Amikor hitelkérelemre kerül sor, az egyik legfontosabb tényező, amelyet a hitelezők figyelembe vesznek, az Ön visszafizetési képessége. Itt jön a képbe az adósság-bevétel arány (DTI). A DTI az Ön havi adósságfizetéseinek és havi jövedelmének összehasonlítása. A DTI-aránynak két típusa van: a front-end és a back-end.
Az elülső DTI-arány, más néven a lakhatási arány az Ön havi jövedelmének az a százaléka, amely a lakhatási kiadásokra megy el, mint például a jelzálog- vagy bérleti díj, az ingatlanadó és a lakástulajdonosi biztosítás. A hitelezők általában azt szeretnék, ha az elülső DTI-arány nem haladná meg a 28%-ot, ami azt jelenti, hogy a lakáskiadások nem haladhatják meg a havi jövedelem 28%-át.
Másrészt a hátsó DTI-arány, más néven a teljes DTI-arány figyelembe veszi az összes havi adósságfizetését, beleértve a lakhatási kiadásokat, a hitelkártya-kifizetéseket, az autóhiteleket és a diákhiteleket. A hitelezők általában 36%-nál nem magasabb hátsó DTI-arányt szeretnének látni, ami azt jelenti, hogy a teljes havi adósságfizetés nem haladhatja meg a havi jövedelem 36%-át.
Fontos megjegyezni, hogy ezek az arányok nincsenek kőbe vésve, és a hitelezőtől és az Ön által igényelt hiteltípustól függően változhatnak. Egyes hitelezők például magasabb DTI-arányt engedélyezhetnek a kiváló hitelminősítéssel vagy nagyobb összegű előleggel rendelkező hitelfelvevők számára.
A DTI-arány kiszámítása viszonylag egyszerű. Az elülső DTI-arány kiszámításához ossza el a teljes havi lakáskiadásait a bruttó havi jövedelmével (az adók és egyéb levonások előtti jövedelme). A hátsó DTI-arány kiszámításához ossza el a teljes havi adósságfizetési kötelezettségét a bruttó havi jövedelmével.
Fontos, hogy a DTI-arányt kordában tartsa, mert a magas arány azt jelezheti, hogy Ön túlterhelt, és nehezen tudja teljesíteni a havi törlesztőrészleteket. Ez megnehezítheti a hitelfelvételt, illetve magasabb kamatlábakat és díjakat eredményezhet.
Összefoglalva, az elülső és a hátsó DTI-arányok közötti különbség megértése alapvető fontosságú a hitelkérelem benyújtásakor. Míg az elülső DTI-arány a lakáskiadásokra összpontosít, addig a hátsó DTI-arány az összes havi adósságfizetést figyelembe veszi. Fontos, hogy a DTI-arányt az elfogadható határokon belül tartsa, hogy növelje a hitelfelvételi esélyeit és a lehető legjobb kamatlábat kapja.
A pénzügyi elemzés során a DTI vagy Debt-to-Income arány fontos tényező, amelyet a hitelezők a hitelfelvevő hitelképességének értékeléséhez használnak. A DTI azt méri, hogy a hitelfelvevő havi jövedelmének hány százaléka megy adósságtörlesztésre. A DTI-nek két típusa van: a front-end DTI és a back-end DTI.
Az elülső DTI a hitelfelvevő havi lakásköltségeinek (jelzáloghitel, ingatlanadó és biztosítás) és havi jövedelmének aránya. A back-end DTI viszont magában foglalja a hitelfelvevő összes havi adósságkötelezettségét, beleértve a lakhatási kiadásokat, a hitelkártya-törlesztéseket, az autóhiteleket, a diákhiteleket és minden egyéb fennálló adósságot.
Bár mind az elülső, mind a hátsó DTI fontos, a hitelezők általában a hátsó DTI-t tartják fontosabbnak, mivel az teljesebb képet ad a hitelfelvevő adósságterhéről. A magas hátralévő DTI arra utal, hogy a hitelfelvevőnek a jövedelméhez képest jelentős mennyiségű adóssága van, ami megnehezítheti a havi törlesztőrészletek teljesítését, és növelheti a nemfizetés kockázatát.
