Az üzleti életben a szolgáltatás és a készletszintek közötti helyes egyensúly megtalálása kulcsfontosságú a sikerhez. A szolgáltatási szintek arra utalnak, hogy egy vállalat képes-e kielégíteni az ügyfelek igényeit, míg a készletszintek a vállalat készleten lévő termékeinek vagy anyagainak mennyiségére vonatkoznak. E két szempont közötti megfelelő egyensúly fenntartása elengedhetetlen a pozitív ügyfélélmény megteremtéséhez, miközben a költségeket is kordában kell tartani.
A vállalatok egyik legnagyobb kihívása a szolgáltatási szintek és a készletszintek közötti megfelelő egyensúly meghatározása. Egyrészt a túl nagy készlet leköti az értékes erőforrásokat és növeli a költségeket. Másfelől a túl kevés készlet készlethiányt eredményezhet, ami elmaradt eladásokhoz és csalódott ügyfelekhez vezethet. A megfelelő egyensúly megtalálása gondos tervezést és a vevői kereslet, az átfutási idők és a termelési kapacitás elemzését igényli.
Az egyik módja annak, hogy a vállalatok javíthatják szolgáltatási szintjüket, miközben a készletszinteket is kordában tarthatják, a just-in-time (JIT) készletgazdálkodási rendszer bevezetése. Ez a megközelítés azt jelenti, hogy a készleteket csak akkor rendelik meg és veszik át, amikor szükség van rájuk, ahelyett, hogy nagy mennyiségű készletet tartanának készleten. A JIT alkalmazásával a vállalatok csökkenthetik a készletezési költségeket, miközben képesek kielégíteni a vevői igényeket.
A szolgáltatás és a készletszintek kiegyensúlyozásának másik stratégiája a kereslet előrejelzése. A múltbeli értékesítési adatok és a keresletet befolyásoló egyéb tényezők elemzésével a vállalatok jobban meg tudják jósolni a jövőbeli keresletet, és ennek megfelelően módosíthatják készletszintjeiket. Ez segíthet csökkenteni a készletkimaradások kockázatát, miközben elkerülhető a felesleges készlet, amely értékes erőforrásokat köthet le.
Végső soron a szolgáltatás és a készletszintek közötti megfelelő egyensúly megtalálásának kulcsa az ügyfélközpontúság fenntartása. Az ügyfelek igényeinek és elvárásainak megértésével a vállalatok megalapozott döntéseket hozhatnak a készletszintekről és a szolgáltatási szintekről, amelyek megfelelnek az ügyfelek igényeinek, miközben a költségeket is kordában tartják. Ez folyamatos elemzés és folyamatos fejlesztés iránti elkötelezettséget igényel, de a vevői elégedettség és az üzleti siker szempontjából a jutalom jelentős lehet.
A leltári tételek szolgáltatási szintjének meghatározása a vállalkozás működtetésének fontos szempontja, mivel segít biztosítani a vevői igények kielégítését, miközben minimalizálja a leltárköltségeket. A szolgáltatási szint úgy határozható meg, hogy a rendelkezésre álló készletből a vevői igényeket hány százalékban elégítik ki.
A leltári tételek kiszolgálási szintjének meghatározásához a vállalkozások általában a kiszolgálási szint képletének nevezett statisztikai módszert alkalmazzák. Ez a képlet olyan tényezőket vesz figyelembe, mint az átfutási idő, a kereslet változékonysága és a biztonsági készlet.
A szolgáltatási szint képletét a következőképpen fejezik ki:
Szolgáltatási szint = 100% – (A készletkimaradások előfordulási idejének százalékos aránya)
A készletkimaradások előfordulási idejének százalékos arányának kiszámításához a vállalkozások a következő képletet használhatják:
A készletkimaradások előfordulási idejének százalékos aránya = (Átfutási idő alatti kereslet – biztonsági készlet) / Átlagos kereslet az átfutási idő alatt
Az átfutási idő azt az időt jelenti, amely alatt a megrendelés leadása után a készlet megérkezik. A biztonsági készlet a váratlan kereslet vagy az átfutási idő ingadozásának ellensúlyozására tartott kiegészítő készlet.
