Amikor pénzfelvételről van szó, többféle jogi dokumentum is szóba jöhet. A hitelezési ügyletek során használt két leggyakoribb dokumentum a váltó és a biztosítéki szerződés. Mindkét dokumentum fontos és különböző célokat szolgál a hitelezési folyamatban.
A váltó olyan jogi dokumentum, amely meghatározza a kölcsön feltételeit. Írásban ígéretet tesz arra, hogy a kölcsönt egy meghatározott időn belül visszafizeti. A jegyzék tartalmazza a kölcsön összegét, a kamatlábat, a visszafizetési ütemtervet és minden egyéb olyan feltételt, amelyben a hitelfelvevő és a hitelező megállapodnak. A hitelfelvevő aláírja a váltót a kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettségvállalásként, a hitelező pedig megtartja az aláírt dokumentumot az adósság bizonyítékaként.
A biztosítéki megállapodás ezzel szemben egy olyan jogi dokumentum, amelyet a kölcsön biztosítására használnak. Ez egy szerződés a hitelfelvevő és a hitelező között, amely meghatározza a hitel fedezetét, amelyet a kölcsön biztosítására használnak. A biztosíték lehet bármilyen értékkel bíró eszköz, például ingatlan, berendezés vagy készlet. A biztosítéki szerződés meghatározza a biztosíték típusát, azt, hogy azt hogyan fogják felhasználni a kölcsön biztosítására, és hogy mi történik a biztosítékkal, ha a hitelfelvevő nem teljesíti a kölcsönt.
Sok esetben a kölcsönügyletben a váltót és a biztosítéki megállapodást együtt használják. Az ígérvény tartalmazza a kölcsön feltételeit, míg a biztosítéki megállapodás a hitelező számára biztosítja a hitel visszafizetésének biztosításához szükséges biztosítékot. A hitelfelvevő vállalja, hogy biztosítékot nyújt a kölcsön biztosítására, a hitelező pedig vállalja, hogy a kölcsönt a váltóban foglalt feltételek alapján nyújtja.
Fontos, hogy a kölcsönfelvétel során megértsük a váltók és a biztosítéki megállapodások alapjait. Ezen jogi dokumentumok megértésével a hitelfelvevők megalapozott döntéseket hozhatnak a hitelfelvételi lehetőségeikről, és biztosíthatják, hogy tisztességes és ésszerű megállapodásokat kötnek. Ha pénzfelvételt fontolgat, mindig érdemes jogi szakemberrel konzultálni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy teljes mértékben megértette a kölcsönszerződés feltételeit.
A váltó két fél közötti írásbeli megállapodás, amelyben az egyik fél (a hitelfelvevő) ígéretet tesz arra, hogy meghatározott pénzösszeget fizet a másik félnek (a hitelezőnek) egy meghatározott időpontban vagy kérésre. A váltóknak három típusa létezik:
1. Egyszerű váltó: Ez a váltó legalapvetőbb típusa. Írásban tett ígéret egy bizonyos pénzösszeg meghatározott időpontban vagy felszólításra történő kifizetésére. Nem tartalmaz semmilyen biztosítékot vagy biztosítékot.
2. Biztosított váltó: Az ilyen típusú váltó biztosítékkal van ellátva. A biztosíték lehet bármilyen eszköz, amely a hitelfelvevő tulajdonában van, például ház, autó vagy más értékes ingatlan. Ha a hitelfelvevő nem fizeti vissza a kölcsönt, a hitelező birtokba veheti a biztosítékot, hogy behajtsa veszteségeit.
3. Követelésre szóló váltó: A követelésre szóló váltó olyan típusú váltó, amely nem rendelkezik konkrét fizetési határidővel. Ehelyett a hitelező bármikor követelheti a fizetést. Ezt a fajta váltót gyakran használják olyan üzleti tranzakciókban, ahol a hitelfelvevőnek gyorsan kell pénzeszközökhöz jutnia, de előfordulhat, hogy nem tudja a kölcsönt egy meghatározott időpontban visszafizetni.
A váltó biztosítékául szolgáló dokumentumot „értékpapírnak” vagy „értékpapír-megállapodásnak” nevezik. Ez a dokumentum meghatározza a váltót biztosító biztosíték feltételeit, amelyet gyakran olyan helyzetekben használnak, amikor a hitelfelvevő nem rendelkezik elegendő hiteltörténettel vagy elég erős hitelpontszámmal ahhoz, hogy fedezetlen hitelre jogosult legyen.
A biztosítéki okirat általában tartalmazza a kölcsön biztosítékául szolgáló biztosíték, például ingatlan, berendezés vagy készlet részletes leírását. Az értékpapír tartalmazza továbbá a hitelfelvevőnek a biztosíték fenntartásával és védelmével kapcsolatos kötelezettségeit, valamint a hitelezőnek a biztosíték birtokbavételére vonatkozó jogait, ha a hitelfelvevő nem teljesíti a kölcsönnel kapcsolatos kötelezettségeit.
A biztosítéki okiratot gyakran bejegyzik a megfelelő kormányzati szervnél vagy hatóságnál, hogy megállapítsák a hitelező elsőbbségét és érdekeltségét a biztosítékban. Ez segít megvédeni a hitelező befektetését a hitelfelvevő nemteljesítése vagy csődje esetén.
A váltó két fél közötti jogi megállapodás, amelyben az egyik fél (a hitelfelvevő) megígéri, hogy egy meghatározott pénzösszeget fizet a másik félnek (a hitelezőnek) egy meghatározott időpontban vagy felszólításra. A váltó célja, hogy egyértelmű és végrehajtható nyilvántartást készítsen az egyik fél által a másik fél felé fennálló tartozásról. Meghatározza a kölcsön feltételeit, beleértve a felvett összeget, a kamatlábat, a visszafizetési ütemtervet és minden egyéb feltételt vagy rendelkezést.
A váltókat általában számos pénzügyi tranzakcióban használják, beleértve a személyes, üzleti vagy ingatlancélú kölcsönöket is. Használják befektetési tranzakciókban is, például kötvények és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében. A váltó az adósság bizonyítékául szolgál, és biztosítékot nyújt a hitelezőnek arra, hogy a megállapodás szerinti feltételek szerint visszafizetésre kerül. Nemfizetés esetén a hitelező a váltót felhasználhatja arra, hogy jogorvoslattal éljen a tartozás behajtása érdekében.
Összességében a váltó célja, hogy egyértelmű és jogilag kötelező érvényű megállapodást hozzon létre a felek között az adósság visszafizetéséről, biztosítva, hogy mindkét fél tisztában legyen kötelezettségeivel és jogaival.