A könyvelés minden vállalkozás alapvető szempontja. Ez a pénzügyi tranzakciók rögzítésének, osztályozásának és összegzésének folyamata, hogy az üzleti döntések meghozatalához hasznos információkat szolgáltasson. A számvitel egyik legfontosabb fogalma az ideiglenes és állandó különbözetek megkülönböztetése. Míg az átmeneti különbözetek idővel feloldódnak, a tartós különbözetek nem. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy mit jelentenek az állandó különbözetek a számvitelben, és egy példát mutatunk be egy ilyen különbözetre.
A tartós különbözetek azok a különbségek, amelyek egy vállalat adózási és könyv szerinti pénzügyi kimutatásai között keletkeznek, és amelyek soha nem fognak visszafordulni. Ezek a különbségek olyan ráfordításokból és bevételekből adódnak, amelyek az egyik időszakban a pénzügyi kimutatásokban szerepelnek, a másikban viszont nem. Ennek eredményeként az adóbevallásban szereplő adóráfordítás és fizetendő adó nem egyezik meg a megfelelő pénzügyi kimutatási összegekkel.
Például előfordulhat, hogy egy társaság adókedvezményt kap egy olyan behajthatatlan követelés kiadásra, amelyet a pénzügyi kimutatásokban nem számolnak el. Az adókedvezmény végleges, mivel a követeléssel kapcsolatos költséget soha nem fogják elszámolni a pénzügyi kimutatásokban. Ennek eredményeként az adóbevallásban szereplő adóráfordítás alacsonyabb lesz, mint a pénzügyi kimutatásokban szereplő adóráfordítás.
Egy másik példa az állandó különbségre az önkormányzati kötvények adómentes kamatai. Ez a kamat a szövetségi jövedelemadó szempontjából nem adóköteles, de a vállalat pénzügyi kimutatásaiban mégis szerepel. Ezért a pénzügyi kimutatásokban szereplő adóráfordítás magasabb lesz, mint az adóbevallásban szereplő adóráfordítás.
A tartós különbözetek jelentős hatással lehetnek a vállalat pénzügyi kimutatásaira és adókötelezettségére. Eltérések megértése elengedhetetlen a társaság adókiadásának és fizetendő adójának helyes kiszámításához. A tartós különbségek felismerésének és elszámolásának elmulasztása az adók alul- vagy túlfizetését eredményezheti, ami büntetésekhez és kamatterhekhez vezethet.
Összefoglalva, a tartós különbözetek olyan eltérések egy társaság adózási és könyv szerinti pénzügyi kimutatásai között, amelyek soha nem fognak visszafordulni. A tartós különbözetek megértése döntő fontosságú a vállalat adókiadásainak és fizetendő adójának pontos kiszámításához. A tartós különbözetek felismerésével és elszámolásával a vállalat elkerülheti a büntetéseket és kamatterheket, és biztosíthatja a sikeres pénzügyi gazdálkodást.
A számvitel és az adózás összefüggésében a tartós különbözetek azok, amelyek egy adott tétel pénzügyi számviteli és adószámviteli kezelése közötti különbség miatt keletkeznek. Ezzel szemben az átmeneti különbségek azok, amelyek idővel kiegyenlítődnek, és a számviteli és az adózási kezelés azonos lesz.
Íme néhány példa a tartós és átmeneti különbözetekre:
Állandó különbözetek:
1. Nem levonható költségek: Egyes kiadások nem vonhatók le az adóból, mint például a bírságok és büntetések, adományok és bizonyos reprezentációs költségek. Ezeket a ráfordításokat a pénzügyi számvitelben elszámolják, de az adóelszámolásban nem.
2. Adómentes jövedelem: Bizonyos jövedelemtípusok, mint például az önkormányzati kötvények kamatai vagy az életbiztosítási bevételek adómentesek. Ezeket a tételeket nem az adóelszámolásban, hanem a pénzügyi elszámolásban számolják el.
