Az árképzés az egyik legfontosabb szempont a vállalkozás működtetésében. A megfelelő árképzési stratégia növelheti a bevételt, javíthatja az ügyfelek elégedettségét és növelheti a piaci részesedést. A nyereségorientált árképzési stratégiákat a vállalkozások széles körben alkalmazzák pénzügyi céljaik elérése érdekében. A nyereségorientált árképzési stratégia olyan módszer, amelyet a vállalkozások arra használnak, hogy termékeik vagy szolgáltatásaik árát a kívánt nyereségszint alapján határozzák meg.
A profitorientált árképzési stratégia előnyös a versenypiacon működő vállalkozások számára. A vállalkozások ezt a stratégiát a nyereségük maximalizálására használhatják azáltal, hogy magasabb árat számítanak fel termékeikért vagy szolgáltatásaikért. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a profitorientált árképzési stratégia alkalmazása negatív következményekkel is járhat, ha nem megfelelően hajtják végre. Ha az ár túl magas, a vásárlók a versenytársaktól vásárolhatnak, ami a piaci részesedés elvesztéséhez vezethet.
A vállalkozások számos módszert alkalmazhatnak a profitorientált árképzési stratégia megvalósítására. Az egyik legelterjedtebb módszer a költség plusz árképzés. A költségtöbblet-árképzés során a termék előállításának vagy a szolgáltatás nyújtásának költségeihez egy felárat adnak hozzá a végső ár meghatározásához. Ez a módszer egyszerű és könnyen alkalmazható, ezért népszerű választás a kisvállalkozások számára.
A nyereségorientált árképzésben alkalmazott másik módszer a célhozam-árképzés. A célhozam-árazásban olyan árat határoznak meg, amely egy bizonyos szintű nyereséget eredményez. Ez a módszer megköveteli, hogy a vállalkozások tisztában legyenek a költségeikkel és a kívánt nyereségszinttel.
A vállalkozások használhatnak értékalapú árképzést is, amikor az árat a termék vagy szolgáltatás által az ügyfél számára nyújtott érték határozza meg. Az értékalapú árképzés egyre népszerűbbé válik, mivel a vállalkozások arra összpontosítanak, hogy értéket nyújtsanak ügyfeleiknek.
Összefoglalva, a profitorientált árképzési stratégia hatékony módja annak, hogy a vállalkozások elérjék pénzügyi célkitűzéseiket. Létfontosságú azonban, hogy egyensúlyt teremtsenek az ár és a vevői elégedettség között. A profitorientált árképzési stratégia megvalósításakor a vállalkozásoknak olyan tényezőket kell figyelembe venniük, mint a verseny, a költségek és az ügyfélérték. A megfelelő árképzési stratégia alkalmazásával a vállalkozások maximalizálhatják nyereségüket és versenyképesek maradhatnak a piacon.
Az árképzési stratégiáknak számos különböző típusa létezik, amelyeket a vállalkozások alkalmazhatnak termékeik vagy szolgáltatásaik árazására. Az alábbiakban három leggyakrabban alkalmazott árképzési stratégiát mutatunk be:
1. Költségtöbblet-árképzés: Ez a stratégia magában foglalja a termék vagy szolgáltatás előállításának teljes költségének kiszámítását, majd a végső ár kiszámításához egy felárat ad hozzá ehhez a költséghez. A felár lehet a teljes költség százalékos aránya vagy egy fix összeg. A költségtöbblet-árképzést gyakran alkalmazzák olyan iparágakban, ahol a költségek viszonylag stabilak és a verseny nem túl intenzív.
2. Értékalapú árképzés: Ez a stratégia az áraknak a termék vagy szolgáltatás által a vevőnek nyújtott érték alapján történő meghatározását jelenti. Ezt az értéket olyan tényezők határozhatják meg, mint a minőség, a kényelem vagy a teljesítmény. Az értékalapú árképzést alkalmazó vállalkozások jellemzően magasabb árat számítanak fel, mint versenytársaik, de emellett olyan kiváló minőséget vagy szolgáltatást nyújtanak, amely igazolja a magasabb árat.
