Üzlettulajdonosként fontos megérteni az áruforgalmi és a szolgáltatási eredménykimutatás közötti különbségeket. Bár mindkét kimutatás betekintést nyújt a vállalat pénzügyi teljesítményébe, az üzleti tevékenység jellegéből adódóan másképp épülnek fel.
Az áruforgalmi eredménykimutatást azok a vállalkozások használják, amelyek fizikai árukat értékesítenek. A kimutatás tartalmazza a bevételt, az eladott áruk költségét és a bruttó nyereséget. Az eladott áruk költsége az elszámolási időszak alatt értékesített termékek költsége, beleértve az anyagköltséget, a munkadíjat és az általános költségeket. A bruttó nyereséget úgy számítják ki, hogy a bevételből kivonják az eladott áruk költségét. Ez a kimutatás alapvető fontosságú az áruforgalmi vállalkozások számára, mivel segít megérteni, hogy mennyit költenek az árukra és mennyi nyereséget termelnek.
Másrészt a szolgáltatási eredménykimutatást a szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások használják. A kimutatás tartalmazza a bevételeket és a kiadásokat, például a béreket, a bérleti díjakat, a közüzemi díjakat és az egyéb működési kiadásokat. Az áruforgalmi eredménykimutatással ellentétben a szolgáltatási eredménykimutatásnak nincs az eladott áruk költségére vonatkozó része. Ehelyett van egy szakasza a bruttó nyereségnek vagy veszteségnek, amelyet úgy számítanak ki, hogy a teljes bevételből kivonják az összes költséget.
A két kimutatás közötti egyik fő különbség a készletek kezelésének módja. Egy áruforgalmi vállalkozásnak van készlete, amelyet nyomon kell követnie, ezért az eladott áruk költsége az eredménykimutatásuk fontos része. Egy szolgáltatási vállalkozás esetében nincs készlet, amelyet nyomon kell követni, így nincs az eladott áruk költségére vonatkozó rész.
Egy másik különbség a két kimutatás között az, hogy milyen típusú költségek szerepelnek benne. Egy szolgáltatási vállalkozásnak jellemzően kevesebb a fizikai árukkal kapcsolatos költsége, mint például a nyersanyagok és a szállítás költsége. Ehelyett kiadásaik inkább a fizetésekre, bérleti díjakra és közüzemi szolgáltatásokra összpontosítanak, amelyek a szolgáltatási eredménykimutatás működési költségek szakaszában szerepelnek.
Összefoglalva, az áruforgalmi eredménykimutatás és a szolgáltatási eredménykimutatás közötti különbségek megértése kulcsfontosságú a vállalkozások számára, hogy pontosan nyomon követhessék pénzügyi teljesítményüket. Bár mindkét kimutatás értékes információkat nyújt, az üzleti tevékenység jellegéből adódóan másképp épülnek fel. E kimutatások elemzésével a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak a működésükkel és a pénzügyeikkel kapcsolatban.
Egy szolgáltató és egy kereskedelmi egység eredménykimutatása a keletkezett bevételek típusa és az eladott áruk költségének (COGS) kiszámítása tekintetében különbözik egymástól.
Egy szolgáltató gazdálkodó egység az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokból, például tanácsadásból, jogi vagy számviteli szolgáltatásokból származó bevételt termel. A szolgáltató gazdálkodó egység eredménykimutatása az ilyen szolgáltatásokból származó bevételt szolgáltatási bevételként tartja nyilván. A szolgáltató egységnek nincs COGS-számítása, mivel nem értékesít fizikai termékeket. Ehelyett a szolgáltató egységnek a szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó költségei merülnek fel, mint például a bérek, bérleti díjak és készletek, amelyeket az eredménykimutatásban ráfordításként rögzítenek.
Másrészről viszont az árusító egység a fizikai termékek vevőknek történő értékesítéséből származó bevételt termel. A kereskedelmi egység eredménykimutatása a termékek értékesítéséből származó bevételt értékesítési bevételként tartja nyilván. A COGS-számítás a kereskedelmi egységek eredménykimutatásának kritikus eleme, mivel a termékek előállításához és értékesítéséhez kapcsolódó közvetlen költségeket mutatja be. Az értékesítéssel foglalkozó gazdálkodó egység COGS-ét úgy számítják ki, hogy a kezdeti készlet plusz a beszerzések mínusz a befejező készlet. A vállalkozás működtetésével kapcsolatos egyéb költségek, mint például a bérek, a bérleti díjak és a reklám, szintén költségként szerepelnek az eredménykimutatásban.
Összefoglalva, a legfontosabb különbség a szolgáltató gazdálkodó egység és az árusító gazdálkodó egység eredménykimutatása között a keletkező bevételek típusa és a COGS kiszámítása. A szolgáltató gazdálkodó egység a szolgáltatásnyújtásból származó bevételt termel, és az eredménykimutatásában a szolgáltatási bevételeket és a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó ráfordításokat rögzíti. Az árusító egység fizikai termékek értékesítéséből származó bevételt termel, és eredménykimutatása az értékesítési bevételt és a COGS-t, valamint az üzletvitelhez kapcsolódó egyéb ráfordításokat rögzíti.
A szervizelés és az árusítás a vállalkozás működtetésének két különböző aspektusa. Bár mindkettő fontos, különböző megközelítésekkel és célokkal járnak.
A szervizelés a termékek vagy berendezések karbantartására és javítására utal. Ez magában foglalja az ügyfelek támogatását, miután megvásároltak egy terméket vagy szolgáltatást. A szervizelés olyan feladatokat foglalhat magában, mint a telepítés, a hibaelhárítás, a javítás és a karbantartás. A szervizelés célja annak biztosítása, hogy az ügyfelek elégedettek legyenek a vásárlással, és hogy a termék vagy berendezés megfelelően működjön.
A kereskedelmi forgalmazás viszont a termékek olyan módon történő bemutatására és promóciójára utal, amely maximalizálja az eladásokat. Ez olyan feladatokat foglalhat magában, mint a termékek elhelyezése, az árképzés és a promóciós tevékenységek. A merchandising célja az értékesítés és a bevétel növelése azáltal, hogy új vásárlókat vonz, és a meglévő vásárlókat további vásárlásokra ösztönzi.
Összefoglalva, a szervizelés a vásárlást követően az ügyfelek támogatására összpontosít, míg a merchandising a termékek népszerűsítésére és az értékesítés ösztönzésére. Mindkettő fontos szempont egy sikeres vállalkozás működtetésében, és az üzlettulajdonosnak meg kell értenie a kettő közötti különbséget, valamint azt, hogy hogyan lehet mindkét stratégiát hatékonyan alkalmazni céljai elérése érdekében.