Az egyensúlyi kamatláb a közgazdaságtanban használt kifejezés, amely arra a kamatlábra utal, amelynél a pénz iránti kereslet megegyezik a pénzkínálattal. Ezt a kamatlábat piaci kiegyenlítő kamatlábnak is nevezik, mivel ezen a szinten nincs pénzfelesleg vagy pénzhiány. Más szóval ez az a kamatláb, amely egyensúlyban tartja a pénz iránti keresletet és kínálatot egy gazdaságban.
Az egyensúlyi kamatlábat számos tényező határozza meg, többek között a pénzkínálat, a pénzkereslet és a gazdaság általános állapota. A pénzkínálat növekedése esetén az egyensúlyi kamatláb általában csökken. Ezzel szemben, ha a pénzkínálat csökken, az egyensúlyi kamatláb általában emelkedik. Hasonlóképpen, ha nő a pénz iránti kereslet, az egyensúlyi kamatláb általában nő, és ha csökken a pénz iránti kereslet, az egyensúlyi kamatláb általában csökken.
Az egyensúlyi kamatláb fontos eszköz a politikai döntéshozók számára, mivel segít megérteni a gazdaság állapotát és döntéseket hozni a monetáris politikáról. Ha például a gazdaság alacsony növekedési időszakot él át, a politikai döntéshozók dönthetnek úgy, hogy a hitelfelvétel és a költekezés ösztönzése érdekében csökkentik a kamatlábakat. Ezzel szemben, ha a gazdaságban magas infláció tapasztalható, a döntéshozók a kamatlábak emelése mellett dönthetnek a kiadások csökkentése és az infláció lassítása érdekében.
Fontos megjegyezni, hogy az egyensúlyi kamatláb nem egy fix szám, és a gazdasági feltételek változásával idővel változhat. Például recesszió idején csökkenhet a pénz iránti kereslet, ami az egyensúlyi kamatláb csökkenését is eredményezheti. Hasonlóképpen, a nagy gazdasági növekedés időszakában a pénz iránti kereslet növekedhet, ami az egyensúlyi kamatláb növekedését eredményezi.
Összefoglalva, az egyensúlyi kamatláb kritikus fogalom a közgazdaságtanban, mivel segít egyensúlyt teremteni a pénz iránti kereslet és kínálat között egy gazdaságban. Az egyensúlyi kamatlábat befolyásoló tényezők megértésével a politikai döntéshozók megalapozott döntéseket hozhatnak a monetáris politikáról, és elősegíthetik a gazdasági stabilitást és növekedést.
Az egyensúlyi kamatláb azt a kamatlábat jelenti, amelynél a kölcsönözhető pénzeszközök kínálata megegyezik a kölcsönözhető pénzeszközök iránti kereslettel. Más szóval ez az a kamatláb, amely mellett a hitelfelvevők által felvenni kívánt pénzeszközök mennyisége megegyezik a hitelezők által kölcsönadni hajlandó pénzeszközök mennyiségével.
Az egyensúlyi kamatlábat a kölcsönözhető források piacán a kereslet és a kínálat erői határozzák meg. A kamatláb növekedésével a rendelkezésre bocsátott kölcsönözhető források mennyisége nő, míg a keresett kölcsönözhető források mennyisége csökken. Megfordítva, a kamatláb csökkenésével a rendelkezésre bocsátott kölcsönözhető források mennyisége csökken, míg a keresett kölcsönözhető források mennyisége nő.
Általában az egyensúlyi kamatlábat számos tényező befolyásolhatja, beleértve a kormányzati politikák változásait, a fogyasztói preferenciák változásait és a gazdasági feltételek változásait. Ha e tényezők bármelyikében változás következik be, az egyensúlyi kamatláb is megváltozhat, ami a gazdaságban a hitelfelvételi és -nyújtási magatartás változásához vezet.
Összességében az egyensúlyi kamatláb megértése fontos az olyan magánszemélyek és vállalkozások számára, akik kölcsönt szeretnének felvenni vagy kölcsönadni, mivel segíthet nekik abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a kamatlábakkal és a hitelfelvételi költségekkel kapcsolatban.
A szövetségi alapok egyensúlyi kamatlába az a kamatláb, amelynél a szövetségi alapok piacán a pénzkereslet és a pénzkínálat megegyezik. Ezt a kamatlábat a Federal Reserve Szövetségi Nyíltpiaci Bizottsága (FOMC) határozza meg, amely az Egyesült Államok monetáris politikájának meghatározásáért felelős. A FOMC különböző eszközöket – például nyíltpiaci műveleteket és a diszkontrátát – használ a szövetségi alapkamatláb befolyásolására és az árstabilitásra és a maximális foglalkoztatásra vonatkozó kettős mandátumának elérésére.
Amikor a FOMC emeli a szövetségi alapkamatlábat, drágítja a hitelfelvételt, ami csökkentheti az inflációt és lehűtheti a túlfűtött gazdaságot. Ezzel szemben, amikor a FOMC csökkenti a szövetségi alapkamatlábat, olcsóbbá teszi a hitelfelvételt, ami serkentheti a gazdasági növekedést és növelheti az inflációt.
Az egyensúlyi szövetségi alapkamatláb nem egy rögzített szám, hanem egy olyan tartomány, amely a gazdasági feltételek és a FOMC politikai döntései alapján folyamatosan változik. A FOMC 2021 augusztusától a szövetségi alapkamatláb célsávja 0,00-0,25%, ami a COVID-19 világjárvány gazdasági hatása miatt történelmi mélypont közelében van. Ez a célsáv azonban várhatóan fokozatosan emelkedni fog a gazdaság további fellendülésével.
A kötvénypiacon az egyensúlyi kamatlábat a kötvények kereslete és kínálata határozza meg. Ha nagy a kereslet a kötvények iránt, akkor a kötvények ára emelkedik és a kamatláb csökken, és fordítva. A kötvények iránti keresletet olyan tényezők befolyásolják, mint az általános gazdasági feltételek, az inflációs várakozások és a kibocsátó hitelképessége.
Ha a gazdaság jól teljesít, a befektetők inkább részvényekbe fektetik pénzüket, mint kötvényekbe, ami a kötvények iránti kereslet csökkenését és a kamatlábak emelkedését eredményezi. Másrészt, ha recesszió vagy bizonytalanság van a gazdaságban, a befektetők a kötvények biztonságát kereshetik, ami a kereslet növekedéséhez és a kamatlábak csökkenéséhez vezet.
Ezenkívül az inflációs várakozások is befolyásolhatják a kötvények iránti keresletet. Ha a befektetők úgy vélik, hogy az infláció a jövőben növekedni fog, magasabb kamatlábakat követelhetnek, hogy ellensúlyozzák a várható vásárlóerő-veszteséget.
Végül a kötvény kibocsátójának hitelképessége is befolyásolja a keresletet. Ha a kibocsátó jó hitelminősítéssel rendelkezik, és alacsony kockázatúnak ítélik, a befektetők hajlandóak lehetnek alacsonyabb kamatlábat elfogadni. Ezzel szemben, ha a kibocsátót magas kockázatúnak ítélik, a befektetők magasabb kamatlábat követelhetnek a megnövekedett kockázat ellensúlyozására.
Összességében a kötvénypiaci egyensúlyi kamatlábat e különböző, a kötvények keresletét és kínálatát befolyásoló tényezők kölcsönhatása határozza meg.