Vállalkozás indításakor az egyik fontos döntés, hogy franchise- vagy forgalmazási megállapodást kössünk. Bár mindkét lehetőség két fél közötti üzleti kapcsolatot jelent, a kettő között jelentős különbségek vannak.
A franchise-megállapodás során a franchise-jogosult díjat fizet azért, hogy a franchise-adó márkáját, termékeit és működési rendszerét használhassa. Cserébe a franchise-adó jelentős útmutatást és támogatást nyújt a franchise-felvevőnek, beleértve az üzleti tervet, a képzést és a folyamatos segítségnyújtást. A franchise-adó emellett jelentős ellenőrzést gyakorol a franchise-felvevő működése felett, beleértve a termékek értékesítésének, marketingjének és forgalmazásának módját is.
Másrészről a forgalmazási megállapodás során a forgalmazó termékeket vásárol a gyártótól, és azokat továbbértékesíti a vásárlóknak. A forgalmazó önállóan működik, és felelős a termékek marketingjéért, értékesítéséért és forgalmazásáért. A gyártó kevésbé ellenőrzi a forgalmazó tevékenységét, és elsősorban azért felelős, hogy a termékek megvásárolhatók legyenek.
Az egyik jelentős különbség a kettő között az, hogy a franchise-adó vagy a gyártó milyen szintű ellenőrzést gyakorol a franchise-jogosult vagy a forgalmazó felett. A franchise-megállapodásban a franchise-adó jelentős ellenőrzést gyakorol a franchise-felvevő működése felett, beleértve a termékek értékesítésének, marketingjének és forgalmazásának meghatározását. A forgalmazási megállapodásban azonban a gyártó kevésbé ellenőrzi a forgalmazó működését, és elsősorban azért felelős, hogy a termékek megvásárolhatók legyenek.
Egy másik különbség a kettő között a nyújtott támogatás szintje. A franchise-megállapodásban a franchise-adó jelentős útmutatást és támogatást nyújt a franchise-felvevőnek, beleértve az üzleti tervet, a képzést és a folyamatos segítségnyújtást. Ezzel szemben a forgalmazási megállapodás jellemzően kevesebb támogatást nyújt a gyártó részéről, mivel a forgalmazó önállóan működik.
Végül, az egyes megállapodásokban szereplő díjak eltérőek. A franchise-jogosult díjat fizet a franchise-adó márkájának, termékeinek és működési rendszerének használatáért, míg a forgalmazó nagykereskedelmi áron vásárolja meg a termékeket a gyártótól és értékesíti azokat tovább.
Összefoglalva, bár mind a franchise-, mind a forgalmazási megállapodások két fél közötti üzleti kapcsolatot foglalnak magukban, jelentős különbségek vannak a kettő között. A franchise-megállapodások során a franchise-adó jelentős iránymutatást és támogatást nyújt a franchise-jogosultnak, ugyanakkor jelentős ellenőrzést gyakorol a franchise-jogosult működése felett. Ezzel szemben a forgalmazási megállapodásokban a forgalmazó önállóan működik, miközben termékeket vásárol és értékesít tovább a gyártótól. A kettő közötti különbségek megértése segíthet a vállalkozóknak abban, hogy megalapozott döntést hozzanak a vállalkozás indításakor.
A franchise egy egyedi forgalmazási stratégia, amely több szempontból is különbözik a többi forgalmazási stratégiától. A franchise-rendszerben a franchise-adó a védjegyét, termékeit és szolgáltatásait használó vállalkozás működtetésének jogát egy független vállalkozónak, az úgynevezett franchise-vevőnek adja át. A franchise-jogosult a franchise-adó előre meghatározott rendszere, szabályai és iránymutatásai szerint működteti az üzletet. Íme néhány kulcsfontosságú tényező, amely megkülönbözteti a franchise-t más forgalmazási stratégiáktól:
1. A márka ismertsége: A franchise lehetővé teszi a franchise-jogosult számára, hogy kihasználja a bevált franchise-adó márkaelismertségét. Ez nem így van más forgalmazási stratégiák esetében, ahol a forgalmazó nem rendelkezik felismerhető márkával, vagy esetleg a semmiből kell felépítenie egyet.