Az elülső DTI azonban még mindig fontos, mert tükrözi a hitelfelvevőnek a lakáskiadásaival való gazdálkodási képességét. A magas front-end DTI azt jelezheti, hogy a hitelfelvevő feszíti a költségvetését, hogy megengedhesse magának a lakhatási kiadásait, ami a nemfizetés kockázatának teszi ki, ha váratlan kiadások merülnek fel.
Összességében mind a front-end, mind a back-end DTI fontos tényező, amelyet a hitelezők figyelembe vesznek a hitelfelvevő hitelképességének értékelésekor. Bár a hátsó DTI-t általában fontosabbnak tartják, a magas elülső DTI még mindig piros zászlót jelenthet a hitelezők számára, és befolyásolhatja a hitelfelvevő hitelfelvételi képességét.
A backend adóssághányad, más néven az adósság/jövedelem arány egy olyan pénzügyi mérőszám, amelyet a hitelezők a hitelfelvevő hitel-visszafizetési képességének értékelésére használnak. Ezt úgy számítják ki, hogy a hitelfelvevő havi adósságfizetéseit (beleértve a javasolt hiteltörlesztést is) elosztják a bruttó havi jövedelmével.
A jó hátralékos adóssághányad a hitel típusától és a hitelező követelményeitől függően változik. Általánosságban azonban a 36%-os vagy annál alacsonyabb hátralévő adóssághányad jónak tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a hitelfelvevő a bruttó havi jövedelmének kevesebb mint 36%-át fordítja adósságtörlesztésre.
Ha a hitelfelvevőnek magasabb a hátralékos adóssághányad, az azt jelezheti, hogy túl sok adóssága van, és nehezen tudja teljesíteni a hitel törlesztőrészleteit. Ez megnehezítheti a hitelek jóváhagyását, vagy magasabb kamatlábakat eredményezhet.
Fontos megjegyezni, hogy bár a jó hátralévő adóssághányad fontos, nem ez az egyetlen tényező, amelyet a hitelezők figyelembe vesznek a hitelfelvevő hitelképességének értékelésekor. A hitelezők a hiteltörténetet, a foglalkoztatási előzményeket és egyéb pénzügyi tényezőket is figyelembe veszik annak megállapításához, hogy a hitelfelvevő jogosult-e a hitelfelvételre.
A front-end arány, más néven lakhatási költséghányad, egy pénzügyi kifejezés, amelyet annak meghatározására használnak, hogy a hitelfelvevő bruttó jövedelmének hány százalékát fordítják a lakhatással kapcsolatos kiadásokra. Ezt az arányt a hitelezők általában a hitelfelvevő jelzáloghitel visszafizetési képességének értékelésére használják.
Általánosságban elmondható, hogy a front-end arány csak a hitelfelvevő lakhatással kapcsolatos kiadásait tartalmazza, beleértve a jelzáloghitel tőke- és kamatfizetését, az ingatlanadót, a lakástulajdonosi biztosítási díjakat és a lakástulajdonosok egyesületi díjait. Nem tartalmazza az egyéb adósságokat vagy kiadásokat, például az autófizetést, a hitelkártya-számlákat vagy a közüzemi díjakat.
A hitelezők a hitelfelvevő összes havi lakhatási költségét elosztják a hitelfelvevő bruttó havi jövedelmével. Például, ha egy hitelfelvevő havi jövedelme 5000 USD, és a lakhatási költségei összesen havi 1500 USD-t tesznek ki, akkor a front-end arány 30%.
A hitelezőknek jellemzően meghatározott, a jelzáloghitelekre vonatkozó, a hitelezőtől és a hiteltípustól függően eltérő előfinanszírozási arányra vonatkozó követelményeik vannak. Általánosságban ajánlott, hogy a hitelfelvevőknek legfeljebb 28% és 33% közötti front-end arányra kell törekedniük annak biztosítása érdekében, hogy kényelmesen megengedhessék maguknak a jelzáloghitel törlesztőrészleteit és a lakhatással kapcsolatos egyéb kiadásokat.