A likviditás azt jelenti, hogy egy eszköz milyen könnyen átalakítható készpénzre. Ez egy alapvető fogalom a pénzügyekben és a számvitelben, mivel lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy felmérjék a rövid távú pénzügyi kötelezettségek teljesítésére való képességüket. A vállalkozások mérlegében két gyakori eszköz az árukészlet és a követelések. De melyik eszköznek van nagyobb likviditása?
Az árukészlet azokat az árukat jelenti, amelyeket a vállalkozás készleten tart, és amelyeket el kíván adni a vevőknek. Ide tartoznak a nyersanyagok, a befejezetlen termelés és a késztermékek. A készletforgalom egy kritikus mérőszám, amelyet a vállalkozások a készletgazdálkodás hatékonyságának mérésére használnak. A vállalkozások általában a lehető legalacsonyabb szinten akarják tartani készletszintjeiket, hogy csökkentsék az elavult vagy lejárt készletek kockázatát. A túl kevés készlet azonban készletkimaradásokhoz, elmaradt eladásokhoz és elégedetlen ügyfelekhez vezethet.
A követelések viszont azt a pénzt jelentik, amellyel az ügyfelek tartoznak a vállalkozásnak a hitelre nyújtott árukért vagy szolgáltatásokért. Ez egy olyan eszköz, amely azt a pénzösszeget jelenti, amelyet a vállalkozás a jövőben várhatóan megkap. A behajtási időszak egy kritikus mérőszám, amellyel a vállalkozások a követelések behajtásának hatékonyságát mérik. Általában a vállalkozások a behajtási időszakot a lehető legrövidebbre akarják csökkenteni, hogy csökkentsék a behajthatatlan követelések kockázatát és javítsák a pénzforgalmat.
Tehát melyik eszköznek van nagyobb likviditása? A válasz a követelések. A követelések nagyobb likviditással rendelkeznek, mint az árukészlet, mivel a vállalkozás által a jövőben várhatóan kapott készpénz összegét képviselik. A vállalkozások viszonylag gyorsan készpénzre tudják váltani a követeléseket azáltal, hogy a vevőktől beszedik a fizetéseket. Ezzel szemben az árukészlet készletének készpénzre váltása hosszabb időt vehet igénybe, mivel a vállalkozásoknak először el kell adniuk az árukat a vevőknek.
Lényeges megjegyezni, hogy a követelések likviditása nem abszolút érték. Minél hosszabb a behajtási időszak, annál alacsonyabb a követelések likviditása. Ezzel szemben az árukészlet likviditása az áruk iránti kereslet függvényében növekedhet vagy csökkenhet. Ha az áruk iránt nagy a kereslet, a vállalkozások gyorsan eladhatják készleteiket, és készpénzre válthatják azokat. Ha azonban alacsony a kereslet az áruk iránt, a vállalkozásoknak esetleg csökkenteniük kell az árakat, vagy veszteséggel kell értékesíteniük a készletet.
Összefoglalva, az árukészlet és a követelések likviditásának megértése kulcsfontosságú a vállalkozások számára a rövid távú pénzügyi kötelezettségeik hatékony kezeléséhez. Míg a vevőkövetelések likviditása nagyobb, mint az árukészleté, a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzforgalmuk fenntartása érdekében ésszerű időn belül beszedjék a vevőktől a fizetéseket. Hasonlóképpen, a vállalkozásoknak hatékonyan kell kezelniük készletszintjeiket, hogy elkerüljék a készletkimaradásokat és csökkentsék az elavult vagy lejárt készletek kockázatát.
A készpénz tekinthető a leglikvidebb eszköznek, mivel könnyen felhasználható adósságok kiegyenlítésére vagy vásárlásokra. A követelések viszont olyan összegek, amelyekkel a vállalatnak a vevői tartoznak az eladott, de még ki nem fizetett árukért vagy szolgáltatásokért. Míg a követelések általában viszonylag likvid eszköznek minősülnek, mivel viszonylag gyorsan készpénzre válthatók, más eszközök likvidebbnek tekinthetők, mint például a pénzeszköz-egyenértékesek vagy a rövid lejáratú befektetések, amelyek gyorsan és könnyen készpénzért értékesíthetők. Érdemes megjegyezni, hogy bármely eszköz likviditása függhet a konkrét körülményektől is, mint például a piaci feltételek, az iparág, amelyben a vállalat működik, és az ügyfelek hitelképessége.
A készlet leglikvidebb formája a késztermékkészlet. A késztermékek olyan termékek, amelyek befejezték a gyártási folyamatot, és készen állnak a vevők számára történő értékesítésre. Ez a fajta készlet már végleges formában van, és könnyen eladható és készpénzre váltható.
A nyersanyagok és a befejezetlen termelés készletei viszont nem olyan likvidek, mint a késztermékek. A nyersanyagok további feldolgozást igényelnek, mielőtt eladhatók lennének, a befejezetlen termelésű készletek pedig még a gyártás folyamatában vannak.
Összességében a késztermék-készlet a készletek leglikvidebb formája, mivel gyorsan és könnyen, további feldolgozás vagy gyártás nélkül értékesíthető. Ez értékes eszközzé teszi a vállalkozások számára, mivel lehetővé teszi számukra, hogy készleteiket gyorsan készpénzre váltsák és bevételt termeljenek.
A leglikvidebb eszköz a készpénz. A likviditás arra a könnyedségre és gyorsaságra utal, amellyel egy eszköz készpénzre váltható anélkül, hogy piaci értékét befolyásolná. A készpénz a leglikvidebb eszköz, mivel azonnal rendelkezésre áll, és azonnal felhasználható adósságok kiegyenlítésére vagy kifizetésekre. Más eszközök, például részvények vagy ingatlanok eladása és készpénzre váltása hosszabb időt vesz igénybe, és értékük a folyamat során ingadozhat. Ezért a készpénz tekinthető a leglikvidebb eszköznek, és a vállalat működőtőkéjének lényeges eleme.
A követelések a vállalat mérlegében forgóeszköznek minősülnek, ami azt jelenti, hogy a vállalat általános likviditásának részét képezik. A likviditás a vállalat azon képességére utal, hogy rövid távú pénzügyi kötelezettségeit esedékességkor teljesíteni tudja.
Mivel a követelések olyan pénzt képviselnek, amellyel az ügyfelek tartoznak a vállalatnak, viszonylag gyorsan készpénzre válthatók. Ezért a követelések gyakran szerepelnek az olyan likviditási mutatókban, mint a rövid lejárat és a gyorsasági mutató.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a követelések nem mindig tekinthetők olyan likvidnek, mint a készpénz vagy más magas likviditású eszközök, mivel mindig fennáll annak a kockázata, hogy az ügyfelek nem fizetnek, vagy a behajtás késik. Ezenkívül a követelések értékét olyan tényezők is befolyásolhatják, mint például az ügyfelek hitelképességének vagy a gazdasági feltételek változása.
Összességében, bár a követeléseket a vállalat általános likviditásának részének tekintik, azokat más tényezőkkel együtt kell értékelni, hogy meghatározzák a likviditás valódi szintjét és a vállalat pénzügyi helyzetére gyakorolt potenciális hatását.