2. Szabványosítás: A franchise egy szabványosított rendszert kínál egységes termékekkel, szolgáltatásokkal és műveletekkel az összes franchise-helyszínen. Ez az egységesség segít fenntartani a márka minőségét, és biztosítja, hogy az ügyfelek tudják, mire számíthatnak, függetlenül attól, hogy melyik helyszínt látogatják meg.
3. Támogatás: A franchise-tulajdonosok profitálnak a franchise-adó által nyújtott támogatásból és képzésből. Ez magában foglalja a kezdeti képzést, a folyamatos támogatást, valamint a marketinganyagokhoz, technológiához és egyéb erőforrásokhoz való hozzáférést. Ez a támogatási szint általában nem áll más forgalmazók rendelkezésére.
4. Ellenőrzés: A franchise-rendszerek nagyfokú ellenőrzést biztosítanak a franchise-adó számára a márka és a franchise-partnerek működése felett. A franchise-adó szabványokat, irányelveket és eljárásokat határozhat meg és érvényesítheti azokat az összes franchise-helyszínen. Az ellenőrzésnek ez a szintje más forgalmazási stratégiák esetében nem lehetséges.
5. Díjak: A franchise-jogosultak kezdeti franchise-díjat és folyamatos jogdíjat fizetnek a franchise-adónak a márka és a rendszer használatának jogáért. Ez a díjstruktúra nem jellemző más forgalmazási stratégiákra, ahol a forgalmazó folyamatos díjak nélkül vásárolhat termékeket vagy szolgáltatásokat a gyártótól.
Összefoglalva, a franchise olyan egyedi forgalmazási stratégiát kínál, amely a márka elismerését, szabványosítást, támogatást, ellenőrzést és olyan díjstruktúrát biztosít, amely megkülönbözteti más forgalmazási stratégiáktól.
A forgalmazó nem feltétlenül franchise, bár lehetnek hasonlóságaik. A forgalmazó olyan vállalat vagy magánszemély, amely árukat vásárol egy gyártótól vagy nagykereskedőtől, majd továbbértékesíti azokat kiskereskedőknek, más vállalkozásoknak vagy közvetlenül a fogyasztóknak. A gyártó és a forgalmazó közötti kapcsolat jellemzően egy ellátási lánc, ahol a gyártó a forgalmazót használja fel a szélesebb piac eléréséhez.
Másrészről a franchise az üzleti modell egy speciális típusa, amelyben egy vállalat (a franchise-adó) egy másik félnek (a franchise-jogosultnak) díj ellenében licenceli a márkáját, termékeit és szolgáltatásait. A franchise-jogosult ezután a franchise-adó által létrehozott üzleti modellt, rendszereket és támogatást használva működteti saját vállalkozását, miközben betartja a franchise-adó által meghatározott szigorú irányelveket és előírásokat.
Bár mind a forgalmazók, mind a franchise-ok áruk vagy szolgáltatások értékesítésével járnak együtt, a legfontosabb különbség az ellenőrzés és a tulajdonlás szintjében rejlik. A forgalmazó általában független vállalkozásként működik, a termékeket egy gyártótól vagy nagykereskedőtől vásárolja meg, és felárral értékesíti tovább. Némi önállósággal rendelkezhetnek az árak és a marketingstratégiák meghatározásában, de végső soron nem kötik őket a franchise-adó szigorú iránymutatásai és szabályai.
Ezzel szemben a franchise-jogosult a franchise-adó által meghatározott szigorú irányelvek és előírások szerint működik. Egy előre meghatározott üzleti modellt kell követnie, meghatározott termékeket és szolgáltatásokat kell használnia, és szigorú működési eljárásokat kell betartania. A franchise-adó általában folyamatos támogatást, képzést és marketing segítséget nyújt, hogy biztosítsa a következetességet az összes franchise-helyszínen.
Összefoglalva, a forgalmazó nem franchise, bár az áruk és szolgáltatások értékesítése tekintetében lehetnek hasonlóságaik. A legfontosabb különbség az ellenőrzés és a tulajdonlás szintjében rejlik: a forgalmazó független vállalkozásként működik, míg a franchise-jogosult a franchise-adó szigorú iránymutatásai és szabályai szerint.