Amikor a tőzsdei befektetésről van szó, fontos megérteni, hogyan rangsorolják a részvényeket. A tőzsdei rangsorok segíthetnek a befektetőknek megalapozott döntéseket hozni arról, hogy mely részvényeket érdemes vásárolni, eladni vagy tartani. Ebben a cikkben a részvénypiaci rangsorok meghatározásához használt különböző tényezőket vizsgáljuk meg.
A részvények rangsorolásának egyik leggyakoribb módja a piaci kapitalizáció. A piaci kapitalizációt úgy számítják ki, hogy a vállalat összes forgalomban lévő részvényének számát megszorozzák az egyes részvények aktuális piaci árával. Az így kapott szám a vállalat teljes értékét jelenti. A magasabb piaci kapitalizációjú vállalatok magasabb rangsorba kerülnek, mint az alacsonyabb piaci kapitalizációjúak.
A tőzsdei rangsorok meghatározásához használt másik fontos tényező az ár-nyereség arány (P/E arány). A P/E arányt úgy számítják ki, hogy a vállalat részvényárfolyamát elosztják az egy részvényre jutó nyereséggel (EPS). A magas P/E arány azt jelzi, hogy a befektetők hajlandóak többet fizetni a vállalat eredményéért. A magasabb P/E-aránnyal rendelkező vállalatokat magasabbra rangsorolják, mint az alacsonyabb P/E-aránnyal rendelkező vállalatokat.
Az osztalékhozam egy másik tényező, amelyet a tőzsdei rangsor meghatározásához használnak. Az osztalékhozamot úgy számítják ki, hogy a vállalat által fizetett éves osztalékot elosztják a vállalat aktuális részvényárával. Azok a vállalatok, amelyek magasabb osztalékhozamot fizetnek, magasabb rangsorban szerepelnek, mint azok, amelyek alacsonyabb osztalékhozamot fizetnek.
Végül a tőzsdei rangsorok meghatározásához a történelmi teljesítményt is használják. A befektetők gyakran egy vállalat múltbeli teljesítményét nézik, hogy megjósolják annak jövőbeli teljesítményét. Az erős teljesítményt felmutató vállalatok magasabb rangsorolást kapnak, mint a gyenge teljesítményt felmutató vállalatok.
Összefoglalva, a részvények rangsorolásának megértése fontos része a tőzsdei befektetésnek. A piaci kapitalizáció, az árfolyam-nyereség arány, az osztalékhozam és a múltbeli teljesítmény csak néhány tényező a tőzsdei rangsor meghatározásához használt tényezők közül. E tényezők figyelembevételével a befektetők megalapozott döntéseket hozhatnak arról, hogy milyen részvényeket vásároljanak, adjanak el vagy tartsanak.
A tőzsdei pontokat az indexben szereplő részvények teljesítménye alapján számítják ki. Minden indexnek sajátos módszertana és képlete van a pontok kiszámítására.
A legismertebb index, a Dow Jones Industrial Average (DJIA) például úgy számítja ki a pontjait, hogy a benne szereplő 30 vállalat részvényárfolyamát összeadja, és elosztja egy osztóval. A divizort rendszeresen kiigazítják, hogy figyelembe vegyék a részvények felosztását, az osztalékot és az alkotó vállalatok egyéb változásait.
Egy másik népszerű index, az S&P 500 az indexet alkotó vállalatok piaci kapitalizációja alapján számítja pontjait. A piaci kapitalizációt úgy számítják ki, hogy a részvényárfolyamot megszorozzák a forgalomban lévő részvények számával.
A Nasdaq Composite index, amely a technológiai vállalatokat követi, pontjait az összetevő részvények piaci értéke alapján számítja ki.
Összességében a tőzsdei pontok kiszámítása összetett folyamat, amely számos tényezőt vesz figyelembe, beleértve az alkotó vállalatok részvényárfolyamát és piaci kapitalizációját, valamint az index módszertanának idővel történő esetleges módosításait.
A 7 részvényosztályozás a következő:
1. Kiemelt részvények: Ezek olyan nagy, jól beágyazott vállalatok részvényei, amelyek hosszú múltra visszatekintő, stabil jövedelemmel és jó hírnévvel rendelkeznek. Viszonylag biztonságos befektetésnek számítanak, és általában alacsonyabb kockázati profillal rendelkeznek, mint más részvények.
2. Növekedési részvények: Olyan vállalatok részvényei, amelyek várhatóan gyorsabban fognak növekedni, mint a teljes piac. Ezek általában magasabb ár/nyereség aránnyal rendelkeznek, és jellemzően nem fizetnek osztalékot, mivel a nyereségüket visszaforgatják a vállalkozásba.
3. Értékpapírok: Olyan vállalatok részvényei, amelyeket a piac alulértékeltnek tart. Ezek általában alacsonyabb ár/nyereség aránnyal és magasabb osztalékhozammal rendelkeznek, mint a növekedési részvények.
4. Jövedelmező részvények: Olyan vállalatok részvényei, amelyek magas osztalékhozamot fizetnek. Ezek általában kevésbé volatilisek, mint más részvények, és gyakran a rendszeres jövedelemre vágyó befektetők tartják őket.
5. Ciklikus részvények: Olyan vállalatok részvényei, amelyek nagyon érzékenyek a gazdaság változásaira. A gazdasági növekedés időszakaiban általában jól teljesítenek, de a gazdasági visszaesés idején kockázatosak lehetnek.
6. Defenzív részvények: Olyan vállalatok részvényei, amelyek kevésbé érzékenyek a gazdaság változásaira. Hajlamosak jól teljesíteni a gazdasági visszaesések idején, de alulteljesíthetnek a gazdasági növekedés időszakaiban.
7. Penny részvények: Ezek olyan kisvállalatok részvényei, amelyek alacsony piaci kapitalizációval és alacsony árfolyammal rendelkeznek. Gyakran spekulatív befektetésnek tekintik őket, és magasabb kockázatot hordoznak, mint más részvények.
A piaci mélypont azt a pontot jelenti, amikor egy csökkenő piac eléri a mélypontját, mielőtt újra emelkedni kezd. A piaci mélypont meghatározása nehéz lehet, mivel egy olyan összetett és dinamikus rendszer viselkedésének előrejelzését jelenti, amelyet számos tényező befolyásol.
A piaci mélypont meghatározásának egyik módja a technikai elemzés, amely magában foglalja a grafikonok és diagramok használatát a múltbeli piaci trendek elemzésére és olyan minták azonosítására, amelyek jelezhetik, hogy merre tart a piac. A technikai elemzők kereshetnek olyan támaszszinteket vagy árszinteket, ahonnan a piac a múltban visszapattant.
A piaci mélypont meghatározásának másik módja a fundamentális elemzés, amely a piacot befolyásoló mögöttes gazdasági és pénzügyi tényezők vizsgálatát foglalja magában. A fundamentális elemzők olyan adatokat elemezhetnek, mint a vállalati nyereségek, a kamatlábak és a gazdasági mutatók, hogy felmérjék a gazdaság egészségi állapotát, és meghatározzák, hogy a piac alul- vagy túlértékelt.
Végső soron a piaci mélypont előrejelzése nem egzakt tudomány, és nincs garancia arra, hogy bármely elemzés vagy előrejelzés helyes lesz. Fontos, hogy a befektetők óvatosak legyenek, és a kockázat csökkentése érdekében diverzifikálják befektetéseiket.