A kisvállalkozások tulajdonosai számára az adószezon stresszes időszak lehet. Az egyik legfontosabb feladat a leltár pontos jelentése az adóbevallásban. De pontosan mi minősül leltárnak, és hogyan kell értékelni? Az alábbiakat kell tudnia.
A leltárba tartozik minden olyan áru vagy anyag, amelyet értékesítésre szánnak, vagy amelyet értékesítésre szánt áruk előállításához használnak fel. Ide tartozhatnak a nyersanyagok, a félkész termékek és a késztermékek. Fontos megjegyezni, hogy a készlet nem korlátozódik a fizikai tételekre. Ide tartozhatnak az olyan immateriális javak is, mint a szoftverek vagy a digitális termékek.
A leltár értéke fontos adózási szempontból. A készletek értékelésének két leggyakrabban használt módszere a bekerülési érték módszer és az alacsonyabb bekerülési érték vagy piaci érték (LCM) módszer. A bekerülési érték módszer a készletet a beszerzési vagy előállítási költségen értékeli. Az LCM-módszer a készletet a bekerülési érték vagy az aktuális piaci érték közül az alacsonyabb értéken értékeli.
Az IRS engedélyezi, hogy a 25 millió dollárnál kisebb átlagos éves bruttó bevétellel rendelkező vállalkozások a pénzforgalmi módszert alkalmazzák. A pénzforgalmi módszer szerint a készletet a beszerzett vagy előállított tételek bekerülési értékén, nem pedig piaci értékén értékelik. Az eredményszemléletű számviteli módszert alkalmazó vállalkozásoknak a költség- vagy LCM-módszert kell alkalmazniuk.
A készleteket az adóbevallás mérlegében kell jelenteni. A bejelentett készlet összegének az adóév végén meglévő készlet értékét kell tükröznie. Ennek az értéknek tartalmaznia kell az év során vásárolt vagy előállított áruk költségét, valamint az olyan járulékos költségeket, mint a szállítási vagy raktározási költségek.
Amellett, hogy a leltárt az adóbevallásban kell jelenteni, fontos, hogy a leltárról egész évben pontos nyilvántartást vezessen. Ez segíthet Önnek abban, hogy jobban irányíthassa vállalkozását, és megalapozott döntéseket hozhasson a beszerzésről és a termelésről.
Összefoglalva, a leltár pontos jelentése az adóbevallásban alapvető fontosságú a kisvállalkozók számára. Annak megértése, hogy mi minősül leltárnak, hogyan kell azt értékelni, és hogyan kell jelenteni, kulcsfontosságú az adóbevallás maximalizálásához és az IRS által kiszabott büntetések elkerüléséhez.
Ha olyan vállalkozása van, amely termékek vásárlásával és értékesítésével jár, előfordulhat, hogy leltárt kell feltüntetnie az adójában. Az Internal Revenue Service (IRS) megköveteli a leltárkönyvelési módszert alkalmazó vállalkozásoktól, hogy minden adóév elején és végén jelentse a leltár értékét. Ezt a C-táblázat (1040-es nyomtatvány) vagy az F-táblázat (1040-es nyomtatvány) benyújtásával kell megtenni az adóbevalláshoz.
Az Ön által alkalmazott leltárkönyvelési módszer határozza meg, hogy a leltárt hogyan jelenti be az adójában. A leltárszámításnak két fő módszere van: az eladott áruk költségének (COGS) módszere és a kiskereskedelmi leltározás módszere. A COGS-módszer során az év során eladott termékek bekerülési értékét úgy számítja ki, hogy a kezdő készletből levonja a vásárolt áruk bekerülési értékét, és hozzáadja az év során vásárolt áruk bekerülési értékét. A kiskereskedelmi leltározás módszere ezzel szemben az eladott áruk költségének kiszámítását jelenti az Ön értékesítésének százalékában.