3. Penetrációs árképzés: Ez a stratégia a piaci részesedés megszerzése érdekében a versenytársaknál alacsonyabb árak megállapítását jelenti. A penetrációs árképzést gyakran alkalmazzák olyan vállalkozások, amelyek új piacra lépnek be, vagy új terméket vezetnek be. A cél az, hogy alacsony árakkal vonzzák a vásárlókat, majd fokozatosan emeljék az árakat, ahogy a vállalkozás piaci részesedést szerez és egyre jobban megalapozódik.
Négy általánosan elismert árképzési stratégia létezik, amelyeket a vállalkozások használhatnak termékeik vagy szolgáltatásaik árának meghatározásához. Ezek a stratégiák a következők:
1. Költségtöbblet-árképzés: Ez a stratégia magában foglalja a termék előállításának vagy szolgáltatás nyújtásának teljes költségének meghatározását, majd a költséghez egy felárat adnak hozzá, hogy elérjék az eladási árat. Ez a felár lehet egy fix százalék vagy egy meghatározott dollárösszeg.
2. Értékalapú árképzés: Ez a stratégia a terméknek vagy szolgáltatásnak a vevő számára érzékelt értéke alapján történő ármeghatározást jelenti. Ez meghatározható piackutatással, vevői felmérésekkel, vagy a piacon lévő hasonló termékek vagy szolgáltatások árainak elemzésével.
3. Penetrációs árképzés: Ez a stratégia egy új termék vagy szolgáltatás alacsony árának meghatározását jelenti a piaci részesedés gyors megszerzése érdekében. A cél az árérzékeny vevők megnyerése és egy olyan ügyfélbázis kiépítése, amelyet a jövőbeni értékesítésekhez lehet felhasználni.
4. Fölösleges árképzés: Ez a stratégia egy új termék vagy szolgáltatás magas árának meghatározását jelenti, azzal a céllal, hogy maximalizálja a nyereséget a korai alkalmazóktól, akik hajlandóak felárat fizetni. Ahogy egyre több versenytárs lép be a piacra, az árat fokozatosan lehet csökkenteni a piaci részesedés megtartása érdekében.
A termékorientált vállalatok jellemzően a három árképzési stratégia egyikét alkalmazzák termékeik árának meghatározására. Ezek az árképzési stratégiák a költségalapú árképzés, az értékalapú árképzés és a versenyalapú árképzés.
1. Költségalapú árazás: Ez a stratégia az árak meghatározását a termék előállítási és forgalmazási költségei alapján, plusz egy haszonkulcsot a nyereség elérése érdekében. A felár százalékos mértéke az iparágtól, a terméktől és a célpiactól függően változhat. Ezt a stratégiát általában a korlátozott erőforrásokkal és kis piaci erővel rendelkező kisvállalkozások alkalmazzák. A költségalapú árképzés fő előnye, hogy biztosítja a termék nyereségességét.
2. Értékalapú árképzés: Ez a stratégia azt jelenti, hogy az árakat a termék által a vásárlónak nyújtott érték alapján határozzák meg. Ez az érték lehet minőség, kényelem vagy más, a vásárló által érzékelt előnyök formájában. Az értékalapú árképzés a célpiac, valamint a vásárló igényeinek és preferenciáinak mélyreható ismeretét igényli. Az értékalapú árképzés fő előnye, hogy magasabb haszonkulcsot eredményezhet, mint a költségalapú árképzés.
3. Versenyalapú árképzés: Ez a stratégia a piaci versenytársak árai alapján történő ármeghatározást jelenti. A cél az, hogy a termék ára hasonló vagy valamivel alacsonyabb legyen, mint a versenytársaké. Ezt a stratégiát általában az erősen versenyző piacokon alkalmazzák, ahol az ár fontos tényező a vásárlási döntésben. A versenyalapú árképzés fő előnye, hogy segíthet a vállalatnak megőrizni piaci részesedését.
Összefoglalva, a termékorientált vállalatok három árképzési stratégia egyikét alkalmazhatják: a költségalapú, az értékalapú és a versenyalapú árképzést. Mindegyik stratégiának megvannak az előnyei és hátrányai, és a stratégia kiválasztása a vállalat céljaitól, erőforrásaitól és a piaci feltételektől függ.