A készlet minden vállalkozás fontos része, mivel a vállalat eszközeinek jelentős részét teszi ki. Annak érdekében, hogy egy vállalkozás pontosan jelentse pénzügyi helyzetét, fontos, hogy a készletállományt pontosan bemutassa. Itt jön a képbe a mérlegben szereplő záró készlet. Ebben a cikkben azt tárgyaljuk, hogyan kell a mérlegben a zárókészletet jelenteni, és miért fontos a vállalkozások számára, hogy ezt pontosan tegyék.
Először is fontos megérteni, hogy mi is az a zárókészlet. Egyszerűen fogalmazva, a zárókészlet annak a készletnek az értéke, amellyel egy vállalkozás egy beszámolási időszak, például egy hónap vagy egy év végén rendelkezik. Ezt az értéket az eladott áruk bekerülési értékének és a sérült vagy elavult árukkal kapcsolatos esetleges korrekciók figyelembevételével határozzák meg. A zárókészlet meghatározását követően azt a mérlegben a forgóeszközök között kell kimutatni.
A zárókészlet pontossága több okból is döntő fontosságú. Először is, az eladott áruk költségének kiszámításához használják, ami a vállalkozások számára fontos mérőszám, amelyet figyelemmel kell kísérniük. Ez segít a vállalkozásoknak meghatározni jövedelmezőségüket, és megalapozott döntéseket hozni az árképzéssel és a készletgazdálkodással kapcsolatban. A pontatlan zárókészlet hibás eladott áruk költségének kiszámításához vezethet, ami kihatással lehet más pénzügyi kimutatásokra is.
Másodszor, a zárókészletet a bruttó haszonkulcs kiszámításához is használják. A bruttó haszonkulcsot úgy számítják ki, hogy a bruttó nyereséget elosztják a teljes árbevétellel. A bruttó nyereséget úgy számítják ki, hogy a teljes bevételből kivonják az eladott áruk költségét. A pontatlan zárókészlet hibás bruttó haszonkulcs-számításhoz vezethet, ami ismét többszörös hatással lehet más pénzügyi kimutatásokra.
Végül a záró készletet a készletek forgási arányának kiszámításához is használják. Ez az arány azt méri, hogy egy vállalkozás milyen gyorsan értékesíti készleteit, és fontos mérőszám a készletgazdálkodás szempontjából. A pontatlan zárókészlet helytelen készletforgási arányhoz vezethet, ami rossz készletgazdálkodási döntéseket eredményezhet.
Összefoglalva, a mérlegben a zárókészlet pontos kimutatása alapvető fontosságú a vállalkozások számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az árképzéssel, a készletgazdálkodással és az általános nyereségességgel kapcsolatban. A zárókészlet fontosságának és kiszámításának megértésével a vállalkozások biztosíthatják, hogy pénzügyi kimutatásaik pontosak és megbízhatóak legyenek.
Igen, a zárókészlet a mérleg kritikus eleme, mivel a vállalkozásnak a beszámolási időszak végén készleten lévő készlet értékét mutatja. A zárókészlet az el nem adott és még értékesíthető készletek összege. Fontos, hogy ez a számadat szerepeljen a mérlegben, mivel segít meghatározni a vállalkozás általános értékét, ami kulcsfontosságú a befektetők, hitelezők és más érdekelt felek számára.
A zárókészletet különböző módszerekkel lehet értékelni, például a FIFO (FIFO) módszerrel, a LIFO (LIFO) módszerrel vagy a súlyozott átlagköltség módszerrel. Az alkalmazott módszer a vállalkozás jellegétől, az értékelendő készlet típusától és a követett számviteli standardoktól függ.
Amellett, hogy információt nyújt a készletek értékéről, a mérlegben szereplő záró készletadat felhasználható az adott időszakra vonatkozó eladott áruk költségének (COGS) kiszámítására is. Ez fontos információ a vállalkozások számára, mivel segít meghatározni a nyereségességet, és felhasználható az árképzéssel, a készletgazdálkodással és a vállalkozás működtetésének egyéb szempontjaival kapcsolatos döntések meghozatalához.
Összefoglalva, a zárókészlet számadatának a mérlegben való szerepeltetése a vállalkozás működtetésének lényeges eleme, mivel értékes információkat nyújt a készletek értékéről, a jövedelmezőségről és a pénzügyi teljesítmény más kulcsfontosságú szempontjairól.
A számvitelben a zárókészlet azoknak az áruknak a pénzbeli értékét jelenti, amelyeket egy vállalkozás egy elszámolási időszak végén készleten tart. A zárókészlet elszámolásához a vállalkozásnak a következő lépéseket kell követnie:
1. Végezze el a számviteli időszak végén készleten lévő készletek fizikai számlálását. Ennek során fizikailag meg kell számolni az egyes készleten lévő tételek darabszámát, és ezt meg kell szorozni az egységköltséggel.
2. Határozza meg az időszak eladott áruk költségét (COGS). Ez a számviteli időszak alatt értékesített készletek bekerülési értéke. Ezt úgy lehet kiszámítani, hogy a kezdeti készlet értékét levonjuk a beszerzések és a befuvarozás összegéből, majd levonjuk a záró készlet értékét.
3. Számítsa ki a zárókészlet értékét. Ez annak a készletnek az értéke, amelyet az időszak során nem adtak el. Ezt úgy lehet kiszámítani, hogy az időszak végén készleten lévő egyes tételek darabszámát megszorozzuk azok egységköltségével.
4. Jegyezze fel a záró készlet értékét a mérlegben. A záró készlet értéke forgóeszközként szerepel a mérlegben.
5. Használja a záró készlet értékét a következő időszak eladott áruk költségének kiszámításához. A záró készlet értékét a következő elszámolási időszak kezdő készletértékeként használják, ezért fontos az érték pontos rögzítése.
E lépések követésével a vállalkozás pontosan elszámolhatja a záró készletet, és biztosíthatja, hogy pénzügyi kimutatásai pontosak és naprakészek legyenek.