Fontos megjegyezni, hogy az IRS megköveteli a leltárral rendelkező vállalkozásoktól, hogy egész évben részletes nyilvántartást vezessenek a leltári tranzakciókról. Ez magában foglalja a vásárolt áruk költségének, az eladott áruk költségének és az év végi készletnek a nyomon követését. A pontos leltárnyilvántartás szükséges a leltár értékének kiszámításához és az adóbevalláshoz.
Ha nem biztos abban, hogy a leltárt ki kell-e mutatnia az adójában, vagy hogyan kell ezt megtennie, ajánlott, hogy konzultáljon egy adószakértővel vagy könyvelővel útmutatásért. Ők segíthetnek meghatározni a vállalkozásának legmegfelelőbb könyvelési módszert, és biztosíthatják, hogy megfeleljen az IRS előírásainak.
Egy kisvállalkozás esetében a leltár jellemzően azokat az árukat vagy termékeket jelenti, amelyeket a vállalkozás azzal a szándékkal vásárol vagy állít elő, hogy eladja a vevőknek. Ide tartozhatnak a nyersanyagok, a félkész termékek és az értékesítésre szánt késztermékek. A készlet sok kisvállalkozás számára fontos eszköz, mivel ez képviseli azokat az árukat, amelyek bevételt termelnek a vállalat számára.
A kisvállalkozások tulajdonosainak gondosan kell kezelniük készletszintjeiket, hogy biztosítsák, hogy elegendő termék álljon rendelkezésükre a vevői igények kielégítésére, ugyanakkor elkerüljék a felesleges készletek tartásának költségeit. Számolniuk kell a készletköltségekkel is, amelyek magukban foglalják az áruk beszerzésének vagy előállításának költségeit, valamint a kapcsolódó szállítási vagy tárolási költségeket.
Ezen túlmenően a kisvállalkozásoknak a készleteket a pénzügyi kimutatásaikban is el kell számolniuk, jellemzően az eladott áruk bekerülési értékének (COGS) módszerével. A COGS-t úgy számítják ki, hogy az eladott áruk bekerülési értékét levonják a készletnek a számviteli időszak elején fennálló értékéből. Ez a számítás lehetővé teszi a kisvállalkozások tulajdonosai számára a bruttó nyereség és a nettó nyereség meghatározását, amelyek kritikus mérőszámok a vállalkozás pénzügyi egészségének értékeléséhez.
A készlet azokat az eszközöket jelenti, amelyeket egy vállalkozás értékesítésre tart, vagy amelyek előállítása folyamatban van értékesítésre. Ez magában foglalhatja az anyagok, termékek vagy készletek széles körét, amelyeket a vállalkozás a vevőknek történő értékesítés céljából raktáron tart. A készleteket általában három fő kategóriába sorolják: nyersanyagok, befejezetlen termelés és késztermékek.
A nyersanyagok azok az alapanyagok, amelyeket egy vállalkozás a termékei előállításához felhasznál. Ide tartozhat minden olyan anyag, amelyet a gyártási folyamatban használnak fel, például acél, fa, műanyag vagy vegyi anyagok.
A befejezetlen termelés olyan termékekre utal, amelyek gyártása még folyamatban van. Ide tartozhatnak a részben kész termékek, valamint az összeszerelés vagy más módon történő feldolgozás alatt álló termékek is.
A késztermékek olyan termékek, amelyek készen állnak a vevők számára történő értékesítésre. Ide tartoznak a teljesen legyártott és értékesítésre váró termékek, valamint a vevőknek szállított, de még nem értékesített termékek.
Ezeken a kategóriákon kívül a készlet tartalmazhat más tételeket is, például csomagolóanyagokat, pótalkatrészeket és készleteket, amelyeket a vállalkozás a működése során használ. Fontos megjegyezni, hogy nem minden, a vállalkozás által tartott eszköz sorolható a készletek közé. Például az olyan befektetett eszközök, mint az ingatlanok, gépek és berendezések nem minősülnek készletnek, mivel azokat nem értékesítésre tartják.