A vezeték nélküli hálózatok mindennapi életünk szerves részévé váltak, és az internet-hozzáférés, a videók streamelése és a másokkal való kommunikáció során támaszkodunk rájuk. A vezeték nélküli hálózatok azonban sebezhetőek lehetnek a biztonsági fenyegetésekkel szemben, ha nem megfelelően vannak beállítva, és az egyik ilyen biztonsági intézkedés a WEP megosztott kulcsú hitelesítés.
A WEP (Wired Equivalent Privacy – vezetékes egyenértékű adatvédelem) a vezeték nélküli hálózatok védelmére használt biztonsági protokoll. Ezt 1999-ben vezették be, és ez volt az első biztonsági protokoll a vezeték nélküli hálózatok számára. A WEP megosztott kulcsú hitelesítés a vezeték nélküli hálózathoz csatlakozni kívánó eszköz személyazonosságának ellenőrzésére szolgáló módszer. Azért hívják „megosztott kulcsnak”, mert mind a vezeték nélküli hozzáférési pontnak, mind a csatlakozni kívánó eszköznek ugyanazzal a kulccsal vagy jelszóval kell rendelkeznie.
A WEP megosztott kulcsú hitelesítés során a vezeték nélküli hozzáférési pont kihívást küld a csatlakozni kívánó eszköznek. Az eszköz a WEP-kulccsal titkosított üzenettel válaszol. A hozzáférési pont ezután ugyanezzel a kulccsal visszafejti az üzenetet, és összehasonlítja azt a kihívással. Ha a kettő megegyezik, az eszköz hitelesítésre kerül, és engedélyezi a hálózathoz való csatlakozást.
A WEP megosztott kulcsú hitelesítés azonban sebezhetőnek bizonyult a biztonsági fenyegetésekkel szemben. A hackerek különböző technikákkal elfoghatják és visszafejthetik a WEP-kulcsot, és így hozzáférhetnek a hálózathoz. Ez a sebezhetőség vezetett az olyan biztonságosabb protokollok kifejlesztéséhez, mint a WPA (Wi-Fi Protected Access) és a WPA2.
A gyengeségei ellenére a WEP megosztott kulcsú hitelesítést még mindig használják néhány régebbi eszközön, amelyek nem támogatják az újabb biztonsági protokollokat. Egyes WPA2-t használó hálózatokban kompatibilitási problémák esetén tartalék opcióként is használják.
Összefoglalva, a WEP megosztott kulcsú hitelesítés a vezeték nélküli hálózatok védelmére használt biztonsági protokoll. Azért hívják „megosztott kulcsnak”, mert mind a vezeték nélküli hozzáférési pontnak, mind a csatlakozni kívánó eszköznek ugyanazzal a kulccsal vagy jelszóval kell rendelkeznie. Bár kiderült, hogy sebezhető a biztonsági fenyegetésekkel szemben, néhány régebbi eszközben még mindig használják, és egyes hálózatokban tartalékként is használható. Mivel a vezeték nélküli hálózatok folyamatosan fejlődnek, fontos, hogy a legújabb és legbiztonságosabb protokollokat használjuk adataink és eszközeink biztonsága érdekében.
A WEP shared egy olyan vezeték nélküli hálózati biztonsági protokolltípusra utal, amely Wired Equivalent Privacy (WEP) titkosítást használ a vezeték nélküli hálózaton keresztüli adatátvitel védelmére. A WEP megosztott kulcsú hitelesítéshez egy megosztott kulcs használata szükséges, amely egy előre megosztott jelszó vagy karakterlánc, amelyet a vezeték nélküli eszközök közötti adatátvitel titkosítására és visszafejtésére használnak.
A WEP megosztott kulcsú beállításban a hálózaton lévő összes eszköznek ugyanazt a megosztott kulcsot kell használnia az egymással való kommunikációhoz. Ez eltér a WEP nyílt rendszerhitelesítéstől, amely nem igényel megosztott kulcsot, és bármely eszköz csatlakozhat a hálózathoz.
