Amikor a finanszírozásról van szó, különböző lehetőségek állnak rendelkezésre, beleértve az akkreditíveket (LC) és a hitelkereteket (LOC). Bár mindkettő hasonlóan hangzik, szerkezetük és céljuk tekintetében meglehetősen különböznek egymástól.
Az akkreditív egy olyan pénzügyi eszköz, amely egy tranzakció során a bank által az eladónak nyújtott fizetési garanciát biztosít. Egyfajta biztosítékként szolgál az eladó számára, biztosítva, hogy megkapja a fizetést a szállított árukért vagy szolgáltatásokért. Az akkreditívet általában a vevő kezdeményezi és a bank bocsátja ki, az eladó pedig a kedvezményezett. Az akkreditív feltételei meghatározzák a kifizetés összegét, a kifizetés időpontját és egyéb lényeges részleteket.
Másrészről az akkreditív egy hitelfelvevő és egy hitelező közötti pénzügyi megállapodás, amely lehetővé teszi a hitelfelvevő számára, hogy előre meghatározott összegű hitelhez jusson, általában szükség szerint. A hitelfelvevő szükség szerint vehet fel pénzt a hitelkeretből, és kamatot csak a felvett összeg után kell fizetni. A hitelkeret általában rulírozó, ami azt jelenti, hogy miután a hitelfelvevő visszafizette a felvett összeget, az előre meghatározott összeghatárig ismét kölcsönt vehet fel.
Az LC és a LOC közötti elsődleges különbség a szerkezetükben és a céljukban rejlik. Míg az akkreditív egy adott ügyletre vonatkozó fizetési garanciát jelent, addig a hitelkeret egy olyan finanszírozási forrás, amely különböző célokra használható. Más szóval, az akkreditív egy egyszeri tranzakciós eszköz, míg a hitelkeret egy rulírozó hitelkeret.
Az akkreditív és a hitelkeret közötti másik különbség a kockázat mértéke. Az akkreditív esetében a bank vállalja a fizetési kockázatot, biztosítva, hogy az eladó megkapja a fizetést, függetlenül attól, hogy a vevő nem teljesít-e fizetési kötelezettséget. A hitelkeret esetében azonban a hitelfelvevő vállalja a visszafizetés kockázatát, és a felvett összeget kamatokkal együtt vissza kell fizetnie.
Összefoglalva, mind az LC, mind a LOC fontos pénzügyi eszközök, amelyek különböző célokat szolgálnak. Az akkreditív egy adott ügyletre vonatkozó fizetési garancia, míg a hitelkeret egy rulírozó hitelkeret, amely különböző célokra használható. A kettő közötti különbségek megértése segíthet a vállalkozásoknak abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak finanszírozási igényeikről.
Az akkreditív egy olyan pénzügyi eszköz, amelyet a nemzetközi kereskedelemben használnak annak biztosítására, hogy az eladó megkapja a fizetést, a vevő pedig a szerződésben foglaltaknak megfelelően megkapja az árut. Lényegében egy bank garanciája arra, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a vevő nevében kifizeti az eladót.
Az LC-folyamat elindításához a vevő és az eladó először megegyezik az ügylet feltételeiről és azokról a feltételekről, amelyeknek teljesülniük kell a kifizetés előtt. A vevő ezután felkéri a bankját, az úgynevezett kibocsátó bankot, hogy állítson ki egy LC-t az eladó javára. A kibocsátó bank ezután elküldi az LC-t az eladó országában lévő banknak, az úgynevezett tanácsadó banknak.
Amint a tanácsadó bank megkapja az LC-t, értesíti az eladót az LC beérkezéséről, és közli vele az LC részleteit. Az eladó ezután folytathatja az áruknak a vevőhöz történő szállítását. Az eladó ezután bemutatja a szükséges dokumentumokat, például a szállítólevelet és a kereskedelmi számlát a tanácsadó banknak annak igazolására, hogy teljesítette az akkreditív feltételeit.
A tanácsadó bank ezután ellenőrzi a dokumentumokat, hogy azok megfelelnek-e az akkreditív feltételeinek, és ha minden rendben van, továbbítja a dokumentumokat a kibocsátó banknak. A kibocsátó bank ezután kifizeti az eladónak a megállapodás szerinti összeget, a vevő pedig megkapja az áru birtokbavételéhez szükséges dokumentumokat.
Összefoglalva, az akkreditív egy banki garancia, amely biztosítja, hogy az eladó megkapja a fizetést, amint teljesítette az akkreditív feltételeit. A nemzetközi kereskedelmi ügyletek során mind a vevő, mind az eladó számára biztonságot nyújt.
A hitelkereteknek három fő típusa létezik, amelyekhez magánszemélyek hozzáférhetnek:
1. Forgó hitelkeret: Ez a hitelkeret legelterjedtebb típusa, ahol a hitelfelvevőnek megadnak egy maximális hitelkeretet, és a hitelkeret erejéig annyi vagy annyi kölcsönt vehet fel, amennyit vagy amennyire szüksége van. A hitelfelvevőnek minden hónapban minimális törlesztést kell teljesítenie, de az egyenleget kamatterhekkel terhelten átviheti a következő hónapra.
2. Részletfizetési hitelkeret: Ez a fajta hitelkeret egy meghatározott összegű hitelfelvételt és annak egy meghatározott időszak alatt egyenlő részletekben történő visszafizetését jelenti. A hitelfelvevőt a fennálló egyenleg után kamatot számítanak fel a hitel teljes visszafizetéséig.
3. Nyílt hitelkeret: A nyílt hitelkeret olyan hiteltípus, amelyet meghatározott limit nélkül nyújtanak a hitelfelvevőnek. Ezt a hiteltípust jellemzően rövid távú kiadásokra, például készletek vagy berendezések kifizetésére használják, és minden számlázási ciklus végén teljes egészében visszafizetésre kerül.
Az akkreditív egy olyan pénzügyi eszköz, amelyet általában a nemzetközi kereskedelmi tranzakciók során használnak. Ez egy olyan dokumentum, amelyet egy bank állít ki a vevő nevében, és amely bizonyos feltételek teljesülése esetén garantálja az eladónak a kifizetést. Az eladó számára azért előnyös az akkreditív, mert egyfajta biztosítékot nyújt arra, hogy megkapja a fizetést az általa szállított árukért vagy szolgáltatásokért. Ez csökkenti a fizetés elmaradásának kockázatát, és elősegíti az egymást esetleg nem jól ismerő felek közötti kereskedelmet. A vevő is profitál az akkreditívből, mert segíthet hitelképességének megalapozásában és az új beszállítókkal való kapcsolatépítésben. Emellett védelmet nyújthat az eladó által elkövetett csalás vagy félrevezetés ellen. A kibocsátó bank is profitál az akkreditívből, mert díjat kap a szolgáltatásaiért, és a tranzakciót felhasználhatja az ügyfeleivel való kapcsolatépítésre. Összességében az akkreditív értékes eszköz lehet egy nemzetközi kereskedelmi tranzakcióban részt vevő valamennyi fél számára.