Az általános költségek jelentős részét képezik bármely gyártó vagy szolgáltató szervezetnek. Ezek olyan közvetett költségek, amelyek nem vezethetők vissza egy adott termékhez vagy szolgáltatáshoz. Ezért a vezetőknek ezeket a költségeket valamilyen előre meghatározott módszer alapján kell a termékekhez vagy szolgáltatásokhoz hozzárendelniük. A két fő általános költségfelosztási módszer a részleg- és gyártási általános költségek, valamint az egységes általános költségtételek. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai.
A részleg-alapú rezsiköltség-felosztási módszer lényege, hogy a szervezetet részlegekre osztják, és az egyes részlegekhez a felhasznált erőforrások aránya alapján rendelik hozzá a rezsiköltségeket. Például, ha a szervezetnek három részlege van, és a teljes általános költség 300 000 $, az egyes részlegekre felosztott általános költség 100 000 $ lehet, feltételezve, hogy minden részleg az erőforrások egyharmadát használja.
A gyártási rezsiköltség-felosztási módszer a közvetlen munkaerőköltségek vagy a gépi órák alapján történő rezsiköltségek hozzárendelését jelenti. Például, ha a szervezetnek 500 000 $ közvetlen munkaerőköltsége van, és a rezsiköltségek 100 000 $, a rezsiköltség mértéke a közvetlen munkaerőköltségek 20%-a lenne. A rezsiköltségeket ezután a közvetlen munkaerőköltségek aránya alapján osztanák fel az egyes termékekre.
Az egyszeri általános költségráta módszere az általános költségráta kiszámítását jelenti az összes általános költség és az összes közvetlen munkaerőköltség vagy gépórák alapján. Például, ha az összes általános költség 100 000 USD, és az összes közvetlen munkaerőköltség 500 000 USD, akkor az általános költségráta 20%. A rezsiköltségeket ezután a közvetlen munkaerőköltségek aránya alapján osztanák fel az egyes termékekre.
Az osztálymegosztás és a gyártási rezsiköltségek felosztásának módszere pontosabb felosztást biztosít a rezsiköltségeknek. Minden egyes részlegre vagy termékre a felhasznált konkrét erőforrások alapján lehet felosztani a költségeket. A költségek felosztása azonban több időt és erőfeszítést igényel, mivel az egyes osztályok vagy termékek felhasználását nyomon kell követni.
Az egységes általános költségráta módszer egyszerűbb és kevesebb időt vesz igénybe az általános költségek felosztása. Azonban előfordulhat, hogy nem tükrözi pontosan az egyes termékek vagy részlegek által felhasznált erőforrásokat. Egyes termékek vagy részlegek több vagy kevesebb általános költséget kaphatnak, mint amennyit ténylegesen felhasználnak.
Mind a részleg- és gyártási rezsiköltségek, mind az egyszeri rezsiköltségek módszerének megvannak az előnyei és hátrányai. A vezetőknek a rendelkezésre álló erőforrások, a szervezet összetettsége és az általános költségek felosztásához szükséges pontossági szint alapján kell meghatározniuk, hogy melyik módszer a legmegfelelőbb a szervezetük számára.