Bár a WEP megosztott kulcsú hitelesítés bizonyos szintű biztonságot nyújt, nem tekinthető túl erős biztonsági intézkedésnek. Ennek oka, hogy a WEP titkosítási algoritmus ismert sebezhetőségeket tartalmaz, amelyeket a támadók kihasználhatnak az adatátvitel lehallgatására és visszafejtésére. Ezért a WEP helyett általában biztonságosabb vezeték nélküli biztonsági protokollok, például a WPA vagy a WPA2 használata ajánlott.
A WEP (Wired Equivalent Privacy – vezetékes adatvédelemmel egyenértékű adatvédelem) a vezeték nélküli hálózatok védelmére használt biztonsági protokoll. Ez volt az egyik első vezeték nélküli hálózatokhoz használt biztonsági protokoll, de sebezhetőségei miatt ma már nem tekinthető biztonságosnak.
A WEP megosztott kulcsot használ a vezeték nélküli hálózaton keresztül továbbított adatok titkosításához és visszafejtéséhez. Ezt a kulcsot minden, a hálózathoz való hozzáférésre jogosult eszköz megosztja egymással. A megosztott kulcsot egy véletlenszerű bitekből álló folyam generálására használják, amelyet a kódolt rejtjelezett szöveg előállításához XOR-olnak az egyszerű szöveges adatokkal.
A WEP megosztott kulcsával az a probléma, hogy számos támadással szemben sebezhető, például az IV (Initializációs vektor) támadással és a brute force támadással szemben. Az IV-támadás során a támadó lehallgathatja és elemezheti a hálózaton keresztül továbbított adatcsomagokat, hogy megszerezze a megosztott kulcsot. A nyers erővel végrehajtott támadás során a támadó a megosztott kulcs minden lehetséges kombinációját kipróbálhatja, amíg meg nem találja a helyeset.
E sebezhetőségek miatt a WEP használata vezeték nélküli hálózatokban már nem ajánlott. Ehelyett biztonságosabb protokollok, például a WPA (Wi-Fi Protected Access) és a WPA2 használata ajánlott. Ezek a protokollok erősebb titkosítási algoritmusokat és biztonságosabb kulcskezelő rendszereket használnak a vezeték nélküli hálózatok védelmére.
A vezeték nélküli hálózatok biztonságával összefüggésben a WEP (Wired Equivalent Privacy) a vezeték nélküli hálózatok védelmére használt protokoll. A WEP protokoll kétféle hitelesítési móddal rendelkezik: nyílt és megosztott.
A nyílt hitelesítési mód a WEP alapértelmezett módja. Ebben az üzemmódban bármelyik ügyféleszköz társulhat a vezeték nélküli hálózathoz anélkül, hogy előre megosztott kulcsra lenne szükség. Az ügyféleszköznek azonban továbbra is meg kell adnia a megfelelő WEP-kulcsot a hálózathoz való hozzáféréshez. A nyílt hitelesítési mód nem hitelesíti az ügyfélkészüléket, csak azt ellenőrzi, hogy az eszköz rendelkezik-e a hálózathoz való hozzáféréshez szükséges megfelelő WEP-kulccsal.
Másrészt a megosztott hitelesítési mód megköveteli, hogy a vezeték nélküli hozzáférési pont és az ügyféleszköz egy közös titkos kulcsot osszon meg. Amikor egy ügyféleszköz megpróbál csatlakozni a hálózathoz, a hozzáférési pont hitelesítési kérés küldésével kihívja az eszközt. Az ügyféleszköznek ezután meg kell adnia a megfelelő megosztott titkos kulcsot a hálózathoz való hozzáféréshez. A megosztott hitelesítési mód további biztonsági szintet biztosít azáltal, hogy ellenőrzi, hogy az ügyféleszköz rendelkezik-e a helyes megosztott titkos kulccsal.
Összefoglalva, a WEP nyílt hitelesítési módja lehetővé teszi bármely ügyféleszköz számára, hogy hitelesítés nélkül csatlakozzon a vezeték nélküli hálózathoz, míg a megosztott hitelesítési mód megköveteli, hogy a hozzáférési pont és az ügyféleszköz egy közös titkos kulcsot osszon meg a hitelesítéshez. A megosztott hitelesítési mód további biztonsági szintet biztosít a nyílt hitelesítési módhoz képest.