Ezeknek a képleteknek a használatával a vállalkozások meghatározhatják az egyes készletelemekhez szükséges szolgáltatási szintet a vevői igények kielégítése érdekében, miközben minimalizálják a készletköltségeket. Ez az információ ezután felhasználható a készletcélok, újrarendelési pontok és biztonsági készletszintek meghatározásához minden egyes tételhez.
Az átfutási idő azt az időtartamot jelenti, amely alatt egy vállalkozás az árut megkapja, miután megrendelést adott le egy beszállítónak. Az átfutási idő változékonysága viszont azt jelenti, hogy az áruk leszállításához szükséges idő milyen mértékben változik. Ez a két tényező jelentős hatással lehet a készletszintekre.
Ha az átfutási idő rövid és egyenletes, a vállalkozás alacsonyabb készletszintekkel működhet, mert számíthat a rendszeres áruszállításra. Ha azonban az átfutási idő hosszú vagy változó, a vállalkozásnak magasabb készletszinteket kell tartania, hogy biztosítani tudja a kereslet kielégítését. Ennek oka, hogy a hosszabb vagy változó átfutási idő növelheti a készletkimaradás kockázatát, ami árthat a vállalkozás hírnevének, és elmaradt eladásokhoz vezethet.
Emellett a magasabb készletszintek tartása olyan költségekkel járhat, mint a raktározási díjak, a biztosítás és a készletekben lekötött tőke alternatív költségei. Ezért fontos, hogy a vállalkozások gondosan kezeljék az átfutási időt és az átfutási idő változékonyságát a készletszintek optimalizálása és a költségek minimalizálása érdekében. Ez olyan stratégiákkal érhető el, mint a beszállítói kapcsolatok kezelése, a kereslet előrejelzése és a biztonsági készlet kezelése.
A kiskereskedelemben a szolgáltatási szint és az ár közötti kapcsolat kényes egyensúlyt jelenthet. A szolgáltatási szint a kiskereskedő által nyújtott ügyfélkiszolgálás szintjére utal, beleértve olyan tényezőket, mint a termékek minősége, az üzlet hangulata és az eladók által nyújtott segítség. Az ár viszont a kiskereskedő által értékesített termékek árára utal.
Általánosságban elmondható, hogy a magasabb szintű szolgáltatást nyújtó kiskereskedők gyakran magasabb árat számítanak fel termékeikért. Ez azért van így, mert a minőségi szolgáltatás nyújtásának költségei további erőforrásokat és befektetéseket igényelnek, mint például a hozzáértő értékesítési munkatársak felvétele, a tiszta és jól felszerelt üzlet fenntartása, valamint további kényelmi szolgáltatások, például ingyenes minták vagy személyre szabott ajánlások nyújtása.
Az alacsonyabb szintű szolgáltatást nyújtó kiskereskedők azonban alacsonyabb árakat számíthatnak fel termékeikért, mivel a szolgáltatással kapcsolatos kiadások csökkentésével csökkenteni tudják működési költségeiket. Ez vonzóbbá teheti őket a költségvetés-tudatos vásárlók számára, akiknek elsősorban az a fontos, hogy a lehető legjobb ajánlatot kapják.
Végső soron a szolgáltatási szint és az ár közötti kapcsolat az adott kiskereskedőtől és annak célpiacától függ. Egyes kiskereskedők a magas színvonalú szolgáltatás nyújtását helyezhetik előtérbe, és hajlandóak ezért felárat felszámítani, míg mások a lehető legalacsonyabb árak kínálására összpontosíthatnak, és e cél elérése érdekében hajlandóak feláldozni néhány szolgáltatással kapcsolatos kiadást.