A kereskedelmi ingatlanok bérleti szerződései összetettek lehetnek, sokféle feltétellel és feltételekkel. A bérleti szerződés egyik legfontosabb eleme a bérleti díjkiadás. A kereskedelmi bérleti szerződések sok esetben lineáris bérleti díjakat tartalmaznak, ami azt jelenti, hogy a bérleti díjfizetések egyenletesen oszlanak el a bérleti időszak alatt. Bizonyos esetekben azonban szükség lehet kiigazításokra a bérleti költségek változásainak tükrözése érdekében. Ebben a cikkben azt tárgyaljuk, hogy miért fontos az egyenes vonalú bérleti díjak kiigazítása, és hogyan kell ezt megtenni.
Több oka is van annak, hogy miért lehet szükség az egyenes vonalú bérleti díjak kiigazítására. Például, ha a bérleti szerződésben olyan változás történik, amely befolyásolja a bérleti díjfizetést, például a bérleti díj emelése vagy csökkentése, akkor az egyenesvonalas bérleti díjakat ki kell igazítani. Hasonlóképpen, ha a bérleti szerződés időtartamában változások történnek, például meghosszabbítás vagy idő előtti felmondás, akkor az egyenesvonalas bérleti díjakat is ki kell igazítani.
Egy másik ok, amiért az egyenes vonalú bérleti díjak kiigazítása fontos, hogy hatással lehet a vállalat pénzügyi kimutatásaira. Az egyenes vonalú bérleti díjakat a mérlegben kötelezettségként, az eredménykimutatásban pedig ráfordításként tartják nyilván. Ha az egyenesvonalas bérleti díjakat nem igazítják ki, az pontatlan pénzügyi kimutatásokat eredményezhet, és félrevezetheti a befektetőket és az érdekelt feleket.
Az egyenes vonalú bérleti költségek kiigazításához ki kell számítani a tényleges bérleti költség és az egyenes vonalú bérleti költség közötti különbséget. Például, ha egy adott időszak tényleges bérleti díja 5000 USD, az egyenes vonalú bérleti díj költsége pedig 4000 USD, akkor a különbség 1000 USD.
Miután kiszámította a különbözetet, korrekciós könyvelési könyvelést kell készítenie a számviteli rendszerében. Ez a bejegyzés megterheli a bérleti díj költségszámlát a tényleges bérleti díjjal, és jóváírja a kötelezettségszámlán az egyenes vonalú bérleti díj költséget. A két összeg közötti különbséget nyereségként vagy veszteségként kell elszámolni az eredménykimutatásban.
Összefoglalva, az egyenesvonalas bérleti díjak kiigazítása fontos feladat a kereskedelmi ingatlanokkal foglalkozó szakemberek számára. Ez biztosítja, hogy a vállalat pénzügyi kimutatásai pontosak legyenek, és hogy a befektetők és az érdekelt felek világos képet kapjanak a vállalat pénzügyi állapotáról. A fent vázolt lépések követésével biztosíthatja, hogy az egyenesvonalas bérleti díjak költségei pontosan tükröződjenek a számviteli rendszerében.
Az egyenes vonalú bérleti díjráfordítás egy olyan módszer a bérleti díjráfordítás kiszámítására, amely egyenletesen oszlik el a bérleti szerződés időtartama alatt. Ez a módszer feltételezi, hogy a bérleti díj ráfordítás a bérleti szerződés időtartama alatt egyenlő összegben kerül elszámolásra, még akkor is, ha a tényleges bérleti díjfizetések változnak.
Az egyenes vonalas bérleti díj ráfordítás kiszámításához először meg kell határoznia a lízing futamideje alatt esedékes bérleti díjfizetések teljes összegét. Ez magában foglalja a lízing futamideje alatt tervezett bérleti díjemeléseket vagy -csökkentéseket. Ezután a teljes bérleti díjfizetést el kell osztania a bérleti időszakok számával, hogy megkapja az egyes időszakokra vonatkozó lineáris bérleti díjköltséget.
A lineáris bérleti díj költség módszerének alkalmazása a lízing feltételeitől és a vállalkozás által alkalmazott számviteli elvektől függ. Fontos megjegyezni, hogy az egyenes vonalas módszer csak egy a bérleti díj ráfordítás kiszámítására alkalmazható módszerek közül, és az alkalmazott módszer a lízingszerződés egyedi körülményeitől függően változhat.
Összefoglalva, az egyenes vonalas bérleti díj költség módszer alkalmazása vagy nem alkalmazása a lízingszerződéstől és a vállalkozás által alkalmazott számviteli elvektől függ.
A bérleti díj ráfordítás felosztása magában foglalja a bérleti díj teljes költségének felosztását a vállalkozáson belüli különböző részlegek vagy költséghelyek között. Ez azért történik, hogy pontosan tükrözze a bérleti díj azon részét, amelyért az egyes részlegek felelősek, az általuk elfoglalt terület nagysága vagy a bérelt helyiségből származó haszon mértéke alapján.
A bérleti díjak felosztásához az első lépés a bérleti díjak teljes költségének meghatározása az elemzett időszakra vonatkozóan. Ez magában foglalhatja a bérleti szerződések vagy a bérbeadó vagy az ingatlankezelő cég számláinak áttekintését.
Ezután a vállalkozásnak azonosítania kell azokat a különböző részlegeket vagy költséghelyeket, amelyek a bérelt helyiségen osztoznak. Ez magában foglalhatja az épület alaprajzának áttekintését vagy az osztályvezetők megkérdezését annak megállapítása érdekében, hogy az egyes osztályok mely területeket használják.
A részlegek azonosítása után a vállalkozás többféle módszert is alkalmazhat a bérleti díjak felosztására. Az egyik gyakori módszer a négyzetméterek használata, ahol az egyes részlegek a teljes bérleti díjból az általuk elfoglalt teljes négyzetméterek százalékos aránya alapján kapják meg a teljes bérleti díj egy részét. Egy másik módszer a létszámalapú módszer, amikor az egyes részlegek az általuk foglalkoztatottak száma alapján kapják meg a teljes bérköltség egy részét.
A bérleti költségek felosztásakor figyelembe vehető egyéb tényezők közé tartozik, hogy az egyes részlegek milyen mértékű hasznot húznak a bérelt helyiségből, az egyes részlegek mennyi ideig használják a bérelt helyiséget, valamint az egyes részlegekre jellemző egyedi jellemzők vagy kényelmi berendezések.
Miután a bérleti díjat felosztották, azt a főkönyvben az egyes részlegek vagy költséghelyek kiadásaként lehet rögzíteni. Ez lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy pontosan nyomon kövesse és kezelje az általános kiadásait, és megalapozott döntéseket hozzon az erőforrások elosztásáról és a költségvetés-tervezésről.