Az új év közeledtével fontos, hogy elkezdjünk gondolkodni az adóbevalláson. Az egyik gyakran figyelmen kívül hagyott terület a készletgazdálkodás. A megfelelő leltárkezelés segíthet maximalizálni az adókedvezményeket és elkerülni az esetleges büntetéseket. Ebben az útmutatóban néhány kulcsfontosságú lépést ismertetünk, amelyeket az év eleji leltározás során az adóbevalláshoz szükséges leltárkészítés során kell megtennie.
1. lépés: Fizikai leltározás
A leltárkezelés első lépése a fizikai leltározás. Ez magában foglalja az összes készleten lévő áru vagy termék megszámlálását. Ezt a számlálást az év végén, vagy a lehető legközelebb az év végéhez kell elvégezni. Ezt a számlálást fogják felhasználni az év eladott áruk költségének (COGS) meghatározásához, ami kulcsfontosságú tényező az adókötelezettség kiszámításánál.
2. lépés: Az elavult készletek azonosítása és megsemmisítése
Az elavult készletek megterhelhetik a pénzügyeit, mivel értékes helyet foglalnak el és tőkét kötnek le. Fontos, hogy azonosítsa az elavult készleteket, és megfelelően ártalmatlanítsa azokat. Ez magában foglalhatja a kedvezményes értékesítést, a jótékony célú adományozást vagy akár a megsemmisítést is, ha szükséges. Az elavult készletek megsemmisítésével helyet és tőkét szabadíthat fel az új készletek számára, miközben az adókötelezettségét is csökkentheti.
3. lépés: A készletértékelés felülvizsgálata és kiigazítása
A készletértékelés egy másik kulcsfontosságú tényező az adókötelezettség kiszámításában. Fontos, hogy rendszeresen felülvizsgálja és kiigazítsa a készletértékelést, különösen az év elején, amikor az adóbevallásra készül. Ez magában foglalhatja a készlet értékének a piaci feltételek alapján történő kiigazítását, vagy akár a sérült vagy lejárt készletek leírását is. A készlet megfelelő értékelésével biztosíthatja, hogy adókötelezettsége pontos legyen, és elkerülheti az esetleges büntetéseket.
4. lépés: Készletgazdálkodási rendszer bevezetése
Végezetül fontos a készletgazdálkodási rendszer bevezetése. Ez magában foglalhatja szoftverek használatát a készletszintek nyomon követésére, riasztások beállítását az alacsony készletszintek esetén, és akár az újrarendelési folyamat automatizálását is. Egy készletgazdálkodási rendszer bevezetésével racionalizálhatja a készletgazdálkodási folyamatot, csökkentheti a készletkimaradások kockázatát, és biztosíthatja, hogy a készlet mindig megfelelően legyen értékelve.
Összefoglalva, a megfelelő leltárkezelés kulcsfontosságú az adókedvezmények maximalizálásához és az esetleges büntetések elkerüléséhez. A fizikai leltárszámlálással, az elavult készletek azonosításával és megsemmisítésével, a készletértékelés felülvizsgálatával és kiigazításával, valamint egy készletgazdálkodási rendszer bevezetésével biztosíthatja, hogy készletei mindig megfelelően legyenek kezelve és értékelve. Ezekkel a kulcsfontosságú lépésekkel a helyére kerülve összpontosíthat vállalkozása növekedésére és a nyereség maximalizálására.
Az adózási célú készlet azokat az árukat vagy termékeket jelenti, amelyeket egy vállalkozás értékesítésre vagy az értékesítésre szánt áruk előállításához felhasználásra tart. Ide tartozhatnak a nyersanyagok, a befejezetlen termelés, a késztermékek és a viszonteladásra vásárolt áruk.
A készlet értéke azért fontos adózási szempontból, mert az eladott áruk költségének (COGS) meghatározásához használják. A COGS-t levonják a vállalkozás árbevételéből a bruttó nyereség meghatározásához, amelyet aztán az adóköteles jövedelem kiszámításához használnak.
Az IRS megköveteli a vállalkozásoktól, hogy a készletek értékének meghatározásához olyan leltárkönyvelési módszert alkalmazzanak, mint például a FIFO (first-in-first-out) vagy az LIFO (last-in-first-out). Ez a módszer az eladott áruk költségét a készlet beszerzésének vagy előállításának sorrendje alapján határozza meg.
A készletértékelésre vonatkozóan is vannak szabályok, köztük az alacsonyabb bekerülési érték vagy piaci érték (LCM) szabály, amely előírja a vállalkozások számára, hogy a készletet a tényleges bekerülési érték vagy a piaci érték közül az alacsonyabb értéken értékeljék.
Összességében az adózási célú készletek közé tartozik minden olyan áru vagy termék, amelyet a vállalkozás értékesítésre vagy termelésben való felhasználásra tart, és értéke fontos a COGS és az adóköteles jövedelem meghatározásához.
A kezdő és záró készlet többféleképpen is hatással lehet az adókra. Az árukat értékesítő vállalkozások esetében az eladott áruk költsége (COGS) az adóköteles jövedelem meghatározásának kulcsfontosságú eleme. A COGS-t úgy számítják ki, hogy az év során eladott áruk költségét, amelyet a kezdő és a zárókészlet határoz meg, levonják az év során értékesíthető áruk összköltségéből.
Ha egy vállalkozásnak magasabb a zárókészlete, mint a kezdőkészlet, az azt jelenti, hogy nem adott el annyit, amennyit várt, és így az év végén több készlete marad. Ez alacsonyabb COGS-t eredményez, ami viszont csökkenti az adóköteles jövedelmet és ezáltal az adókat.
Másrészt, ha egy vállalkozásnak alacsonyabb a zárókészlete, mint a kezdőkészlet, az azt jelenti, hogy többet adtak el, mint amire számítottak, és így kevesebb készletük marad az év végére. Ez magasabb COGS-t eredményez, ami növeli az adóköteles jövedelmet, és ezért növeli az adókat.
Fontos, hogy a vállalkozások egész évben pontos nyilvántartást vezessenek a készletszintekről, mivel bármilyen hiba vagy pontatlanság a COGS és az adóköteles jövedelem helytelen kiszámításához vezethet. Ezen túlmenően a vállalkozásoknak követniük kell a készletekre választott számviteli módszert is, például a FIFO-t (first-in, first-out) vagy a LIFO-t (last-in, first-out), mivel ezek a módszerek szintén hatással lehetnek a COGS és az adóköteles jövedelem kiszámítására.