A konfliktus az emberi interakciók elkerülhetetlen része. Bármilyen helyzetben felmerülhet, ahol eltérő vélemények, meggyőződések vagy értékek vannak. Bár kellemetlen és akár fájdalmas is lehet, a konfliktus egyben a növekedés és a változás lehetősége is. A konfliktus szakaszainak megértése segíthet eligazodni ezekben a nehéz helyzetekben, és olyan megoldást találni, amely minden érintett fél számára kielégítő.
A konfliktus első szakasza a látens szakasz. Ilyenkor a konfliktus lehetősége fennáll, de még nem került felszínre. Ezt számos tényező okozhatja, például félreértések, kielégítetlen szükségletek vagy személyes előítéletek. Ha nem foglalkoznak a konfliktus hátterében álló kérdésekkel, akkor a konfliktus tovább gyűrűzhet és növekedhet.
A konfliktus második szakasza a kialakulási szakasz. Ekkor a konfliktus minden érintett fél számára nyilvánvalóvá válik. Ez megnyilvánulhat vitában, heves vitában vagy fizikai összetűzésben. Ebben a szakaszban az érzelmek gyakran felfokozottak, és nehéz lehet tisztán gondolkodni.
A konfliktus harmadik szakasza az eszkalációs szakasz. Ekkor a konfliktus felerősödik, és az érintett felek egyre jobban megmerevednek az álláspontjukban. Mindkét fél úgy érezheti, hogy neki van igaza, és a másik fél téved. A kommunikáció nehezebbé válik, és a bizalom megromolhat.
A konfliktus negyedik szakasza a patthelyzet szakasza. Ekkor a konfliktus zsákutcába jut, és egyik fél sem hajlandó meghátrálni. Ezen a ponton a felek érzelmileg túlságosan belekeveredhetnek a konfliktusba ahhoz, hogy kiutat lássanak. Csábító lehet feladni és elsétálni, de ez csak meghosszabbíthatja a konfliktust.
A konfliktus ötödik szakasza a de-eszkalációs szakasz. Ekkor az érintett felek kezdenek megnyugodni és nyitottabbá válnak a kommunikációra. Hajlandóak lehetnek meghallgatni egymás álláspontját, és megpróbálnak közös nevezőt találni. Fontos megjegyezni, hogy a de-eszkaláció nem feltétlenül jelenti a konfliktus megoldását, de egy lépés a helyes irányba.
A konfliktus hatodik szakasza a megoldási szakasz. Ekkor az érintett felek kölcsönösen elfogadható megoldást találnak a konfliktusra. Ez kompromisszumot igényelhet, de mindkét félnek úgy kell éreznie, hogy szükségletei kielégültek. Ez a szakasz kihívást jelenthet, de egyben a leghálásabb is.
A konfliktus hetedik szakasza a végrehajtási szakasz. Ez az a szakasz, amikor a megoldási szakaszban elfogadott megoldás a gyakorlatba is átültetésre kerül. Fontos biztosítani, hogy minden érintett fél elkötelezett legyen a megoldás mellett, és hogy azt időben és hatékonyan hajtsák végre.
A konfliktus utolsó szakasza az utófázis. Ekkor a konfliktus véget ér, és az érintett felek elgondolkodhatnak a történteken. Ilyenkor értékelik, hogy mi ment jól, és mit lehetett volna másképp csinálni. Lehetőséget ad arra is, hogy helyreállítsák a sérült kapcsolatokat, és pozitív irányba haladjanak tovább.
Összefoglalva, a konfliktus az emberi interakciók természetes része, de nem kell, hogy destruktív legyen. A konfliktus nyolc szakaszának megértésével könnyebben átvészelhetjük a nehéz helyzeteket, és olyan megoldásokat találhatunk, amelyek minden érintett fél számára kielégítőek. A konfliktusmegoldás művészet, de türelemmel, empátiával és nyitottsággal megtanulható és gyakorolható.
A konfliktus szakaszait számos modell és keretrendszer vázolja fel, de az egyik legismertebb a „Thomas-Kilmann Conflict Mode Instrument” (TKI), amely a konfliktus 5 szakaszát azonosítja, majd tovább osztja őket 9 szakaszra. Íme a konfliktus 9 szakasza a TKI-modell szerint:
1. Látens konfliktus: Ez az első szakasz, ahol a célok, értékek vagy meggyőződések különbözősége miatt fennáll a konfliktus lehetősége, de még nem került felszínre.
2. Észlelt konfliktus: Ez az a szakasz, amikor a konfliktus egy vagy több érintett fél számára nyilvánvalóvá válik. Ennek oka lehet félreértés, félreértett kommunikáció vagy eltérő felfogás.
3. Érzékelt konfliktus: Ez a szakasz arra az érzelmi reakcióra utal, amelyet az egyének az érzékelt konfliktusra adnak. Érezhetnek dühöt, frusztrációt, szorongást vagy más negatív érzelmeket.
4. Megnyilvánuló konfliktus: Ebben a szakaszban a konfliktus láthatóvá válik olyan viselkedésen keresztül, mint a vitatkozás, fizikai agresszió vagy a konfliktus egyéb formái.
5. Eszkaláció: Ez az a szakasz, amikor a konfliktus felerősödik, és a felek egyre jobban megmerevednek az álláspontjukban. A konfliktus intenzitása, gyakorisága vagy időtartama növekedhet.
6. De-eszkaláció: Ez az a szakasz, amikor a felek elkezdik keresni a konfliktus csökkentésének módjait. Megpróbálhatnak kompromisszumokat találni, közvetítést kérhetnek, vagy megegyezhetnek abban, hogy nem értenek egyet.
7. Megegyezés: Ez az a szakasz, amikor a felek megállapodást kötnek a konfliktus megoldására. Ez lehet formális vagy informális megállapodás, és lehet ideiglenes vagy végleges.
8. Megoldás: Ez a szakasz a konfliktus teljes felszámolására utal, amikor a mögöttes kérdések megoldódtak, és nincsenek elhúzódó feszültségek vagy neheztelések.
9. Konfliktus utáni állapot: Ez az utolsó szakasz, amikor a felek reflektálnak a konfliktusra és annak megoldására. Értékelhetik a folyamatot, az eredményt és a levont tanulságokat, és lépéseket tehetnek a jövőbeli konfliktusok megelőzésére.