3. Értékcsökkenés: Az adózási célokra engedélyezett értékcsökkenési módszerek eltérhetnek a pénzügyi számvitelben alkalmazottaktól, ami tartós eltérést eredményezhet.
Átmeneti különbségek:
1. Értékcsökkenés: Bár az értékcsökkenés a fenti példában állandó különbözetként szerepelt, ez is lehet átmeneti különbözet. Például, ha egy vállalat a pénzügyi számvitelben a lineáris értékcsökkenési módszert, az adószámvitelben pedig a gyorsított értékcsökkenési módszert alkalmazza, az értékcsökkenési költséget mindkét esetben eltérően fogják elszámolni. A különbség azonban az eszköz eladásakor vagy elidegenítésekor végül kiegyenlítődik.
2. Halasztott bevétel: Ha egy vállalat előre kap fizetést árukért vagy szolgáltatásokért, ezeket a pénzeszközöket a pénzügyi számvitelben halasztott bevételként fogják elszámolni. Az adóelszámolásban a bevételt az áruk vagy szolgáltatások nyújtásának időpontjában számolják el, ami átmeneti különbözetet eredményez.
3. Elhatárolt költségek: Az elhatárolt kiadásokat, mint például a fizetések és bérek vagy a bérleti díjak, a pénzügyi számvitelben akkor számolják el, amikor azok felmerülnek, függetlenül attól, hogy mikor fizetik ki őket. Az adóelszámolásban ezeket a ráfordításokat csak akkor számolják el, amikor kifizetésre kerülnek, ami átmeneti különbözetet eredményez.
A könyvelők és könyvelők számára fontos, hogy megértsék az állandó és az átmeneti különbözet közötti különbséget, mivel ez befolyásolja a halasztott adókötelezettségek és -követelések kiszámítását, amelyeket a vállalat mérlegében jelenítenek meg.
Az átmeneti különbözetek egy eszköz vagy kötelezettség adóalapja és a pénzügyi kimutatásokban kimutatott vagy könyv szerinti értéke közötti különbségek. Ezek a különbségek várhatóan a jövőbeni időszakokban visszafordulnak, és adóköteles vagy levonható összegeket eredményeznek. Néhány példa az átmeneti különbözetekre:
1. Értékcsökkenés: Egy eszköz adóalapja eltérhet annak könyv szerinti értékétől az adózási és a pénzügyi beszámolóban alkalmazott értékcsökkenési módszerek közötti különbségek miatt.
2. Elhatárolt költségek: Az elhatárolt költségek, mint például a fizetések, bérek és bónuszok nem vonhatók le az adózás szempontjából, amíg ki nem fizetik őket, ami átmeneti különbözetet eredményez.
3. Halasztott bevételek: Halasztott bevétel akkor keletkezik, amikor a vállalat olyan árukért vagy szolgáltatásokért kap fizetést, amelyeket még nem nyújtottak. A bevétel adóalapja eltérhet a kimutatott összegétől a megjelenítési kritériumok közötti különbségek miatt.
4. Készletértékelés: A készletek adóalapja eltérhet a kimutatott értéktől a készletek adóügyi és pénzügyi beszámolási célú értékelésére alkalmazott módszerek közötti különbségek miatt.
5. Követelésveszteségek költségei: A behajthatatlan követelések ráfordításainak adóalapja eltérhet a kimutatott összegétől a kétes követelésekre képzett értékvesztés meghatározására alkalmazott módszerek közötti különbségek miatt.
6. Jótállási költségek: A garanciaköltségek adóalapja eltérhet a kimutatott összegétől a garanciális tartalék meghatározására alkalmazott módszerek közötti különbségek miatt.
7. Halasztott adókövetelések és -kötelezettségek: Az átmeneti különbözetek halasztott adóköveteléseket vagy -kötelezettségeket hozhatnak létre, amelyeket a mérlegben jelenítenek meg, és amelyek az átmeneti különbözetek jövőbeli adókövetkezményeit képviselik.