetések azonban adómentesek, beleértve mind a befizetéseket, mind a befektetési hozamokat.
Fontos megjegyezni, hogy a munkáltatói hozzájárulások mindig bizonyos korlátok alá esnek, amelyek a program típusától és más tényezőktől függően változhatnak. A munkavállalóknak a munkáltatójukkal kell egyeztetniük, vagy pénzügyi tanácsadóval kell konzultálniuk a munkáltatói hozzájárulásokra vonatkozó konkrét szabályok és korlátok meghatározása érdekében.